A közvetítői eljárás rendszertani elhelyezkedésével az új perjogi kódexben többféle javaslat napvilágot látott. Az Országos Bírósági Hivatal által felállított, 2012-2014 között működő Országos Mediációs Munkacsoport még a jelenleg hatályos Pp. keretei között javaslatot tett az egyezségi kísérletre idézés szabályainak alkalmassá tételére a közvetítői eljárás befogadására, és egy másik lehetséges formaként felvetődött, hogy a Pp. Különleges eljárások címet viselő fejezete egészüljön ki a közvetítésre vonatkozó újabb fejezettel (Egyezségkötés közvetítői eljárásban). Az új polgári perrendtartás polgári perjogi kodifikációs szerkesztőbizottság javaslata végül nem támogatta ezt az átfogó szabályozást. A kodifikációs munkabizottság normaszöveg tervezete szerint a polgári perrendtartás kapcsolata a közvetítői eljárással abban nyilvánul meg, hogy a bíróság a feleket figyelmezteti a közvetítői eljárás kezdeményezésének lehetőségére, a közvetítői eljárás kötelező igénybevételének esetére, és arra, hogy a felek a megállapodásnak az egyezségként megkötni kívánt részét a törvény rendelkezései szerint terjeszthetik elő egyezségkénti jóváhagyás végett.

A mediációs eljárás peres vagy nemperes eljárásokban való felek általi igénybe vétele, és sikeres alkalmazása alapvetően a bíróság illetve a bíró tárgyalás előkészítése és a pervezetés körében tett intézkedésein múlik. Ezeknek az elemei: a terelés (bíró tájékoztatási kötelezettsége, a felek közvetítői előkészítő megbeszélésre való „meghívása”), a mediátor bevonása, a szünetelés/felfüggesztés lehetőségének biztosítása, és a közvetítői eljárásban született megállapodás egyezségben történő jóváhagyása a bíróság által. A megfelelő szabályozással a perhatékonyság rendszerszintű megvalósítása, mint az új polgári perrendtartás szabályainak kialakításával elérni kívánt egyik közpolitikai cél, előmozdítható.

A Kormány által elfogadott koncepció szerint felvetődhet az egyezségi kísérletre idézés lehetőségének megteremtésére – a bíróság előtti nemperes eljárás fenntartása mellett, azzal párhuzamosan – közjegyző előtti eljárásban is. Nem vitásan a közjegyző személye, jogállása, közjogi státusza, eljárásai a gyakorlat által is igazoltan megfelelő garanciát jelentenek ahhoz, hogy a közjegyző jogvitában való döntést nem igénylő nemperes eljárásokat folytasson le, közvetlenül végrehajtható okiratokat (határozatokat) állítson ki, vagy végrehajtást rendeljen el, azaz közhatalmi tevékenységet végezzen. Ehhez azonban nem szükségszerűen kapcsolódnak azok a megfelelő garanciák, amelyek a megállapodás jogszabályoknak való megfelelését garantálnák.

Attól függően, hogy a kodifikációs munkabizottság a Pp. általános részében, vagy a nemperes eljárások általános szabályairól szóló fejezetben, vagy az egyes nemperes eljárásokról szóló törvényben helyezi-e el végül a közvetítői eljárásra vonatkozó, bevezetőben említett szabályait, megfontolandó annak kimondása, hogy a bíróság a közvetítői eljárás során létrejött megállapodás alapján kötött egyezség jóváhagyásáról soron kívül határoz, továbbá az általános szabályok is tartalmazzák, hogy a közvetítői eljárás során megkötött megállapodásokból külön is írásba foglalható az a rész, amely nem tárgya a bírósági, vagy hatósági eljárásnak. Ugyanígy indokolt a Pp. általános részében a szünetelés szabályai között önálló szünetelési okként megjelölni a felek közvetítői eljárásban való részvételét.

Mivel a hazai polgári perjogi kodifikációba régi új jogintézményként kerül be a perfelvételi tárgyalás, érdemes végiggondolnunk a közvetítés további lehetséges megjelenési formáját a perfelvételi tárgyalás keretei között. Mivel az érdemi tárgyalás előkészítése keretében tisztázhatók a kereseti kérelem és az ellenkérelem (ekkor történik meg legkésőbb az alperes perbebocsátkozása), a bíró abba a helyzetbe kerül, hogy konkrétan megítélheti, lehet-e reális esélye az alternatív vitarendezésnek, a mediáció ajánlásának a felek részére. A hatékony bírói aktivitás során a feladat ellátásnak eszköze az anyagi pervezetés körébe tartozó kikérdezési kötelezettség, a tájékoztatás (felvilágosítás) és – szükség szerint – az ügynek a féllel történő megbeszélése lesz. A mediáció előnyeinek megvilágítására szintén alkalmas lehet, hogy a felek szembesülnek kötelezettségeikkel, a bizonyítandó tények kapcsán előterjesztendő bizonyítási indítványaikkal, a perbeli cselekményeikkel, amelyek komoly anyagi áldozatot kívánnak meg tőlük (pl. szakértői díj előlegezése, stb.), a bizonyítatlanság következményeinek a viselésével.

A koncepcióban megjelenő perfelvételi tárgyalás részletszabályainak kidolgozása kapcsán de lege ferenda javaslatunk a bírói szerep kiegyenlítő, békés vitarendezést elősegítő kötelezettségének a konkrét megfogalmazása a bíró tájékoztatási kötelezettsége körében, valamint a bíró mediációs eljárásra vonatkozó perbeli cselekményeinek a koncentrálása (a terelés, a költségkedvezmények igénybevételének lehetőségéről tájékozatás, a felek beleegyezésének megszerzése a mediációs eljárásban való részvételhez, a közös kérelem előterjesztésének lehetősége, a szünetelés megállapítása, a per tárgyalásának felfüggesztése, és a mulasztás eljárásjogi következményeire (pénzbírság) utalás szabályainál. A per tárgyalásának előkészítés körében tehát a közvetítői eljáráshoz szükséges intézkedések megtehetők, ezzel bírói oldalról teljesen felkészíthetők a felek a közvetítői előkészítő megbeszélésen való megjelenése.