Alapfogalmak
Adaton
lényegében információt értünk. Ezeket egy internetes vagy
telefonos cég adatbankjában, vagy valamilyen tároló eszközön,
például merevlemezen vagy USB sticken őrzik. Ilyen adathordozókat
otthon is használunk, de vállalkozások és hatóságok is
alkalmazzák őket.
A tartalmi adatok egy adott telefonhívás, email vagy szöveges üzenet tényleges tartalmát jelentik. Azt tehát, mi hangzik egy telefonbeszélgetés során, mi látható a videofelvételen, amennyiben videós beszélgetést folytat az ember, vagy milyen szavakat ír e-mailben vagy szöveges üzenetben valaki valakinek.
A metaadatok a hívások és e-mailek körülményeire, nem pedig a bennük foglaltakra utalnak. Ide tartozik például az e-mailek és szöveges üzenetek tárgysora, a címzett neve, a küldés ideje, a küldő fél földrajzi helyzete. Telefonhívás esetében a hívott vagy hívó szám, a beszélő helyzete a hívás során, illetve az, hogy mennyi ideig tartott a hívás. Az okostelefonos applikációk (appok) az ember helyzetére vonatkozóan is gyűjtenek információkat, amelyek szintén metaadatnak minősülnek csakúgy, mint azoknak a weboldalaknak a címe, amelyeket megnézett, vagy az, hogy milyen kereséseket végzett az internetes keresőmotorokkal.
A kormányok szeretnek metaadatokat
gyűjteni
A politikusok azért tesznek
előszeretettel különbséget metaadatok és tartalmi adatok között,
mert a kormányok szeretnek metaadatokat gyűjteni rólunk. A tömeges
megfigyelések mellett érvelő politikusok egyik kedvenc hasonlata,
hogy a metaadatok a borítékra írt címnek felelnek meg, míg a
tartalmi adatok jelentik a borítékban lévő levelet. Amellett
kardoskodnak, hogy nem kellene fennakadni azon, hogy a kormányok
metaadatokat gyűjtenek rólunk, hiszen az nem derül ki a számukra,
mi mindent mondtunk. Csakhogy ez az analógia sajnos félrevezető a
Liberties szerint.
A nagy átverés
Hangsúlyozták: a metaadatok sokkal
több mindent árulnak el rólunk és jóval gyorsabban, mint a
tartalmi adatok. Ha belenézhetnénk azokba a metaadatokba, amelyeket
az utóbbi pár hét során gyűjtöttek önökről, elég hamar
összeraknák, mi mindent csinálnak egy nap. Olyanokat tudnánk meg,
mikor és hol szokott ebédelni, hol dolgozik, mikor érkezik a
munkahelyére és mikor távozik onnan, mit csinál munka után.
Könnyen kideríthetnénk, kik a legjobb barátai vagy a legközelebbi
munkatársai, hiszen velük érintkezik a leggyakrabban. Az e-mailjei
tárgysorát nézve arról is fogalmat nyernénk, mi foglalkoztatja
mostanában. Abból, hogy milyen gyakran beszéltek vagy írtak
egymásnak, látnánk, mennyire szoros a kapcsolata a
családtagjaival. Ha megnéznénk, milyen weboldalakra látogatott
el, nem maradnának rejtve a politikai, vallási nézetei sem. Látva,
hogy miket vásárol vagy olvas az interneten, azt is tudnánk, mik a
kedvtelései. Ha orvossal, ügyvéddel, a bankoddal, pszichológussal,
mesterséges megtermékenyítést végző intézettel, házassági
tanácsadóval beszél, abból máris tudnánk, hogy családi,
egészségügyi, jogi vagy mentális jellegű problémákkal
küszködik. A metaadatainkból rengeteg mindent ki lehet hámozni,
és ehhez még csak el sem kell olvasni az e-mailjeinket vagy
végignézni az általunk folytatott beszélgetések
videofelvételeit.
"Adatmegőrzés" -
beavatkozás magánéletünkbe, az EU Bírósága visszavonatta...
A kormányaink olyan jogszabályt
nyomtak keresztül az Európai Unión, amelynek értelmében minden
internetes és telefonos társaságnak metaadatokat kellett volna
gyűjtenie és több éven át tárolnia (megőriznie) rólunk. Az
ún. adatmegőrzési irányelvről 2014-ben az EU Bírósága
megállapította, hogy beavatkozik mindenki magánéletébe és ezért
jogszerűtlen. Ezzel nem azt mondta ki a bíróság, hogy a rendőrség
nem figyelhet meg valakit, csak azt, hogy bizonyítékkal kell
rendelkeznie arról, hogy a célszemély feltehetően jogsértést
követett el. A kormány nem kezelheti általában lakosságot
gyanúsítottakként, akiknek nincsen joguk a magánéletük
védelmére.
... több kormány csinált magának
egyet
A tömeges megfigyelés felszámolása helyett a legtöbb kormány fogta magát, és miután törvénytelennek mondták ki és visszavonták az adatmegőrzési irányelvet, hiánypótlás gyanánt egyszerűen saját törvényeket alkotott.
EU: ezek is jogszerűtlenek
2016-ban egy következő ügy kapcsán
az EU Bírósága kimondta, hogy az ilyen nemzeti törvények
ugyancsak jogszerűtlenek. Ettől azonban még számos kormány,
például az angol vagy a holland, simán hozott tömeges
megfigyelést lehetővé tévő törvényeket. Sajnos az Európai
Bizottság, noha az volna a dolga, hogy rábírja a nemzeti
kormányokat az uniós törvények betartására, kijelentette, hogy
"se nem ellenzi, se nem támogatja" az adatmegőrzésről
szóló nemzeti szintű törvények megalkotását. Előfordulhat,
hogy a Bizottság szerint a tömeges megfigyelés végső soron
fontos szerepet játszik a terrorizmus elleni védelemben. Sajnos
azonban minden jel arra mutat, hogy a tömeges megfigyelés
egyáltalán nem alkalmas eszköz a terrorizmus megfékezésére.
