Azzal már korábban is találkoztunk, hogy hasonló esetekben az adott szakterület elismert és közismert személyiségeinek gondalatait hívták segítségül a tárgyalt téma hangsúlyosabbá tételéhez, vagy éppen a téma feldolgozásának nyilvánvaló íránytűjeként felmutatva. És gyakorta előfordul az is, hogy éppen szépirodalmi idézeteket alkalmaznak ugyanerre a célra.

Csábító idézetforrás

A Biblia, mint idézetforrás feltehetően azért vonzó, mert belőle a jog területének bizonyos szegmensei is meríthetnek, amennyiben azok a jogalkotás, jogalkalmazás és igazságszolgáltatás alapelveinek az emberi élettel, a társadalom életének alakulásával és alakításával kapcsolatos (azt a jog korlátai közé való terelésével szabályozandó) morális szférákat érintenek. E tekintetben a Biblia valóban csábító gondolati és egyben idézetforrás lehet. Tegyük hozzá: ahhoz, hogy mindez manapság elszaporodott jelenség, egyben az is hozzájárult, hogy korábban, a rendszerváltoztatás előtt ilyesmi nem igen fordulhatott volna elő anélkül, hogy az adott konferenciaszervező vagy éppen az adott tanulmány szerzője ne a negatív értelemben vett klerikális, vallásos, vagy éppen tudománytalan dilettáns elítélő jelzőt vonta volna a maga fejére. A bibliai forrás ilyetén újra felfedezése nyilván egyfajta őszinte (újra) rácsodálkozás is az egyetemes emberi gondolkodás bölcsességére, annak egyfajta kimeríthetetlen tárházára. Egyfajta konszenzuális morális alap, így a reá való hivatkozás is a tárgyalt téma magasabb szintre emelését, egyetemes érvényűségét hivatott már előre jelezni.

Eredendően: szent irat

Így is lenne, ha a Biblia csupán az emberiség bölcsességirodalmának része, valamiféle kultúrális ősforrás lenne. De hát nem az. Illetve: nem csak az. Sőt: leginkább nem az. S a problémák itt kezdődnek.

A Bibliai eredendően: szent irat. A zsidóság és a kereszténység szent irata. Sőt: teológiai és vallási értelmezésben: Isten kijelentett igéje (szava) azok számára, akik hívő embernek tartják magukat. Azaz: maga a Szentírás.

Ha a Bibliát csak az emberiség általánosan elismert "kulturális termékének" tartanánk csupán, amely a bölcsességirodalom (egyik) kiemelkedő terméke, akár nyugodtan szemezgethetnénk is belőle, tetszés szerint, a legváltozatosabb céljaink igazolására, alátámasztására. Persze ez esetben számolnunk kell(ene) egy nagy veszéllyel: ebben a megközelítésben a Bibliában - kis túlzással, ahogy szokták a szkeptikusok mondani - megtalálható minden, s mindennek az ellenkezője. Volt is idő, nem is olyan régen, amikor a maga bornírtságában és tudatlanságában tobzódó vulgárateizmus (vissza is) élt ezzel a lehetőséggel.

Profán vonatkozásban is ismerjük a "szövegösszefüggéséből kiragadott" citátumok kalandos önállósulását a félreérthetőségek és szándékos félreértések-félrevezetések machinációiban. Nos, ez sajnos megeshet akár a jóindulatú megközelítés jegyében is, ha a (szent) Biblia szövegei profán célokra használtatnak.

Koherens kijelentés

Ugyanis - megint csak teológiai megközelítésben - a Biblia, azaz a teljes Szentírás nem az emberiség bölcsességirodalma önmagukban is megálló darabjainak kötetbe fűzött gyűjteménye, hanem a teremtő és mindenható Isten üdvtervének sajátos, emberi nyelvre fordított interpretációja a teremtéstörténeten, a választott nép történetén, a prófétai és történeti könyveken, valamint a zsoltárirodalmon át az újszövetségi evangéliumokkal és apostoli levelekkel bezárólag. Egy koherens, részleteiben és egészében is önmagát értelmező és magyarázó kijelentés, amely megmutatja a hívő embernek a dolgok kezdetét és a végét, s mindeközben választ ad az Ember(iség) és az egyén létének értelmét feszegető, legtágabb közösségi (= más emberhez viszonyuló) és legszemélyesebb életünk részleteire vonatkozó kérdéseinkre. A Biblia központi üzenete a Messiás kérdése. Köztudottan e ponton válik szét az Örökkévaló kijelentésének zsidó (ószövetségi) és keresztény (újszövetségi) értelmezése, mi több: ágaznak el vallásgyakorlati és spirituális vonzatai és következményei.

A törvény ereje

Vissza a jelenbe: amikor tehát engedve a Prédikátor könyvében olvasható gondolat csábításának, kivesszük a szövegből azt a mondatot, hogy: „ Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt" (Prédikátor könyve 1:9), azt vélelmezhetjük, hogy a szerző a változatlanság, mi több: a változtathatatlanság mellett tesz lemondó, lehangoló tanubizonyságot. Az imént emlegetett bibliai koherencia jegyében azonban egyértelmű: a Prédikátorként jegyzett szerző nem erről ír, hanem arról, hogy a teremtett világnak megvan a maga rendje: a Nap felkel és lenyugszik, a Hold feljön és alászáll, az ember megszületik, él és meghal... Mindennek megvan a maga ideje - ahogy írja ugyancsak ő . Mit olvasunk a Zsoltárok könyve megragadó megfogalmazásában (Károlyi Gáspár fordításában): Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. ( Zsoltárok 90:2-6)

A változatlanságnak és a változhatatlanságnak ebben keretében az Ószövetség népének a segítséget a Teremtőhöz való hűség megélésében és a világ végkifejlete felé való evilági zarándoklat helyes megélésében az Örökkévalótól kapott, úgynevezett Mózesi törvények jelentik, amelyeknek foglalata a Tóra (s annak nem a bibliai szent iratok között található, később keletkezett számos magyarázata).

Ebben az (ószövetségi) dogmatikus értelmezésben a törvény változtathatatlansága a megmaradás és a maradandóság ereje és alapja.

Keresztény teológiai megközelítésben bizonyos értelemben ezt "írja felül" a názáreti Jézus, aki éppen az értékek maradandósága érdekében tesz számos kísérletet, azaz: ad - méghozzá a saját korában igen radikálisnak számító - jelzést az olykor visszahúzó merev dogmatizmus megváltoztatása érdekében.

A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért

Csak néhány példa. Az egyik: az ószövetségi törvényértelmezés egyik sarkalatos pontjával, a szombatnapi szigorú tiltásokkal kapcsolatos. Ismeretes a történet:

Jézus bement a zsinagógába, ahol volt egy sorvadt kezű ember. Azért, hogy (a farizeusok, az írástudók, a törvény értelmezői, mondhatnák: az ügyészség) vádat emeljenek ellene (terhelő vallomásra késztessék) , megkérdezték Jézustól: - Szabad-e szombaton gyógyítani? Ő pedig ezt mondta nekik: - Ki az közületek, akinek ha egyetlen juha van, és az verembe esik szombaton, nem ragadja meg, és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember a juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton. Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: - Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és az újra olyan egészséges lett, mint a másik. A farizeusok pedig kimentek, és elhatározták, hogy végeznek vele. (Máté 12, 9-14.)

Vagy itt egy másik, hasonlóan figyelemre méltó történet:

Amikor Jézus szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben (mivel megéheztek) tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok azt mondták neki: - Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad. Ő így felelt nekik: - Sohasem olvastátok, mit cselekedett Dávid, amikor szükséget szenvedett, és éhezett ő, és akik vele voltak? (1 Sámuel 21, 2-7) Hogyan ment be az Isten házába Abjatár főpap idejében, és evett a kitett kenyerekből, amelyeket nem szabad másnak megenni, csak a papoknak, és adott a vele lévőknek is? Aztán hozzátette: A szombat (a törvény) lett az emberért, és nem az ember a szombatért (törvényért). Ezért az Emberfia ura a szombatnak is. (Márk 2, 23-28.)

Többé ne vétkezz!

Talán a következő is sokak előtt ismert eset. De lássuk előbb a törvényi hátterét:

Ha valaki paráználkodik másnak a feleségével és házasságtörést követ el felebarátja feleségével: halállal lakoljon a házasságtörő férfi is, a házasságtörő asszony is. (3 Mózes 20, 10.)

És akkor íme Jézus esete a házasságtörő asszonnyal:

Jézus megjelent a templomban, és az egész nép hozzásereglett; ő pedig leült, és tanította őket. Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: - Mester, ezt az asszonyt házasságtörés közben tetten érték (megtörtént a bűneset). Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket (törvényi hivatkozás, megszületett a halálos ítélet, jöhet annak végrehajtása) . Hát te mit mondasz? Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: - Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ (a törvény - merőben szokatlan - bírói értelmezése). És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: - Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: - Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: - Én sem ítéllek el ( nem kárhoztatlak) téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz! (határozat indoklása) (János evangéliuma 8, 1-11.)

A koherens bibliai gondolkodás keresztény teológiai értelmezésében az ószövetségi Prédikátor könyvében gyönyörűen leírt változatlanság és maradandóság elve tehát az újszövetségi, evangéliumi - krisztusi - végkifejlettel válik teljessé: a változtatás és változás elfogadgató, mi több: szükséges, ha az - adott esetben a törvény szellemének megsértése nélkül is - indokolt. A transzcendes magyarázat szerint - maga Jézus fogalmazza meg -: "Mert az Emberfia (önértelmezése szerint maga Jézus, a törvényalkotó Isten fia, aki emberré lett) ura a szombatnak (a törvénynek) . Aki így értelmezte szándékát: "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot" (Máté 12, 7.)

A teleologikus út

Ha mindezt lefordítjuk hétköznapjaink nyelvére: a bibliai gondolkodás értelmében a jog és a törvény értelmezésében és alkalmazásában tehát nem a dogmatikus, hanem a teleologikus út a követendő.

Amit mindezek után - aktualizálva az elveket - minden bizonnyal megállapíthatunk: bizonyos jogi alapelvek és alapkövetelmények változatlansága mellett részben a gyorsan változó élet, konkrétan annak társadalmi, gazdasági és nem utolsó sorban politikai szempontjai bizony messzemenően hatással vannak mind a jogalkotásra, mind pedig a jogalkalmazásra, kinek elégséges, kinek pedig vitatható következményekkel. Ami azonban bizonyos: az ezen változások értelmezésére nyitott reakció a törvényalkotói, törvényalkalmazói és igazságszolgáltatási munkában - kikerülhetetlen.

(Húsvét vasárnapján)