Az augusztus 20-a alkalmából odítélt magas elismerést dr. Völner Pál az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára (szünetelő ügyvéd) adta át a kitüntetettnek a Magyar Ügyvédi Kamara 2018. szeptember 17-én tartott elnökségi ülésének keretében, majd méltatta dr. Etter Ödön széles körben ismert és elismert szakmai munkásságát. A Magyar Ügyvédi Kamara nevében dr. Bánáti János elnök mondott köszöntő szavakat.
Gratulálunk a kitüntetettnek!
* * *
Az alábbiakban álljon itt néhány gondolat a róla készült portréból (Komlós Attila írása), ami az Ügyvédek Lapja nyomtatott változatában jelent meg, a 2014/6. számban, Meghaladni a kötelezőt címmel.
Tekintélyes
polgári légkört, ugyanakkor derűs könnyedséget sugároz magából
dr. Etter Ödön esztergomi ügyvéd. (...) Természetének kettősségéből fakadóan bámulatos könnyedséggel
jár-kel különböző világok között: a magyarországi katolikus
egyház bíboros érsekei, legfelsőbb hierarchikus körei és
művészbarátok, közéleti emberek és újságírók, jogászok és
köznapi emberek, vadidegenek között és a kiterjedt család és
baráti kör berkeiben egyaránt. Pedig nem az a simulékony fajta.
Olykor – különösen szakmai vitákban – még lobbanékony is.
Van valami titka, amit nehéz megfogalmazni. Az egyik talán, hogy az
ember úgy érzi: mindig leplezetlenül őszinte. Ez bizalmat szül.
És alapvetően derűs. Könnyen mosolyog. Igazi társasági ember.
Meg azt is mondhatnánk: régivágású úriember. De nem régivágású.
„Csak” úriember. Ha jelent ez még valamit... Nagyon is
közöttünk élő, velünk azonos és ugyanakkor mégsem azonos
kortárs. Akinek a kezében ugyanolyan jól áll a habzó söröskupa,
mint a karcsú pezsgőspohár. Aki még azt is – ösztönösen –
megengedheti magának, hogy mondjuk egy szakmai vitában érveit
túlságosan jóhiszeműnek, ne adj' Isten, akár naivnak nézzék.
Miközben nem veszik észre, hogy amit a környezet esetleg
jóindulatú naivitásnak vél, az valójában az emberi hit
teljesítőképességének maximuma: a remélt dolgokra való koncentrálás,
hogy azok akár általunk, a mi segítségünkkel is, valósággá
váljanak. Na, de ez messzire vezet. Maradjunk feladatunknál. Summa:
nem lehet beskatulyázni. Mit mondjunk, talán ez a legtalálóbb: ő
„az” Etter Ödön.
(...)
Erőteljesen hangsúlyozza: az ügyvédi
munka kiteljesedése csak a hivatásrendi szempontok elfogadásával,
azok megélésével lehetséges. Nem viszolyog annak kimondásától,
hogy a megélhetés biztosítása mellett a klasszikus ügyvédi
tevékenység leglényege (s a vidéki ügyvédek többsége ma is
ebben a „műfajban” dolgozik): szolgálat. A jogkereső,
bajbajutott embertárs mellé szegődés, a törvényhozás, a
törvényalkalmazó állami igazságügy, ne adj' Isten a
nyomozóhatóság vagy éppen a büntetés-végrehajtás szövevényes
intézményrendszerében vergődő ügyfél számára az őt
megillető jogvédelem és jogi támogatás megadása. A társadalmi
igazságossággá is terebélyesedő individuális igazságkeresés
összefüggéseinek felismerése, ezen összefüggések egészséges
kölcsönhatásának segítése – ez az ügyvédi hivatásgyakorlás
esszenciája. Mivel dr. Etter Ödön járatos a
többezeréves biblikus gondolkodásban is, felidézi abból azt, ami
ma is ugyanúgy érvényes: nincsen békesség abban a társadalomban,
ahol nincs igazságosság. És nincs igazságosság ott, ahol nincs
az egyén számára is felmutatható és megélhető igazság. És ha
egy társadalom abban a hiszemben él, hogy ráolvasással meg lehet
teremteni a társadalmi békességet ott, ahol az már sorvadozik –
mert mondjuk szétzilálódott az igazságszolgáltatási rendszer
védőhálója – ott az egyes emberek szívében, lelkében sincs
béke. Egy ilyen helyzetben az ügyvéd mint az egyes ember, vagy
éppen intézmény megbízott képviselője, egyben megbízójának bizalmasa lehet az utolsó menedék a jogkeresésben.
