A magyar bírósági szervezetrendszerben jelentős igazgatási hatalom összpontosul a bírósági vezetők kezében, így a kinevezési eljárásnak a bírósági szervezet függetlensége szempontjából komoly tétje van.

A jelenleg hatályos szabályok szerint a törvényszékek és ítélőtáblák igazgatási vezetőit az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke nevezi ki, akinek döntéseit az elmúlt időszakban kitüntetett szakmai és közéleti érdeklődés kíséri és olykor heves vita övezi.

A tanulmány a vezetői pályázatok elbírálását elemzi, és a bírói függetlenséget fenyegető veszélyekkel szembeni jogvédelem – esetlegesen bírói önvédelem – lehetőségeit keresi.

A tanulmánynak az a hipotézis képezi a kiindulópontját, hogy

a közép- és keleteurópai régióban kialakuló autoriter rendszerek a bírósági vezetőkön keresztül is folyamatos ellenőrzés alatt igyekeznek tartani a bírósági szervezetet. A politikai hatalom pedig abban lehet érdekelt, hogy a vezetői pozíciókban hozzá lojális bírák üljenek. Ennek elérésére számtalan eszköz bevethető, a hivatalban lévő vezetők tömeges menesztésén át, egy-egy befolyásos bírósági elnök leváltásán keresztül a vezetők kinevezésének folyamatába történő finom, ám igazolhatatlan beavatkozásokig.

Ezek között az intézkedések között találunk látványos és kevésbé látványos eszközöket, az utóbbi manőverek közé tartozik a bírói karrierutak és kinevezések – köztük a vezetői kinevezések – kontrollálása. A bírósági vezetők kiválasztását, a vezetői pozíciókban bekövetkező személycseréket, mint a bírósági szervezet belső ügyeit, kevesebb figyelem kíséri a nyilvánosság részéről. Ez jelentős részben köszönhető annak is, hogy az európai kontinensen az ítélkezés elsősorban szakmai-szakértői feladat, mintsem politikai-közösségi tevékenység. A bírák személye ezért ritkán kerül előtérbe, ez a „személytelenség” pedig gátja lehet a bírákat érintő támadásokkal szembeni társadalmi mozgósításnak.

A tanulmány teljes szövege ide kattintva érhető el.

* * * * * * * * * *

A szerző tájékoztatása szerint tanulmányának teljes szöveg eredetileg a Pro Futuro – A jövő nemzedékek joga című debreceni egyetemi folyóiratban jelent volna meg, ám 2019 nyarán arról tájékoztatták, hogy a közlésre korábban már elfogadott tanulmány mégsem szerepel a következő lapszámban. A publikálás utólagos visszautasítását a szerkesztőség azzal indokolta, hogy a szöveg már a megjelenése előtt nem várt, a szakmai körökön túlmutató, politikai színezetű viták forrásává vált, ami veszélyeztetheti a semlegességre törekvő folyóirat szakmai megítélését.

A tanulmányhoz fűzött, kritikai észrevételeket tartalmazó Elek Balázs – Pribula László szerzőpáros dolgozata azt a következtetést vonja le, hogy maga a szerző sem állítja egyetlen esetben sem, hogy a pályázatok elbírálására jogszabályellenesen került volna sor, csupán az eredménytelenné nyilvánítások általa feltételezett, de igazolni meg sem kísérelt szándékaira utal; ez előzőekben kifejtettek értelmében azonban a feltételezések nem feleltethetők meg egy tudományos kutatás megfelelő következtetéseinek.

A dolgozat teljes terjedelmében ide kattintva olvashó.