A
BruxInfo tájékoztatott: az Európai Parlament átfogóbbá és
robusztusabbá szeretné tenni azt a jogállamisági mechanizmust,
amit szeptemberben az országjelentések elfogadásával indít
útjára az Európai Bizottság. Az EP állampolgári jogi
szakbizottsága által június 29-én tartott videókonferencia is
jól illusztrálta, hogy továbbra is véleménykülönbségek vannak
az Európai Bizottság és a képviselők között a mechanizmus
néhány alapvető kérdésében.
Michal Simicka, szlovák képviselő, aki júliusban terjeszti a szakbizottság elé a témáról szóló jelentésének tervezetét, három elemet emelt ki. A képviselő továbbra sem tartja eléggé átfogónak a majdani mechanizmus hatókörét, amit a négy-öt alapkérdésen túl kiterjesztene az EU-Szerződés 2-ik cikkében felsorolt alapvető jogok összességére.
Didier Reynders, az Európai Bizottság igazságügyért felelős tagja ugyan nem zárkózik el attól, hogy a jogállamisági mechanizmust a későbbiek során az alapvető jogok érvényesülésével foglalkozó jelentéssel és az európai demokráciáról szóló cselekvési tervvel együtt egyetlen nagy jelentésben gyúrják össze, de első körben ragaszkodik az eredeti felálláshoz. Megismételte, hogy a szeptemberben kezdődő jogállamisági ciklus az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni harc hatékonysága, a pluralizmus és a médiaszabadság, valamint az alkotmányos fékek és egyensúlyok szempontjából helyezi majd mérlegre a tagállamokat. A lista valószínűleg bővülni fog a Covid19-járvány idején hozott nemzeti szükséghelyzeti intézkedések végrehajtásának értékelésével.
Az Európai Parlament cseh jelentéstevője azt szeretné, ha a Bizottság, a Tanács és a Parlament részvételével intézményközi megállapodást kötnének a jogállamisági mechanizmusról, így adva nagyobb politikai nyomatékot az eszköznek, ami Reynders szerint kiegészíti majd a már meglévő jogállamisági eszközöket (jogállami keret, 7-ik cikk szerinti eljárás, kötelezettségszegési eljárások) és mindenekelőtt a megelőzést szolgálja majd.
Az uniós biztos az intézményközi megállapodásban sem lát problémát, de attól tart, hogy egy ilyen kitárgyalása időben elhúzná a jogállamisági mechanizmus elindítását.
A képviselők szavaiból kiderült, hogy nagyobb szerepet juttatnának az EP-nek a jogállami normák számonkérésében, és az Európai Bizottság szerepét ellensúlyozandó, függetlenszakértőkből álló testülettel világítanák át a jogállam helyzetét EU-szinten és a tagállamokban. Didier Reynders ebben a kérdésben is hajthatatlannak bizonyult, hangsúlyozva, hogy az uniós szerződés őreként egyedül a Bizottság hatásköre egy ilyen jelentés elkészítése. Ez nem zárja ki azt – tette hozzá -, hogy a testület maximálisan támaszkodjon olyan külső szervezetek véleményére, mint az Európa Tanács, a Velencei Bizottság, az EU Alapvető Jogi Ügynöksége, vagy az EBESZ.
Rámutatott, hogy Brüsszelbe mostanáig valamennyi tagállam és több mint 200 érintett szervezet eljuttatta a mechanizmussal kapcsolatos álláspontját. A Bizottság a Covid miatt virtuális látogatásokat tett minden tagállamban, több mint 300 videókonferenciát tartva a különböző szereplőkkel.
A parlamenti jelentéstevő azt is fontosnak tartja, hogy az új mechanizmust összekapcsolják a többi meglévő eszközzel, ideértve a 7-ik cikk szerinti eljárást és a feltételességet is. Ezt azonban úgy tűnik, hogy sem a tagállamok, sem a Bizottság nem támogatják jelenleg.
Reynders azt is világossá tette, hogy elképzelései szerint a jogállami országjelentések egy többlépcsős folyamat első felvonásai lesznek, amelyek publikálását követően a Tanács és az Európai Parlament is megvitatja majd azok tartalmát, ezt követően pedig a nemzeti törvényhozások is foglalkoznának a kérdéssel, így hozzájárulva hosszabb távon egy európai jogállamisági kultúra kialakításához.
A belga nemzetiségű biztos emlékeztetett rá, hogy a július 1-jén hivatalba lépő német soros EU-elnökség a szeptemberi országjelentések után előbb egy általános jogállamisági, majd országokra is lebontott vitát tervez az Általános Ügyek Tanácsában. Ezt nemrég Michael Roth, a német EU-ügyi államtitkár is megerősítette.
Didier Reynders lényegesnek tartja az uniós kifizetések jogállami normákhoz kötését, miként azt is, hogy szabálytalanságok és csalások esetén a kifizetések felfüggesztéséről vagy csökkentéséről fordított minősített többséggel döntsenek, ellenkező esetben félőnek tartja, hogy az egész folyamat zsákutcába jut.
