A 2019. év során jónéhány román bíróság terjesztett több
kérdést a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából a
bírói függetlenségre, a jogállamiságra és a korrupció elleni
küzdelemre vonatkozóan. Az ügyek első csoportja a bíróságokra
vonatkozó nemzeti jogszabályok különböző – többnyire
sürgősségi kormányrendeletek útján sorra kerülő –
módosításaira vonatkozott.
A jelen ügyek egy második csoportot alkotnak, amelynek fő témája
az, hogy sérthetik-e a bírói függetlenség és a jogállamiság
elvét, valamint az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét a Curtea
Constituțională a României (alkotmánybíróság, Románia)
határozatai.

Először is, 2018. november 7-én az alkotmánybíróság meghozta a
685/2018. sz. határozatát, amely lényegében kimondta, hogy a
nemzeti legfelsőbb bíróság, az Înalta Curte de Casaţie şi
Justiţie (legfőbb semmítő- és ítélőszék, Románia; a
továbbiakban: ICCJ) néhány ítélkező testületének összetétele
nem megfelelő. E határozat lehetővé tette egyes érintett felek
számára, hogy rendkívüli jogorvoslati kérelmeket terjesszenek
elő, ami viszont potenciális kérdéseket vetett fel nemcsak az
Unió pénzügyi érdekeinek az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése
szerinti védelmét illetően, hanem a Charta 47. cikkének második
bekezdésében szereplő „törvény által megelőzően létrehozott
bíróság” fogalom értelmezését illetően is.
Másodszor, 2016. február 16-án az alkotmánybíróság meghozta a
51/2016. sz. határozatát, amelyben alkotmányellenesnek
nyilvánította a belföldi hírszerző szolgálatoknak a nyomozati
cselekményekhez szükséges technikai megfigyelési intézkedések
végrehajtásában való részvételét, ami az ilyen bizonyítékok
büntetőeljárásokból való kizárását eredményezte.
Harmadszor, 2019. július 3-án az alkotmánybíróság meghozta
417/2019. sz. határozatát, amelyben megállapította, hogy az ICCJ
nem tett eleget azon jogszabályi kötelezettségének, hogy hozzon
létre szakosodott ítélkező testületeket a korrupciós
bűncselekmények első fokon történő elbírálására. Ez az
uniós források kezeléséhez kapcsolódó korrupcióval
kapcsolatos, már elbírált ügyek újbóli megvizsgálásához
vezet.
A jelen ügyekben előterjesztett különféle kérdésekkel az ICCJ
és a Tribunalul Bihor (Bihar megyei törvényszék, Románia) arra
vár választ a Bíróságtól, hogy az alkotmánybíróság
685/2018. sz., 51/2016. sz. és 417/2019. sz. határozatai
összeegyeztethetők-e az uniós jog bizonyos rendelkezéseivel és
elveivel.
A 685/2018. sz. határozat
A mai napon ismertetett indítványában Michal Bobek főtanácsnok
azt javasolja először is, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy
nem ellentétes az uniós joggal a nemzeti alkotmánybíróság azon
határozata, amely megállapítja a nemzeti legfelsőbb bíróság
ítélkező testületei összetételének jogellenességét azzal az
indokkal, hogy megsértették a független és pártatlan bírósághoz
való jogot, még akkor sem, ha ez azzal a következménnyel jár,
hogy lehetővé válik rendkívüli kérelmek előterjesztése a
jogerős ítéletekkel szemben.
A főtanácsnok mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy
az ítélkező testületek összetételének kérdését, valamint a nemzeti szabályok megsértése esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek kérdését nem szabályozza az uniós jog, így a tagállamok továbbra is mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek. Ennélfogva az uniós joggal nem ellentétes, ha egy, az uniós jog által nem teljes mértékben meghatározott helyzetben egy nemzeti alkotmánybíróság – az alkotmányos jogok valódi és észszerű nemzeti védelmi szintjét alkalmazva – kimondja, hogy a legfelsőbb bíróság ítélkező testületeit nem a törvénynek megfelelően hozták létre.
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét illetően a főtanácsnok emlékeztet arra, hogy
az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy hatékony és elrettentő hatású intézkedésekkel küzdjenek az Unió pénzügyi érdekeit sértő jogellenes tevékenységek ellen.
E tekintetben a releváns teszt az, hogy valamely nemzeti szabály,
ítélkezési gyakorlat vagy gyakorlat normatív szempontból és az
érintett ügyek száma alapján mérhető tényleges hatásától
függetlenül veszélyeztetheti-e az Unió pénzügyi érdekeinek
hatékony védelmét. Az elvégzendő értékelés elemei a
következők: először is a szóban forgó szabályok tartalmának
normatív és szisztematikus értékelése; másodszor, céljuk és a
nemzeti összefüggések; harmadszor, azok észszerűen észlelhető
vagy várható gyakorlati következményei; negyedszer, az alapvető
jogok és a jogszerűség elve, amely a nemzeti szabályok és
gyakorlatok EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésével való
összeegyeztethetőségének értékelése során az e rendelkezés
értelmezése keretében a belső egyensúly részét képezik.
A főtanácsnok megjegyzi, hogy nem úgy tűnik, hogy az
alkotmánybíróság 685/2018. sz. határozata – e kritériumok
tükrében értékelve – veszélyeztetné az Unió pénzügyi
érdekeinek hatékony védelmét. Először is, az nem hoz létre új
jogorvoslati lehetőségeket, és nem módosítja a jogorvoslatok
korábban létező rendszerét sem. Másodszor, semmi nem utal arra,
hogy célja a korrupció elleni küzdelem céljára rendelkezésre
álló jogi eszközök megkerülése, illetve az Unió pénzügyi
érdekei védelmének befolyásolása. Harmadszor, esetleges
gyakorlati hatásai időben behatároltak, és azok nem a
büntetőeljárás megszűnését, hanem csupán az eljárás egyik
szakaszának újbóli megnyitását eredményezik. Negyedszer,
indokolása a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogon
alapul.
A bírói függetlenség elvét illetően a főtanácsnok megjegyzi, hogy nem tűnik úgy, hogy az alkotmánybíróságra történő kinevezés módja önmagában problematikus lenne.
Az a körülmény, hogy „politikai” intézmények vesznek részt az alkotmánybírósághoz hasonló szerv kijelölésében, nem alakítja azt át a végrehajtó hatalom részét képező vagy annak alárendelt politikai szervvé.
Ezen túlmenően egyetlen olyan
körülmény sem merült fel, amely megkérdőjelezhetné az
alkotmánybíróság függetlenségét vagy pártatlanságát.
Az 51/2016. sz. határozat
Michal Bobek főtanácsnok másodszor azt javasolja, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy
nem ellentétes az uniós joggal a nemzeti alkotmánybíróságnak az 51/2016. sz. határozathoz hasonló azon határozata, amely alkotmányellenesnek nyilvánítja a büntetőeljárások keretében a technikai megfigyelési intézkedések belföldi hírszerző szolgálatok általi elvégzését, és előírja az ily módon szerzett bizonyítékok büntetőeljárásból történő kizárását.
A főtanácsnok szerint
az uniós jog nem szabályozza a büntetőeljárások keretében a technikai megfigyelési intézkedések elvégzésének módját, sem pedig a belföldi hírszerző szolgálatok szerepét és jogköreit. Ebben a keretben a nemzeti alkotmánybíróság természetesen kizárhat bizonyos szereplőket vagy szerveket a technikai megfigyelési intézkedések elvégzésének lehetőségéből. Az a körülmény, hogy az ilyen alkotmányossági határozat eljárásjogi következményekkel jár a korrupcióval kapcsolatos – folyamatban lévő és jövőbeli – büntetőeljárásokra nézve, szükséges és logikus következmény.
Az alkotmánybíróság határozatai alkalmazásának mellőzésével kapcsolatos fegyelmi szankciókat illetően a főtanácsnok úgy véli, hogy
az uniós joggal ellentétes az, hogy bírákkal szemben fegyelmi eljárást indítsanak pusztán amiatt, hogy olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordultak a Bírósághoz, amelyben megkérdőjelezik a nemzeti alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatát, és ezen ítélkezési gyakorlat alkalmazása mellőzésének lehetőségét vizsgálják.
A 417/2019. sz. határozat
Michal Bobek főtanácsnok harmadszor azt javasolja, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy
az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésével ellentétes a nemzeti alkotmánybíróságnak a 417/2019. sz. határozathoz hasonló azon határozata, amely megállapítja a nemzeti legfelsőbb bíróság korrupciós bűncselekményekben első fokon ítélkező testületei összetételének jogellenességét azzal az indokkal, hogy ezen ítélkező testületek nem szakosodtak korrupcióra, még ha az ezen ítélkező testületekben részt vevő bírák tekintetében elismerték is, hogy rendelkeznek a szükséges szakosodással, ha ez a megállapítás a büntetlenség rendszerszintű kockázatát idézheti elő az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tekintetében.
A főtanácsnok megjegyzi, hogy
az ítélkező testületek összetételére irányadó nemzeti szabály jelen ügyben történt megsértése nem minősül jogsértésnek a Charta 47. cikke szempontjából. Először is a szakosodás követelménye rendkívül formális jellegűnek tűnik. Másodszor, e szabály meglehetősen körülhatárolt kivételnek tűnik, amelyet csak konkrét jogterületeken és az elsőfokú eljárásban alkalmaznak. Harmadszor, további elemek arra utalnak, hogy a jogsértés nem volt „kirívó” jellegű.
Az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét illetően a főtanácsnok
úgy véli, hogy a szóban forgó határozat esetében nem
teljesülnek az EUMSZ 325. cikk (1) bekezdésének fent említett
követelményei, mivel komoly kétségek merülhetnek fel a szóban
forgó határozat általánosan érzékelhető vagy várható
gyakorlati következményeit illetően.
A 417/2019. sz. határozat előírja minden olyan ügy első fokon
történő újbóli megvizsgálását, amelyben a fellebbezés
folyamatban van, az elsőfokú ítéletet pedig 2003. április 21. és
2019. január 22. között hozták meg. Figyelembe véve az ICCJ
hatáskörébe tartozó személyek által elkövetett korrupciós
bűncselekményekkel kapcsolatos ügyek összetettségének általános
szintjét, valamint a fellebbezés valószínűségét, e határozat
észszerűen várható hatásai rendkívül széles körűek
Az elsőbbség elvét illetően a főtanácsnok úgy véli, hogy azt akként kell értelmezni, hogy lehetővé teszi, hogy a nemzeti bíróság mellőzze a nemzeti alkotmánybíróság azon határozatának alkalmazását, amely a nemzeti jog értelmében kötelező erejű, ha a kérdést előterjesztő bíróság ezt szükségesnek véli ahhoz, hogy eleget tegyen a közvetlen hatállyal rendelkező uniós jogi rendelkezésekből eredő kötelezettségeknek.