Bár az 1959-es polgári törvénykönyv (Ptk.) olyan paradox helyzetben fogant, amelyben a lehető legszűkebb határok közé szorították a magántulajdont, a kódex kiemelkedő szakmai színvonalat képviselt - hangoztatta dr. Trócsányi László.

Elmondta: a Ptk. előkészítésére létrehozott kormánybizottság tagjaként dr. Világhy Miklós meghatározó szerepet játszott a kódex kidolgozásában. A törvénykönyv sok ponton merített az 1928-as magánjogi törvényjavaslatból - tette hozzá.

Kiemelte: azért is fontos megemlékezni a 20. század iskolateremtő és kiváló magánjogászairól, mert még élnek olyan neves professzorok, egykori tanítványok, akik személyesen ismerhették őket.

Noha Világhy Miklós viszonylag korán, 63 éves korában meghalt, szakmai pályafutása teljesnek mondható. A leginkább polgári és nemzetközi magánjogi kérdésekkel foglalkozott. Szűkebben vett szakterülete a tulajdonjog és az iparjogvédelem volt, ezek mellett a gazdaság és a jog összefüggéseit vizsgálta több publikációjában. Kiterjedt kutatásokat folytatott a szellemi alkotások joga és a szerzői jog területén is – fejtette ki.

Világhy Miklós 1939-ben szerzett diplomát Budapesten, azt követően bírósági fogalmazóként, majd bíróként dolgozott. A második világháború után, 1945-ben az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetőjévé nevezték ki, 1949-ben az Iparügyi Minisztérium főosztályvezetője lett. Ekkor kezdett oktatni az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogelőd intézményében, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1953-ban egyetemi tanári kinevezést kapott, 1956-tól pedig a polgári jogi tanszék vezetésével bízták meg. Ezt a posztot huszonkét évig töltötte be.

A tárcavezető azt mondta, Világhy Miklós személyisége, lenyűgöző és felejthetetlen előadásai nagy hatással voltak tanítványaira. A visszaemlékezésekben külön hangsúlyozzák kristálytiszta polgári jogi dogmatikus gondolkodását, és azt a harcos erőfeszítést, amelyet a polgári jog egységének megteremtése érdekében vállalt.

Világhy Miklós az egyetem vezetésében is szerepet kapott: 1953 és 1956 között a jogtudományi kar dékáni tisztségét töltötte be, később az ELTE rektora lett. Ez a megbízatása mindössze egy évig tartott.

Megjegyezte: "nyilvánvalóan történhetett valami 1956-ban", erre utal az is, hogy Világhy Miklós csak 1962-től lehetett ismét egyetemi vezető, ekkor három évre az ELTE tudományos rektorhelyettesévé választották.

Egyetemi munkásságával párhuzamosan haladt akadémiai előmenetele: 1969-ben doktori címet szerzett, 1976-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja volt - közölte Trócsányi László.

Dr. Vékás Lajos, az MTA alelnöke, az 1980-ban elhunyt Világhy Miklós tanítványa úgy fogalmazott, a professzor a polgári jog klasszikus szépségeinek felmutatásán keresztül a jogtudomány maradandó értékeire hívta fel hallgatói figyelmét. Előadásainak mélysége magával ragadta a diákokat, noha mondanivalóját nem fűszerezte anekdotákkal. Nagy erénye volt a tiszta fogalmazás; gondolatait pontosan csiszolt, világos stílusban közvetítette.

Az MTA alelnöke felidézte, hogy Világhy Miklósnak széles körű volt az érdeklődése, minden kérdéskörben nyitott volt a beszélgetésre, kivéve a politikai témákat, amelyeket elvből és következetesen került.

Az emlékülésen Vdr. erebics János egyetemi docens, valamint dr. Sárközy Tamás, a Magyar Jogász Egylet elnöke is előadást tartott.

(Forrás: MTI, címfoto: ELTE központi épülete)