Az Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatos fontosabb korábbi hírösszefoglalóink:
- Aláírta az isztambuli egyezményt az EU
- Több tagállamban is veszélyben vannak az uniós alapjogok
- Több mint ötszáz őrizetbe vett török bíró és ügyész fordult az EJEB-hez
- Az emberi jogok magyarországi megsértése negatív hatással van a jogállamiságra - vélekedik Dunja Mijatović
- Szigorításokat tervez a győri családirtás miatt az igazságügyi miniszter - egy formabontó miniszteri bejelentés
- A nőket védő Isztambuli Egyezmény: az IM továbbra sem támogatja hazai ratifikálását, az EU kötelező törvényt akar belőle csinálni
- Történt előrelépés, de vannak még akadályok az isztambuli egyezmény végrehajtásában
- KORONAVÍRUS - A veszélyhelyzet alatt is segítik a bántalmazottakat és a különélő szülőket – jelentette ki az igazságügyi miniszter
- Erősítik az áldozatok, sértettek jogait - folyamatos a munka – nyilatkozta dr. Völner Pál
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Azt javasolja továbbá Gerard Hogan főtanácsnok, hogy az Isztambuli Egyezményt meg lehet
kötni két külön határozattal, az EUMSZ 78. cikk (2) bekezdése,
az EUMSZ 82. cikk (2) bekezdése, az EUMSZ 84. és EUMSZ 336. cikk
alapján – áll az Európai Unió Bíróságának közleményében.
A nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni
küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Isztambuli
Egyezményt az Európa Tanács 2011. április 7-én fogadta el, és
2011. május 11-én nyitották meg aláírásra. Az Isztambuli
Egyezménynek az Unió nevében történő aláírására vonatkozó
tanácsi határozatra irányuló első bizottsági javaslat nem
nyerte el a Tanács tagjainak kellő támogatását. Következésképpen
úgy döntöttek, hogy az Isztambuli Egyezmény javasolt, Unió
általi megkötésének hatályát szűkítik, és egyszerűen azokra
a hatáskörökre korlátozzák, amelyeket az Unió kizárólagos
hatáskörébe tartozónak tekintettek. Arról is határoztak, hogy a
Bizottságnak az Isztambuli Egyezmény aláírásáról szóló
tanácsi határozatra irányuló javaslatát két külön határozatra
bontják annak érdekében, hogy figyelembe vegyék Írországnak és
az Egyesült Királyságnak az EUSZ-hez és EUMSZ-hez csatolt (21.)
jegyzőkönyvben előirányzott sajátos helyzetét.
A két tanácsi határozatot 2017. május 11-én fogadták el. Az
első az Isztambuli Egyezménynek a büntetőügyekben folytatott
igazságügyi együttműködéssel kapcsolatban az Unió hatáskörébe
tartozó rendelkezései tekintetében az Unió nevében történő
aláírásáról szól, és anyagi jogi jogalapként az EUMSZ 82.
cikk (2) bekezdését és az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdését
említette meg. A második ezen egyezménynek a menekültügyre és a
visszaküldés tilalmára vonatkozó aspektusát fedi le, és anyagi
jogi jogalapként az EUMSZ 78. cikk (2) bekezdését jelölte meg.
Mindkét tanácsi határozat preambulum bekezdései tartalmaztak
hivatkozást az Unió és tagállamai hatásköreire.
2019. július 9-én az Európai Parlament az EUMSZ 218. cikk (11)
bekezdésének megfelelően a Bíróság véleményét kérte az
Európai Uniónak az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról.
Első kérdésével az Európai Parlament azt kérdezi, hogy az EUMSZ
mely cikkei képezik a megfelelő jogalapot az Isztambuli Egyezmény
Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi jogi
aktus számára. Azt is kérdezi, hogy szükséges vagy lehetséges-e
az Isztambuli Egyezmény aláírására és megkötésére
vonatkozóan két külön határozat elfogadása. Második kérdésével
az Európai Parlament azt kérdezi, hogy az Isztambuli Egyezménynek
az Unió által, az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdésével összhangban
történő megkötése összeegyeztethető-e a Szerződésekkel
valamennyi tagállam arra vonatkozó közös megállapodásának
hiányában, hogy az egyezményt magukra nézve kötelező erejűnek
ismerik eI.
Válasz-javaslatok az EP kérdéseire
A március 11-én napon ismertetett indítványában Gerard Hogan
főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy az Európai
Parlament által feltett kérdéseket a következőképpen válaszolja
meg:
Ha a Tanácsnak az Isztambuli Egyezmény megkötését követően
gyakorolandó megosztott hatáskörök terjedelmére vonatkozó
szándéka változatlan marad, az egyezmény Unió nevében történő
megkötésére felhatalmazó határozatot anyagi jogi jogalapok
szempontjából az EUMSZ 78. cikk (2) bekezdésére, az EUMSZ 82.
cikk (2) bekezdésére, az EUMSZ 84. és az EUMSZ 336. cikkére kell
alapítani.
Az Isztambuli Egyezménynek az Unió által két külön határozat
révén történő megkötése nem teheti érvénytelenné ezeket a
jogi aktusokat.
Az Isztambuli Egyezmény megkötéséről szóló uniós határozat
összeegyeztethető a Szerződésekkel, ha azt valamennyi tagállam
arra vonatkozó közös megállapodásának hiányában fogadják el,
hogy az egyezmény rendelkezéseit magukra nézve kötelező erejűnek
ismerik el. A Szerződésekkel azonban az is összeegyeztethető, ha
e határozatot csak e közös megállapodás létrejöttét követően
fogadnák el. Kizárólag a Tanács feladata eldönteni, hogy e két
megoldás közül melyiket kell előnyben részesíteni.
A főtanácsnok azon az állásponton van, hogy az Európai Parlament
által a Bíróság elé terjesztett valamennyi kérdést
elfogadhatónak kell tekinteni, kivéve az első kérdés második
részét, de csak annyiban, amennyiben az az Isztambuli Egyezmény
aláírásáról szóló határozatra vonatkozik. Ugyanis mivel az
Európai Parlament nem vitatta – bár vitathatta volna – az
aláírásról szóló határozatok érvényességét, és ezért e
határozatok jogerőre emelkedtek, ezen intézmény a vélemény
iránti eljárást nem veheti igénybe a megsemmisítés iránti
kereset előterjesztésére irányadó időbeli korlátok megkerülése
céljából.
Az Isztambuli Egyezmény megkötésére vonatkozó megfelelő jogalapok
A főtanácsnok a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatának
követését javasolja, amelynek értelmében, ha valamely jogi aktus
több cél elérésére irányul, vagy több összetevőből áll, e
jogi aktust főszabály szerint egyetlen jogalapra kell alapítani,
és kivételesen több jogalapra, nevezetesen azokra, amelyek a jogi
aktus túlnyomórészt meghatározó, vagy legalábbis elsődleges
céljainak vagy összetevőinek megfelelnek. Ebből az következik,
hogy nem releváns, hogy más hatásköröket gyakoroltak-e a szóban
forgó jogi aktus elfogadása során, amennyiben ezen egyéb
hatáskörök e jogi aktus olyan céljait vagy összetevőit fedik
le, amelyek járulékosak.
Ezenkívül, amennyiben az Unió úgy dönt, hogy nem gyakorolja az
összes hatáskörét, a főtanácsnok álláspontja szerint
különbséget kell tenni a valamely nemzetközi megállapodás
megkötésére felhatalmazó határozat és maga a nemzetközi
megállapodás között. Mivel egyértelmű, hogy a Tanács szándéka
az, hogy az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozást illetően az
Unió csak néhány hatáskörét gyakorolja, Hogan főtanácsnok
szerint helyes nem az Isztambuli Egyezmény egészét, hanem
kizárólag azokat a részeit vizsgálni, amelyek az uniós jog
szempontjából kötelezőek lesznek az Unióra nézve.
E tekintetben Hogan főtanácsnok megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy a
jelen ügyben nem szükséges véglegesen eldönteni azt a kérdést,
hogy az Unió – a Tanács álláspontjának megfelelően –
kizárólagos hatáskörrel rendelkezik-e az Isztambuli Egyezmény
megkötésére a menekültügy és a bevándorlás, valamint a
büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés
területén, ennélfogva az Unió köteles-e gyakorolni ezeket a
hatásköröket. Az Európai Parlament által előterjesztett kérdés
azon az előfeltevésen alapul, hogy az Unió legalább azokat a
hatásköröket gyakorolni fogja, amelyekkel a menekültügy és a
bevándorlás, valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi
együttműködés területén rendelkezik.
Az Isztambuli Egyezmény céljainak és összetevőinek elemzését
követően Hogan főtanácsnok megjegyzi, hogy az Isztambuli
Egyezmény Unió általi megkötése nagyszámú olyan hatáskört
érinthet, amellyel önállóan vagy a tagállamokkal együtt
rendelkezik, ezért az EUMSZ alapján elméletileg számos jogalap
releváns lehet. Hozzáteszi azonban, hogy nem szükséges, hogy
valamely jogi aktus jogalapja vagy jogalapjai tükrözzék a jogi
aktus elfogadása céljából gyakorolt összes hatáskört. Az
Isztambuli Egyezménynek az Unió általi megkötésére felhatalmazó
határozatot kizárólag az e határozat leendő súlypontjának
megfelelő jogalapra vagy jogalapokra kellene alapítani. Az ilyen
jogalap meghatározása érdekében Hogan főtanácsnok szerint
nemcsak az Isztambuli Egyezmény célkitűzéseit és összetevőit
kell figyelembe venni, hanem magának az említett határozatnak a
sajátos célkitűzéseit és összetevőit is.
Hogan főtanácsnok vizsgálja az Európai Parlament által a
kérdésében említettektől eltérő olyan különböző jogalapok
relevanciáját is, amelyeket érinthet az Isztambuli Egyezmény.
Ezután azt javasolja a Bíróságnak, hogy az első kérdésre azt a
választ adja, hogy a szerződéskötés Tanács által előirányzott
hatályára tekintettel az Uniót e szerződéskötésre felhatalmazó
határozatot az EUMSZ 78. cikk (2) bekezdésére, az EUMSZ 82. cikk
(2) bekezdésére, az EUMSZ 84. és EUMSZ 336. cikkére kell
alapítani.
Adható-e felhatalmazás az Isztambuli Egyezmény megkötésére két külön határozattal?
Hogan főtanácsnok megjegyzi, hogy az Európai Parlament által
feltett kérdés az Isztambuli Egyezmény megkötéséről szóló
határozat jövőbeli alaki érvényességére vonatkozik. E
tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikkből az
következik, hogy valamely jogi aktus alaki érvényessége kizárólag
valamely lényeges eljárási követelmény megsértése esetén
kérdőjelezhető meg. Véleménye szerint az Isztambuli Egyezmény
egy helyett két határozattal történő megkötése nem tűnik
olyannak, mint amely következményekkel járhat az alkalmazott
szavazási szabályokra nézve, mint a Bíróság egyik korábbi
ítéletének esetében.
Ennek oka az, hogy először is nem vitatott, hogy a meghozandó
határozatok elfogadása azok számától függetlenül az Unió
hatáskörébe tartozik. Másodszor, a szavazási szabályokat
illetően megjegyzendő, hogy valamely határozatnak két külön
jogi aktusra történő felosztása érvénytelenné teheti valamely
nemzetközi megállapodás megkötését, ha az elsőként
elfogadandó jogi aktust egy bizonyos szavazási szabály
alkalmazásával, a másodikat pedig egy másik szavazási szabály
alkalmazásával fogadják el, amennyiben egyetlen jogi aktus
elfogadása esetén egyetlen szabályt alkalmaztak volna. A jelen
ügyben ugyanakkor valamennyi érintett jogalap ugyanazon eljárás
alkalmazásához vezet.
Hogan főtanácsnok ezért azt javasolja a Bíróságnak, hogy azt a
választ adja az Európai Parlamentnek, hogy az Isztambuli
Egyezménynek az Unió által két külön jogi aktussal történő
megkötése nem eredményezi e jogi aktusok érvénytelenségét.
Az Isztambuli Egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozat
érvényességének kérdése, ha azt a tagállamok arra vonatkozó
közös megállapodásának hiányában fogadnák el, hogy kötelező
rájuk nézve az egyezmény
E tekintetben Hogan főtanácsnok véleménye szerint a Tanács nem
köteles megvárni a tagállamok közös megállapodását, és nem
is köteles az Isztambuli Egyezményhez hasonló nemzetközi
megállapodást közvetlenül annak aláírását követően
megkötni. Inkább az a Tanács feladata, hogy a szóban forgó
vegyes megállapodás végrehajtása valamely tagállam általi
indokolatlan elmulasztása kockázatának mértékéhez hasonló
tényezők figyelembevételével értékelje annak lehetőségét,
hogy a Tanácson belül létrejöhet-e az ahhoz szükséges többség,
hogy egyedül gyakorolja az összes megosztott hatáskört.
Így a második kérdésre először is azt a választ javasolja adni, hogy először is az Isztambuli Egyezmény megkötéséről szóló uniós határozat összeegyeztethető a Szerződésekkel, ha azt valamennyi tagállam arra vonatkozó közös megállapodásának hiányában fogadnák el, hogy ezen egyezményt magukra nézve kötelező erejűnek ismerik el. A Szerződésekkel azonban az is összeegyeztethető, ha az Isztambuli Egyezmény megkötéséről szóló uniós határozatot csak e közös megállapodás létrejöttét követően fogadnák el. Kizárólag a Tanács feladata eldönteni, hogy e két megoldás közül melyiket kell előnyben részesíteni.
* * * * * * * * * * * * * * *