Antall József

„Budán, 1989 szeptember 9-én a Szilágyi Erzsébet fasori lakásunkon, a berlini fal leomlása és a prágai bársonyos forradalom előtt, még az MSZMP feloszlatásán innen, de már a páneurópai piknikes határnyitáson túl - Antall József, a fia, Antall György, Kulcsár Kálmán (akkori igazságügy-miniszter) és felesége volt a vacsoravendégünk” – ad egészen különleges, vállaltan szubjektív, ugyanakkor a kortárs résztvevő részletekbe menő visszaemlékezésével hitelesnek tűnő képet dr. Réti László, önmeghatározása szerint budapesti ügyvéd, tegyük hozzá a Budapesti Ügyvédi Kamara korábbi elnöke, jelenleg a Magyar Jogászegylet főtitkára.

Kulcsár Kálmán

Az ominózus baráti-családi vacsora időpontja egybeesett azokkal a napokkal, amikor – miként a szerző meghatározza – „az Ellenzéki Kerekasztal (EKA), az MSZMP és a ’harmadik oldal’ küldötteiből 1989 június 10-én megalakult Nemzeti Kerekasztal feladata végéhez közeledett és dűlőre kellett jutni. Már átalakulóban Lengyelország. Még áll a kommunista Bulgária, Csehszlovákia, áll a berlini fal és Románia, ötlet sem volt a „négyigenes” hazai népszavazás (1989. november 26.) és nem tudtuk, hogy lesz a jaltai világrendet megszüntető máltai Bush-Gorbacsov csúcstalálkozó (1989. december 2-3.)”.

Dr. Réti László szerint a vacsora-találkozó kezdeményezése Antall Józseftől jött, és ezt a miniszter, Kulcsár Kálmán „nagyra értékelte”. „Antallékhoz több generációs családi barátság és azonos politikai nevező kötött, Kulcsár Kálmán a tanárom és a feleségem édesapja volt” – avat be az egészen családi intimitásokba az esszé szerzője, majd így jellemzi a ma már bizton mondhatjuk, történelmi napokat: „Már megszületett, vagy tervezeti formában várt a benyújtásra a rendszerváltáshoz szükséges törvények tekintélyes része és rendületlenül pörgött a szocialista rendszert lebontó és a polgári Magyarországot előkészítő jogalkotás”.

A forrongó helyzet már csak azért is nagyon izgalmas volt, mert azokban a hetekben már működött az Ellenzéki Kerekasztal, az EKA eredetileg a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a FIDESZ és négy további szerveződés nyíltan ellenzéki egyeztető fóruma. „Politikai súlya folyamatosan nőtt és 1989 nyarára a Kormány (örömmel), de az állampárt is (fogcsikorgatva) elfogadta tárgyalópartnernek. Így jött létre a Nemzeti Kerekasztal. Ez a fórum, az SZDSZ és a FIDESZ bojkottja mellett, hamarosan kimondta a békés politikai átmenet kompromisszumos téziseitcés a többpárti szabad parlamenti választások megtartását (1989. szeptember 18.).”

A szerző szerint „azt, hogy az ominózus vacsora mennyiben játszott szerepet a kerekasztal sikeres lezárásában, döntsék el a történészek. Az kijelenthető, hogy az Igazságügy Minisztériumban addig lopakodó jogi rendszerváltás ezáltal lett legitim politikai céllá. Ezt az aktust nevezem én ’első paktumnak’.”

A visszaemlékezés jellemzően a rendszerváltoztatásban vezető szerepet játszó Antall József és (a szerző megvilágításában) Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter ritka, alkotó konstellációjának mentén ezen alcímekkel ellátott kérdéskörök mentén mutatja be az eseményeket: Az ellenzéki egység vége 1989 szeptemberében, A jogalkotási menetrend, A jogrendszer átalakítási műhelymunkák a nyolcvanas években, Volt büntetőjogi kockázat, Nem az MSZMP tárgyalt az ellenzékkel, hanem két polgári demokrata egymással, Ideológia nélküli pártok évada, Egy magyar rendszerváltás kulcskérdései – hiányoztak a pártok válaszai, Nemzeti elit pedig mindig van, bár nem mindig látszik, A szakmai viták tematizálása és társadalmasítása, A látszólag befejezetlen alkotmányozás már a demokratikus pártok „érdeme”, Alakító cselekvők, Modernitás és nemzeti történelem, A „demokrácia-gépezeti modell”, Politikai váltógazdaság legyen, vagy permanens alkurendszer?, Álpártok és valódi államférfiak kora, A második paktum a választások után, Hatalommegosztás: 31 éves deficit.

Réti László

Hogy egy kicsit megpróbáljuk érzékeltetni a visszaemlékezés egyedi hangulatát, álljon itt még egy idézet dr. Réti László tollából, ama nevezetes este leírásából:

"A vacsora után a két 'ős' átvonult a nappali szobába. Egy gyimesi tarisznya és egy moldvai csángó mellény társaságában megbeszélték, pontosabban egyeztették a szabad választásokig hasznosnak látott jogalkotási menetrendet. Mindketten a kormányváltásra és az MDF vezető kormányzati szerepére terveztek.

Antall megmondta, hogy mely törvényeket szeretnének már az új parlamenttel ők meghozatni és mit kellene még a Németh kormány hivatali ideje alatt. Amiben megállapodtak, azt ki-ki a maga térfelén átvitte. A találkozóról előzetesen tudott Németh Miklós miniszterelnök is, aki szabad kezet adott Kulcsár Kálmánnak és utólag is mindenben támogatta.

A beszélgetést természetesen csak foszlányokban hallottuk, bár nagyon füleltünk az asztalnál. Emlékszem egy gondolatváltásukra, ami állandó téma és a 1990. április 29-iki második, ún. 'MDF-SZDSZ paktum' egyik tartalmi előkérdése volt. Kulcsár Kálmán megkérdezte: 'hogyan fogtok kormányozni ilyen sok kétharmados törvénnyel?' Antall megvonta a vállát – 'sokan ebben hisznek.' Nekem az maradt meg, hogy az MDF-et ebben a kérdésben akkor meggyőzhetetlennek vélte és ezért tisztelve a testületi elvet, kivárt."

A további hónapok eseményeinek a gyökerét is feltáró visszaemlékezés, amely Párhuzamos nézetrajzok - szubjektív esszé és vélemény a rendszerváltás két okos paktumáról címmel, a Magyar Szemle 2021. szeptember- októberi számában, 9-29 oldalán jelent meg, on line változatát a szerkesztőség csak november második felében teszi hozzáférhetővé. A szerző engedélyével az Ügyvédfórum.hu most közzéteszi a dolgozat pdf változatát, amit ide kattintva lehet elolvasni.