A korábbi államfő, az Alkotmánybíróság egykori elnöke az online közvetített rendezvényen – az MTI szerint – kifejtette: gyűjteménye a rendszerváltás harmincadik évfordulójára készült, amit a koronavírus-járvány háttérbe szorított.

Kiemelte, a kiadvány nem a mai nézőpontból tartalmaz értékeléseket, hanem azt teszi közzé, miként látta a rendszerváltás előtti és utáni eseményeket az adott pillanatokban. Ez egy tiszta dokumentumgyűjtemény, mindenfajta kommentár nélkül - tette hozzá.

Sólyom László szólt arról is, hogy könyve végérvényesen lezárt egység, mivel 2016-ban írta meg utolsó jogi tárgyú cikkét. "Letettem a tollat, soha többé fel nem veszem" - fogalmazott, majd hozzátette: "mondhatnám, hogy a jog szempontjából akár halott is lehetnék, de hát amint látják, nem vagyok az".

Elmondta, az utóbbi öt évben könyveket, például pszichológiai, valamint vallással foglalkozó tudományos munkákat fordít, emellett megtanult olaszul, és azóta már abból a nyelvből is jelent meg fordítása.

"Az ország adott helyzetében, a mostani körülmények között ez a leghasznosabb amit tehetek" - jegyezte meg.

A volt köztársasági elnök szólt arról is, nagyon élvezte, hogy maga tervezhette könyve három kötetének borítóját.

A polgári jogi írások tipikus fiatalkori művek, ezért azon a köteten a legkorábban nyíló mecseki virág, az illatos hunyor látható; az alkotmányjogi köteten egy 130 éves mandulafa szerepel, azt szimbolizálva, hogy "van remény az alkotmányosság számára", míg a közéleti kötetre a bánáti bazsarózsa került, arra utalva, hogy a "környezetvédelem vitt a közéleti pályára" - mondta.

Sólyom László esetében egyértelmű volt, mennyire autonóm, saját álláspontjához ragaszkodó politikus, aki a megmondóemberi okoskodás helyett mindig is a konkrét cselekvést részesítette előnyben. Így tett, amikor fellépett a bős–nagymarosi vízlépcső megépítése ellen még a nyolcvanas években, aztán Ab-elnökként is, amikor a Bokros-csomagot értékelték, köztársasági elnökként pedig ugyancsak kimondta, amikor kellett, hogy a morális válság nem tartható - írja egyebek mellett a kötetet a Magyar Hang-ban megjelent bemutató elemző írásában Lakner Bálint. - Nem menekült olcsó semmitmondás mögé, nem tett úgy, mintha a tekintély abból fakadna, hogy nem mond semmi konkrétat. De még úgy sem, mintha a komoly jogászi elkötelezettségből fakadóan már csak a szakzsargon nyelvén tudna megszólalni. Amikor kellett és kell, a nyilvánosság előtt vállalta, mit gondol Horn Gyula kitüntetéséről, Gyurcsány Ferenc pozícióban maradásáról, ahogy később is az országot ért felületes kritikákról, majd az orbáni alkotmányozási lázról, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tarthatatlanságairól is.

Mindenki megkapja ebben a három vaskos kötetben, amit Sólyom Lászlóban szeret - olvasható az elemzésben: ki a pikírtebb megjegyzéseket, más a nagyon is alapos alkotmányjogi szövegeket, lánglelkű környezetvédelmi szónoklatokat vagy személyesebb hangvételű megemlékezéseket. Kőtáblákról volt szó, de ez félrevezető is lehet: tekintélyes, nagy tudásanyagot megmozgató iratok, anyagok találhatók a kötetekben, de ezek nem önmagukban megmásíthatatlan ítéletek, még a funkciójuk szerint így működő alkotmánybírósági határozatok sem. A volt elnök ugyanis nem kinyilatkoztat, maga szabva meg a helyes irányt, hanem az írott joganyaghoz és íratlan jogértelmezési kultúránkhoz igazodva fogalmazza meg álláspontját. Amivel persze kiválthatja azok haragját, akik nem hisznek az ilyesmiben, sokkal inkább abban: kijelölik, minek kell történnie, a cél elérése pedig szentesít minden eszközt. „A stílus maga a rendszer”, szokta mondani ezzel is összefüggésben Sólyom László.

(Címfotó: Fotó: MTI/Mohai Balázs)