„Budán, 1989
szeptember 9-én a Szilágyi Erzsébet fasori lakásunkon, a berlini
fal leomlása és a prágai bársonyos
forradalom előtt, még az MSZMP feloszlatásán innen, de már a páneurópai
piknikes határnyitáson túl - Antall József, a fia, Antall György,
Kulcsár Kálmán (akkori
igazságügy-miniszter) és felesége volt a vacsoravendégünk” –
ad egészen különleges, vállaltan szubjektív, ugyanakkor a
kortárs résztvevő részletekbe menő visszaemlékezésével
hitelesnek tűnő képet dr. Réti László, önmeghatározása
szerint budapesti ügyvéd, tegyük hozzá a Budapesti
Ügyvédi Kamara korábbi elnöke, jelenleg a Magyar Jogászegylet
főtitkára.
Az ominózus
baráti-családi vacsora időpontja egybeesett azokkal a napokkal,
amikor – miként a szerző meghatározza – „az Ellenzéki
Kerekasztal (EKA), az MSZMP és a ’harmadik oldal’ küldötteiből
1989 június 10-én megalakult Nemzeti Kerekasztal feladata végéhez
közeledett és dűlőre kellett jutni. Már átalakulóban
Lengyelország. Még áll a kommunista Bulgária, Csehszlovákia, áll
a berlini fal és Románia, ötlet sem volt a „négyigenes” hazai
népszavazás (1989. november 26.) és nem tudtuk, hogy lesz a jaltai
világrendet megszüntető máltai Bush-Gorbacsov csúcstalálkozó
(1989. december 2-3.)”.
Dr. Réti László
szerint a vacsora-találkozó kezdeményezése Antall Józseftől
jött, és ezt a miniszter, Kulcsár Kálmán „nagyra értékelte”.
„Antallékhoz több generációs családi barátság és azonos
politikai nevező kötött, Kulcsár Kálmán a tanárom és a
feleségem édesapja volt” – avat be az egészen családi
intimitásokba az esszé szerzője, majd így jellemzi a ma már
bizton mondhatjuk, történelmi napokat: „Már megszületett, vagy
tervezeti formában várt a benyújtásra a rendszerváltáshoz
szükséges törvények tekintélyes része és rendületlenül
pörgött a szocialista rendszert lebontó és a polgári
Magyarországot előkészítő jogalkotás”.
A forrongó helyzet
már csak azért is nagyon izgalmas volt, mert azokban a hetekben már
működött az Ellenzéki Kerekasztal, az EKA eredetileg a Magyar
Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), a
Független Kisgazdapárt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a FIDESZ
és négy további szerveződés nyíltan ellenzéki egyeztető
fóruma. „Politikai súlya folyamatosan nőtt és 1989 nyarára a
Kormány (örömmel), de az állampárt is (fogcsikorgatva) elfogadta
tárgyalópartnernek. Így jött létre a Nemzeti Kerekasztal. Ez a
fórum, az SZDSZ és a FIDESZ bojkottja mellett, hamarosan kimondta a
békés politikai átmenet kompromisszumos téziseitcés a többpárti
szabad parlamenti választások megtartását (1989. szeptember
18.).”
A szerző szerint „azt, hogy az ominózus vacsora mennyiben játszott szerepet a kerekasztal sikeres lezárásában, döntsék el a történészek. Az kijelenthető, hogy az Igazságügy Minisztériumban addig lopakodó jogi rendszerváltás ezáltal lett legitim politikai céllá. Ezt az aktust nevezem én ’első paktumnak’.”
A visszaemlékezés jellemzően a rendszerváltoztatásban vezető szerepet játszó Antall József és (a szerző megvilágításában) Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter ritka, alkotó konstellációjának mentén ezen alcímekkel ellátott kérdéskörök mentén mutatja be az eseményeket: Az ellenzéki egység vége 1989 szeptemberében, A jogalkotási menetrend, A jogrendszer átalakítási műhelymunkák a nyolcvanas években, Volt büntetőjogi kockázat, Nem az MSZMP tárgyalt az ellenzékkel, hanem két polgári demokrata egymással, Ideológia nélküli pártok évada, Egy magyar rendszerváltás kulcskérdései – hiányoztak a pártok válaszai, Nemzeti elit pedig mindig van, bár nem mindig látszik, A szakmai viták tematizálása és társadalmasítása, A látszólag befejezetlen alkotmányozás már a demokratikus pártok „érdeme”, Alakító cselekvők, Modernitás és nemzeti történelem, A „demokrácia-gépezeti modell”, Politikai váltógazdaság legyen, vagy permanens alkurendszer?, Álpártok és valódi államférfiak kora, A második paktum a választások után, Hatalommegosztás: 31 éves deficit.
Hogy egy kicsit megpróbáljuk érzékeltetni a visszaemlékezés egyedi hangulatát, álljon itt még egy idézet dr. Réti László tollából, ama nevezetes este leírásából:
"A vacsora után a két 'ős' átvonult a nappali szobába. Egy gyimesi tarisznya és egy moldvai csángó mellény társaságában megbeszélték, pontosabban egyeztették a szabad választásokig hasznosnak látott jogalkotási menetrendet. Mindketten a kormányváltásra és az MDF vezető kormányzati szerepére terveztek.
Antall megmondta, hogy mely törvényeket szeretnének már az új parlamenttel ők meghozatni és mit kellene még a Németh kormány hivatali ideje alatt. Amiben megállapodtak, azt ki-ki a maga térfelén átvitte. A találkozóról előzetesen tudott Németh Miklós miniszterelnök is, aki szabad kezet adott Kulcsár Kálmánnak és utólag is mindenben támogatta.
A beszélgetést természetesen csak foszlányokban hallottuk, bár nagyon füleltünk az asztalnál. Emlékszem egy gondolatváltásukra, ami állandó téma és a 1990. április 29-iki második, ún. 'MDF-SZDSZ paktum' egyik tartalmi előkérdése volt. Kulcsár Kálmán megkérdezte: 'hogyan fogtok kormányozni ilyen sok kétharmados törvénnyel?' Antall megvonta a vállát – 'sokan ebben hisznek.' Nekem az maradt meg, hogy az MDF-et ebben a kérdésben akkor meggyőzhetetlennek vélte és ezért tisztelve a testületi elvet, kivárt."
A további hónapok eseményeinek a gyökerét is feltáró visszaemlékezés, amely Párhuzamos nézetrajzok - szubjektív esszé és vélemény a rendszerváltás két okos paktumáról címmel, a Magyar Szemle 2021. szeptember- októberi számában, 9-29 oldalán jelent meg, on line változatát a szerkesztőség csak november második felében teszi hozzáférhetővé. A szerző engedélyével az Ügyvédfórum.hu most közzéteszi a dolgozat pdf változatát, amit ide kattintva lehet elolvasni.
