Nők a pályán – Sorozatunk hazai ügyvédnőkről - Dr. Bita Mónika, Zalaegerszeg: Szakmai alázat, precizitás és tisztesség

Életformáló Pécs

Lemléné dr. Bita Mónika Pécsett, a JPTE Állam- és Jogtudományi Karán szerezte meg jogi diplomáját 1993-ban. Nem először halljuk a város egyetemén végzettektől, amire ő is emlékszik: a pécsi egyetemi évek meghatározóak voltak szakmai szempontból. Számos olyan, a jogtudomány területén ismert és elismert jogászprofesszor személyes előadását hallgathatta kortársaival, mint dr. Benedek Ferenc, aki a római jog tanszéket vezette, dr. Kecskés László professzor, aki a nemzetközi magánjog és polgári jogi jogágakat tanította, vagy dr. Földvári József professzor, aki a büntetőjogi jogág általános részének dogmatikai kidolgozója volt, valamint a közelmúltban elhunyt, dr. Ádám Antal professzor, akinek alkotmányjogi előadásai – eleveníti fel a diákkor feledhetetlen mozzanatait - nem csupán emlékezetesek, de igen szórakoztatóak is voltak.

Bita Mónika életében a pécsi egyetemi éveket nem csupán a kiemelkedő oktatói gárda, de az intenzív sportélet is felejthetetlenné tette. Az egyetemi kollégium tornatermében estéről-estére spontán szerveződött csapatokban kosárlabdáztak hallgatók/oktatók közösen. Ezek az emlékek a mai napig nosztalgiával töltik el.

A nagy vonzalom: a büntetőjog

Sport és színes pécsi diákélet mellett a lényeg: szakmai érdeklődését tekintve a büntetőjog volt az, amely az első perctől kezdve kiemelten érdekelte. Így először a szakági tudományos diákkörnek vált tagjává. Így aztán nem volt számára kérdés: diplomamunkája tárgyát is a büntetőjog területéről választotta.

Az egyetem után aztán – tegyük hozzá: egykori köztársasági ösztöndíjas hallgatóként, summa cum laude diplomával, (miután erre akkor még automatikusan lehetőség nyílt) bírósági fogalmazóként kezdett el dolgozni 1993. márciustól szülővárosomban, Zalaegerszegen.

A nagy iskola: a bírói munka

Végigjárta a bírósági lépcsőfokokat: a fogalmazóként eltöltött két év, az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásának széleskörű megismerését biztosította számára. Az ekkor megszerzett tapasztalatokat, a mai napig hasznosítja a különböző jogágakban felmerülő jogértelmezési kérdések tekintetében – avat be a szakmai rejtekekbe. A jogi szakvizsgát követően, a bírósági titkárként eltöltött időszakot, az önálló és felelősségteljes szakmai döntések meghozatalára való készség és képesség kialakulásának, kifejlődésének időszakaként értékeli.

Belefeledkezve ezekbe a számára minden bizonnyal meghatározó évekbe, hangsúlyozza: közel egy évtizeden át szakmai tevékenysége meghatározó részét a „büntetőjogi joganyag képezte”. Büntető bíróként a gazdasági-, közlekedési-, vagyon elleni-, és a közbizalmat érintő norma sértések körében, továbbá az emberi méltóságot sértő deliktumokkal összefüggésben szerzett ítélkezési tapasztalatokat.

Ezek gyarapodása és a jogi látókör szélesedése, automatikusan magával hozta számára a büntető tényállások kereteit kitöltő, és a büntetőjogi normasértések alapját képező, más jogterületre tartozó joganyag egyre alaposabb ismeretét is, különösen a gazdasági jog és társasági jog jogterületén – teszi hozzá nyomatékkal. A más jogterületeket érintő érdeklődését pedig a már korábban megszerzett gazdasági (büntetőjogi) szakjogászi képzettség is inspirálta.

Miután időközben gyermekei is cseperedtek, önállósodtak, és így „felszabaduló energiáit” az alaposan megismert, és huzamos ideje gyakorolt szakterületéhez képest, egyre inkább a fenti jogágakba eső, számára izgalmas gazdasági jogi és társasági jogi kérdések kötötték le.

A szakmai kalandozások kora

Szakmai kihívásnak tekintette a más jogterületre való izgalmas kalandozást, amelyre egyre több időt tudott fordítani. Ennek során a váltás igénye is egyre erőteljesebben fogalmazódott meg benne. A büntetőjog területén már megszerzett tudás, és tapasztalat birtokában új-, és másfajta szakmai kihívást keresett, mi több, meg is akarta „méretni” magát ebben. Ehhez férjétől, továbbá szűkebb családjától is, egyöntetű, és határozott bátorítást, és támogatást kaptott – teszi hozzá hangsúlyosan. Feltételezzük: e nélkül nehezen ment volna a dolog, vagy legalábbis sok konfliktus veszélyével…

A nagy váltás

Életének ezt a szakaszát felidézve, azt mondta: a váltás során nem volt kérdés számára, hogy a jogi szakmát olyan területen kívánja folytatni, ahol a büntetőjogon kívül esően is nap mint nap, újabb és újabb szakmai kihívásokkal kell szembenéznie, és minden alkalommal újra és újra bizonyítania kell azt a szakmai tudást és tapasztalatot, amit évek alatt megszerzett és a mai napig is folyamatosan magáévá tesz. És aligha kétséges – mondta nyomatékkal –, hogy a joggyakorlásnak ez a területe nem más, mint az ügyvédi pálya, annak összes kihívásával, szépségével és nehézségével együtt.

A jellem- és sorsformáló sport

Talán érzékelte, hogy már-már rákérdezek, honnan ez a szűnhetetlen vágy az újabb és újabb szakmai kihívások keresésére, sőt, már szinte az állandó bizonyítási vágy az önmaga elő tűzött célok elérésére, mert mindjárt meg is magyarázta: szerinte mindez bizonyosan élvonalbeli sportolói múltjából ered.

Hát igen. Mint megtudom tőle, tizenhat évesen a ZTE női NBI-es kosárlabda csapatának irányítója volt, 1986-ban a Magyar Női Kosárlabda Kadett válogatott egyetlen „vidéki” játékosaként Európa Bajnokságon képviselhette a hazáját, majd a női ifjúsági válogatott tagjaként, és NBI-es játékosként kosárlabdázott egészen addig, amíg a versenysporttal fel nem hagyva, a tanulást, és a jogtudományt választotta. Ezt, a mai napig élete egyik legjobb, és legmeghatározóbb döntéseként éli meg.

És ha mindez nem lenne elég a magyarázathoz, azt is megtudom: igazi sportcsaládból származik. Édesapja, Bita József a ZTE Futballcsapatának közismert egykori balszélsője volt, nagybátyja, Mihalecz István szintén a ZTE élvonalbeli futballcsapatát erősítette egykor.

Sokszor halljuk, többfelé olvastuk a fontos élettapasztalatot: a sport, a komolyan vett sport jellem- és életformáló erő tud lenni, mindamellett, hogy az ember egészségét is karban tartja. Mégis, megint csak rácsodálkozik az ember az ilyen vallomásokra, mint amilyen Bitai Mónikáé, idézzük hát szó szerint: „Sportolói múltam, és familiáris neveltetésem folytán - miként a sportban is, - a szakmai tevékenységem során (is) három alapvető elvet tartottam és tartok szem előtt mind a mai napig. E három elv közül az első, és legfontosabb: a szakmai alázat, hiszen a bírósági tárgylótermi pulpitus bármelyik oldalán ül is az ember, a jogi szakma 'szolgálója'. A további kettő lényeges elv: a szakmai precizitás, valamint a szakmai és emberi tisztesség, ami szintén elengedhetetlen kritériuma az ügyvédi jogi tevékenységnek. Ez az alapja ugyanis az ügyvédi hivatás „hitelességének”, és az ügyvédszakma általános presztízsének. Huszonöt éve hiszek töretlenül ezekben az ideákban”.

Szerencsés helyzetben van – teszi hozzá mosolyogva -, mivel a hivatása a hobbija, és a hobbija a hivatása. Ráadásul ezt a teljes család elnézi neki....

A fővároson túli színes világ

Aki a hazai jogászi életben egy kicsit is járatos, tudja, milyen változatos különbségek vannak a fővárosi és az ország más, sok tekintetben jellegzetes sajátságokkal rendelkező régióinak világa között Sok tekintetben nagyon is igaz ez az ügyvédség világára is. Bitai Mónika szerint ennek oka alapvetően a nagyvárosi, illetve kisvárosi lét eltéréseiből fakad. Mások a települési adottságok, mások az életviszonyok, ebből következően pedig mások a felvetődő jogi problémák, és a megoldásra váró jogviszonyok is.

Tudomásul kell venni, teszi hozzá, hogy ma Budapest az üzleti élet központja, vidéken elenyésző számban működnek nagy cégek vidéki székhellyel. A pénzügyi szféra, a pénzintézetek jogi ügyeinek intézése is Budapesten zajlik. Ez az oka annak, mutat rá, hogy a fővárosi kollégák nagyobb számban szakosodnak egy-egy konkrét jogterületre vagy jogágra, mint a „vidéki” ügyvédek.

S hogy milyen a vidéki ügyvéd élete? Erről úgy vélekedik, hogy a fővároson kívül az emberkülönböző, és szinte valamennyi jogterületet érintő megkeresést és felkérést kap. S hogy valósul mindez meg a gyakorlatban? Példát is említ. A megbízások közül, személyes szakmai „kedvencei” a társasági jogi és gazdasági jogi ügyek, de szívesen vállal társasházi jogi problémákkal kapcsolatos ügyeket is. Továbbá - azok jogi sokszínűsége miatt - kifejezetten élvezi a különféle ügyleti okiratszerkesztéssel kapcsolatos feladatokat és megbízásokat is.

Naprakész ismeretek – e nélkül nem megy

Véleménye szerint az ügyvédi szakma jelenlegi legnagyobb kihívása - a jogszabályi környezet folyamatos változása miatt - a joganyag naprakész ismerete. Ezen túlmenően, az információs technológia robbanásszerű fejlődése folytán, a jogi szakma informatikai kihívásai is jelentősek, hiszen az ügyvédnek nem csak azt kell tudni, hogy mit kell és milyen tartalommal előterjeszteni, hanem azt is tudnia kell, hogy azt pontosan milyen formában és milyen számítástechnikai felületen tudja „joghatás kiváltására alkalmas módon megtenni”.

A magányos harcosok közössége

Bár az ügyvédség köztudottan a „magányos harcosok” hivatása, szerencsére jól szervezett kamarai, köztestületi közösségben él, komoly érdekvédelmi és érdekérvényesítési lehetőségekkel. S azon túlmenően, a hivatásrendi közösség összetartásában. A húsz ilyen, úgynevezett „területi (gyakorlatilag megyei) kamara közül a Zalai, aminek Bitai Mónika is tagja. Szívesen beszél erről is, hiszen mint többi kollégájának, neki is ez a „szakmai otthona”. Aktív szerepet is vállal: a területi regionális fegyelmi bizottság tagja. Úgy látja, hogy a Zala Megyei Ügyvédi Kamara tevékenységét alapvetően, a kollegialitás elve jellemzi. A kamara elnökének ajtaja bármely kolléga előtt nyitva áll. A tagság szakmailag és emberileg is támaszkodhat a kamarára.

Figyeljetek, férfiak!

Bár eddig szinte mintha kerülte volna témát, mert mint később kiderült, semmi olyan érdekfeszítő nincs benne megítélése szerint, mint amire eredendően én számoltam volna, elmondja: soha nem tapasztalta, hogy női ügyvédként valaha is hátrányos megkülönböztetés ért volna férfi kollégáihoz képest. Sőt, ellenkezőleg! - hangsúlyozza. A férfi kollégáktól versenytársként is mindig „lovagias” hozzáállást tapasztalt és tapasztal a mai napig! Ez a megfogalmazás valahogy nagyon megragadta a figyelmemet, hiszen a nő-férfi ügyek vonatkozásában az ügyvédnő nem a „kollegiális” jelzőt használta, ami akárhogy' is nézzük eliminálja a nemek közötti különbséget, hanem a szép, lassan már archaikus „lovagias” jelzőt, amiben viszont kimondatlanul is benne rejlik a két nem közötti határozott megkülönböztetés, annak elfogadása, sőt, az egyik nem fokozottabb figyelmessége a másik nemmel szembe. De lehet, hogy túlképzelgem egy jelző fontosságát...

És ti is figyeljetek, kedves nő olvasóink!

A témánál maradva elmondja: nőként, az ügyvédi szakma női gyakorlójaként úgy véli, hogy a nők jó érzékkel kamatoztatják azt a női mivoltukból fakadó ösztönös képességüket, amellyel az álláspontbeli eltéréseket sikeresen hozzák „közös nevezőre”. Szerinte ez igen lényeges képesség, és egyben gyakran szükséges is ahhoz, hogy egy-egy vitássá vált jogi ügyet – peres eljárás nélkül – az érdekek kölcsönös figyelembe vétele mellett egyezséggel sikerüljön lezárni. „Én nagy egyezség-párti vagyok – teszi hozzá. Hiszek abban, hogy ez a jogvita kezelésének leghatékonyabb módja.” Általánosságban pedig, vélekedik, a nőkkel szembeni elvárás, az élet minden területén óriási és „korlátlan”. A nő, a családi életben feleségként és anyaként is a család „motorja”, aki soha nem fárad el, bármikor lehet rá számítani, mindent gyakorlatiasan megold, mindenhova odaér, és persze mindig mosoly van az arcán.

A hivatását gyakorló ügyvédnővel szemben pedig értelemszerűen alapvető elvárás a szakmai hozzáértés, az alapos szakmai felkészültség, az empatikus problémamegoldó képesség és a kellő határozottság – teszi ki a pontot a gondolatsor végére. Hát igen, gondolom, nem egyszerű feladat ennyi kihívásnak megfelelni.

Mindig örömmel nyugtázzuk: a jó családi háttér bizony szárnyakat ad

Annyira belemelegedtünk szakmai életútjának felidézésébe, hogy örültem, beszélgetésünk során külön kérdés nélkül tért át életének arra a területére, ami bennünket ebben a női hivatásrendi életpályákat áttekintő sorozatunkban különösen is érdeke: a szakma és a család összefüggéseire.

„Én a munkámhoz az erőt a biztos, kiegyensúlyozott családi háttérből merítek” - teszi egyértelművé a helyzetet. Szívesen és nyílt őszinteséggel avat be a családi háttér részleteibe: férjét az egyetemen ismertem meg. „Huszonhat éve élünk boldog házasságban. Ő a legfőbb erkölcsi támaszom, és nem mellesleg a legőszintébb barátom is, aki tudja és elfogadja, hogy számomra a munkám a hivatásom, és ezzel együtt teljes az életem”. Hm, gondolom magamban, büszke lehet az a férfi, aki negyedszázados házasság után ilyen értékelést kap feleségétől.

Felnőtt gyermekeik vannak. Nagylánya huszonöt éves, felnőtt, rövidesen már diplomás nő, aki édesapja nyomdokain haladva közgazdász lesz, és már dolgozik is, egy pénzügyi befektetésekkel foglalkozó cégnél. Nagyfia húsz éves múlt, ő szintén egyetemista, informatikai szoftverfejlesztést tanul, ő már a mai információs társadalom „gyermeke”. „Kisgyermekes feladatai” tehát pillanatnyilag nincsenek, így jelenleg könnyebben tudja összeegyeztetni a munkát és a magánélet.

Talán nagyon messzire révedt a tekintetem a hallottak nyomán, s ezért, vagy másért is, beszélgetésünk végén szükségét érezte tán megnyugtatásul még hozzátenni: bár most csak az ügyvédnőkről esett szó, a véleménye az, hogy a nők nem csupán az ügyvédségen belül, de más szakmai területeken is hasonló kihívásokkal kell hogy szembenézzenek. Szerencsére – legalább is az ő tapasztalatai szerint – a férfiak nagy része e női kihívásokat felismerik, méltányolják, és a női helytállást pedig el is ismerik.

Kívánhatunk-e mást mindezek után, mint azt, hogy: Így legyen!

(Foto: zalafoto@zalafoto)