Union Internationale des Avocats (Nemzetközi Ügyvédunió): 1927-ben alapították és több mint 110 ország egyéni és kollektív tagjait – ez utóbbiak között a Magyar Ügyvédi Kamarát és a Budapesti Ügyvédi Kamarát - tömöríti. A UIA – amely 1971 óta különleges konzultációs státusszal rendelkezik az ENSZ-ben - többnyelvű és multikulturális jogász szervezeteként szemináriumok, továbbképzések és egyéb rendezvények szervezésével segíti tagjai szakmai tudásának, felkészültségének előmozdítását. A szervezet emellett érdekképviseleti tevékenységet lát el világszerte a jogállami értékek előmozdítása, az igazságszolgáltatás megfelelő működése és az ügyvédi hivatás szabad gyakorlása érdekében.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Az aktuálisan elérhető képzések listája és a részvétellel kapcsolatos információk a MÜK rendszeresen frissülő oldalán érhetők el - amint arról hírt adott a Magyar Ügyvédi Kamara 1. sz. hírlevele.
A képzések teljesítését követően a UIA által kiállított igazoláson fel kell tüntetni a képzési esemény időtartamát.
Mivel ez a kurzust követően kiállított és automatikusan megküldött igazoláson egyelőre nem szerepel, ezért az ezzel kapcsolatos igényüket az igazolás csatolása mellett jelezzék a UIA Nemzeti Képviselője, dr. Kun Péternek (office@kunadvocate.hu), aki segítséget nyújt a kiegészített tartalmú részvételi igazolások UIA általi kiállításában.
A fentieket követően a képzési eseményen szerzett kreditpontok egyénileg a MÜK internetes felületén jelenthetők be, melyhez csatolni kell a módosított tartalmú részvételi igazolást.
A
bejelentést az OAB bírálja el, s a kreditpontokat ezt követően írja jóvá.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
HÁTTÉR az UIA-ról
Az
Ügyvédek Lapja 2020/1 számában jelent meg egy nagyobb lélekzetű
interjú dr. Szecskay András ügyvéddel, a Magyar
Ügyvédi Kamara nemzetközi ügyekkel foglalkozó
elnökhelyettesével. Egyebek mellett a beszélgetés során sok érdekes háttérinformáció is szóba került
az UIA-ról. Ezeket foglaljuk össze az alábbi interjú-kivonatban.

Mik
a sajátosságai?
-
Ha időben nézzük, akkor a legrégebbi a nemzetközi ügyvédi
szervezetek sorában az UIA (Union Internationale des Avocats), ami
egy francia indíttatású, frankofonnak ismert ügyvédi
világszervezet. Ma már egyenértékűen angol, francia és spanyol
a munkanyelve. 1927-ben jött létre ez a szervezet, és azóta is
folyamatosan működik, 1938-ban magyar ügyvéd, Komarniczki Roman
volt az elnöke.
Egyéni
ügyvédek vagy kamarák lehetnek a tagjai?
-
Mind a kettő, egyéni vagy intézményi tagok számára nyitott a
lehetőség, ügyvédek, illetve ügyvédi kamarák egyaránt tagok
lehetnek.
Eredetileg
egyéni ügyvédi tagsággal jött létre?
-
Igen, egyéni tagsággal, később tették lehetővé a nemzeti és
területi kamarák, mint ügyvédi szervezetek csatlakozását, mert
fontos, hogy az ügyvédi kamarák intézményesen is részt vegyenek
ezeknek a nemzetközi szervezeteknek a munkájában a hazai
hivatásrendi érdekek érvényesítése, továbbá
tapasztalatszerzés és megosztás érdekében.
Úgy
tudom, magyarországi ügyvédek, illetve hazai kamarák is tagjai
ennek a szervezetnek, már lapunk is többször hírt adott közös
rendezvényekről...
-
Igen, a Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) és a Budapesti Ügyvédi
Kamara (BÜK) egyaránt tagjai ennek a szervezetnek, továbbá van
néhány magyarországi egyéni ügyvéd tagja is.
Ezekben
a nemzetközi ügyvédszervezetekben - ha jól értem – nem csak
egy adott ország központi, országos kamarája lehet tag,
esetünkben pl. a MÜK, hanem mondjuk egy területi ügyvédi kamara
is, ha éppen tag szeretne lenni?
-
Nincs elvi akadálya annak, hogy a tagság lehetőségét biztosító
nemzetközi ügyvédi szervezetek esetében bármelyik magyarországi
területi kamara is felvételét kérje, mint ahogyan a BÜK is tagja
az UIA-nak. Gyakorlati megfontolások persze vannak, mivel a
tagságnak nem elhanyagolható mértékű tagdíj vonzata is van, nem
is beszélve a konferenciákon való részvétellel felmerülő
költségekről, stb. A MÜK és a BÜK számára az (...)
az UIA tekintetében költségként csak a tagdíj jelentkezik, mert
a személyes részvételt igénylő egyeztető üléseken, vezetőségi
megbeszéléseken, éves, illetve szakterületi konferenciákon a
saját költségükön utazó budapesti ügyvédek képviselik a
MÜK-öt és a BÜK-öt is egyaránt. (...)
Emellett sok időt, energiát igényel a kapcsolattartás, nem is
szólva az aktív együttműködéssel járó szakmai kooperációról,
véleményalkotásban, testületi döntéshozatali folyamatokban való
felelős részvételről, s a mindezekhez szükséges kellő szakmai
és nemzetközi tájékozottságról, tapasztalatról, s nem
utolsósorban a szakmai, egyben tárgyalóképes nyelvismeretről.
Azaz megfelelő „hadrafogható” személyek (kamarai tagok)
szükségesek az aktív részvételhez. Mi Magyarországon abban a
speciális helyzetben vagyunk, hogy a MÜK és a BÜK kölcsönösen
ki tudja egészíteni egymást az ilyen jellegű nemzetközi
kapcsolattartás működtetésében.
Ha
tehát bármely hazai területi kamara ambicionálná, hogy ő is
részt szeretne venni (…)
a
nemzetközi ügyvédi szervezet életében, feltételezve, hogy
rendelkezik azokkal a szükséges tárgyi és személyi
feltételekkel, amikről az előbb szó volt, elvileg megtehetné,
hogy jelentkezik tagfelvételi igényével?
- A taggá válási procedúra úgy kezdődik, hogy egyéni tagként bárki tagja lehet az adott ügyvédi szervezetnek. Nyitott a lehetőség a bejelentkezésre, be kell fizetni az éves tagsági díjat, el lehet járni az éves eseményekre. Ha bármelyik ügyvéd úgy gondolja, hogy valamely hazai területi kamarán keresztül, melynek tagja, szeretne ebbe a munkába bekapcsolódni, akkor el kell kezdenie aktívan bekapcsolódni az adott kamara általános tevékenységébe, például valamely szakterületre a közgyűlés által megválasztott tisztségviselőként, majd pedig a kamara nemzetközi kapcsolati tevékenységébe, ha ilyen van (területi kamarák közül jelenleg a BÜK-nek van). Én például annak idején a fegyelmi jegyzői tisztséggel kezdtem a 70-es években, aztán eljutottam a BÜK elnökhelyettesi tisztségig, majd pedig mintegy 10 éve a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettességéig, amely tisztséget jelenleg is betöltöm, és a MÜK nemzetközi kapcsolataiért vagyok felelős.
Összegezve:
ha az országban bárhol élő ügyvéd kollégánk érdeklődik a
nemzetközi ügyvédi szervezetek munkája iránt, s alapvetően a
saját kamarai szintjén is mutat kellő és elismert aktivitást, s
nem utolsósorban megfelelő szintű tájékozottsággal rendelkezik
e szervezetek munkáját illetően, valamint személyileg és
nyelvtudás alapján is alkalmas erre, nagyon jó esélye van arra,
hogy bármely területi kamarától jövő ügyvéd előbb-utóbb a
hazai ügyvédség képviselőjeként is működhessen bármelyik
nemzetközi ügyvédi szervezetben.
Ezek
a nagy nemzetközi ügyvédi szervezetek miben különböznek
egymástól?
-
Méretében világszinten az IBA (International Bar Association) a
legnagyobb és legismertebb, 170 országból mintegy 80 000 ügyvéd
tagja van, elsősorban a globális és regionális ügyvédi
irodákból, akik elsősorban továbbképzés, információcsere,
üzleti kapcsolat építés és ápolás érdekében látogatják a
szervezet konferenciáit és szemináriumait. Az UIA-t elsősorban a
független kisebb létszámú ügyvédi irodák, egyéni ügyvédek
látogatják hasonló célokból. Európában - kamarai szempontból
- a CCBE (Conseil des barreaux européen) a legfontosabb számunkra,
amely az Európai Gazdasági Térség nemzeti kamaráinak
hivatásrendi érdekérvényesítő szövetsége. Amellett, hogy a
globális ügyvédi világszervezetek, mint például az IBA, UIA,
AIJA, erőteljesen jelen vannak Európában, az Amerikai Egyesült
Államokban is működik egy rendkívül jelentős ügyvédi
szervezet, az ABA (American Bar Association), amelynek van egy, az
Egyesült Államokon kívülre koncentráló szekciója is, az ABA
International Section, amelynek sok európai ügyvéd tagja is van.
Természetesen Ázsiában és más földrészeken is léteznek óriási
létszámú és nagy tekintélynek örvendő ügyvédi szervezetek.
Közülük talán a legnagyobb a LAWASIA (Asian Jurist). Amikor
ezekről a nagy kontinentális, sőt globális szervezetekről
beszélünk, mindenképpen meg szeretném említeni a fiatal ügyvédek
világszervezetét, az AIJA-t, amely a 45 év alatti ügyvédeket
tömöríti. A fiatal ügyvédek számára bizonyos fokú szervezeti
tapasztalat, ügyvédi pályafutási tapasztalat után kitűnő
belépési ajánlás bármelyik másik ügyvédi szervezetbe, ahol
már nincs korhatár.
A
sajátosságoknál maradva: mi az alapvető különbség a két nagy
ügyvédi globális szervezet, az UIA és az IBA között?
-
A lényeg ugyanaz: az ügyvédi hivatásrend összefogása, ügyvédi
érdekvédelem, szakmai oktatás, tájékozódás, érdekérvényesítés
az ügyvédi hivatást érintő jogalkotásban, a hivatás
függetlenségének és más alapértékeinek védelme,
kapcsolatépítés, nemzetközi szakmai eszmecsere. A különbségek
abban lelhetők fel, hogy az IBA egy kizárólag angol nyelven
működő, a fentebb említettek szerint jelentősen nagyobb
szervezet, az UIA ezzel szemben éppen a többnyelvűség révén egy
multikulturálisabb ügyvédi szervezet. Egy IBA éves konferencián
mintegy 6000 ügyvéd, egy UIA éves kongresszuson pedig körülbelül
1000 ügyvéd vesz részt. Mindkettő kiemelkedő tudású,
világszerte ismert ügyvédek vezetése mellett professzionálisan
szervezett adminisztrációs személyzet segítségével működik,
mindkét szervezet konferenciáinak szakmai színvonala kiemelkedő.
Ez
egyben azt is jelenti, hogy az IBA eredendően angolszász alapítású,
s eredetileg az angol nyelvű világ ügyvédeit egybefogó
szervezetként alakult meg, az UIA pedig „többnyelvű”?
-
Igen, az IBA egy amerikai alapítású szervezet, amely 1947-ben,
röviddel az ENSZ létrejötte után alakult meg. Már az 1950-es
években magyar kapcsolatai is voltak, Blaise Pásztori – azaz dr.
Pásztori Balázs ügyvéd kollégánk, aki akkor az Egyesült
Államokban élt és folytatott ügyvédi gyakorlatot - jelentős
szerepet játszott az IBA alapítása és az indulás évei idején.
Az IBA kizárólag angol nyelven való működése előny és hátrány
egyaránt. Ugyanez mondható el az UIA többnyelvűségéről is. A
két szervezet valamelyike közül viszont mindenki megtalálja a
számára megfelelőt, vagy akár mindkettőben otthonosan mozog.
Ezek
a nyelvhasználati variánsok nyilván megkönnyítik a munkát?
-
Igen is, meg nem is. Megkönnyíti, ha valaki kommunikálni akar, de
megnehezíti, ha valaki meg akarja érteni. Ha valaki egy ülésen
spanyolul szólal fel és nincs tolmácsolás, gond van. Én például
nem beszélek spanyolul. Bizonyos nehézségei vannak. A CCBE-ben,
ahol a francia és az angol is hivatalos nyelv, ott e két nyelv
közötti szinkrontolmácsolással segítik a munkát. A másik
különbség – talán a nyelvhasználat miatt is, azaz egy adott
nyelv, jelen esetben az angol használata miatt is – hogy az IBA
sokkal központosítottabban, így hatékonyabban van megszervezve.
Ennek megfelelően persze a szervezetben az angolszász nyelvterület
sokkal dominánsabb a jog általános megközelítése tekintetében
is. Az angolszász jogászok már az 1950-es években átvették az
irányítást és egy professzionálisan megszervezett szervezettel
sikerült lekörözniük és mára már többszörösen túlhaladni a
tagság létszáma tekintetében az UIA-t. Az UIA-nak összesen
mintegy 7000, az IBA-nak mintegy 80 000 ügyvéd egyéni tagja van.
Ahogy korábban is említettem, az UIA éves kongresszuson
nagyságrendileg 1000 ügyvéd szokott részt venni. A legutóbbi
kongresszuson, ami Luxemburgban volt, 1060-an, azt megelőzően
nálunk Budapesten 2016-ban 1100 ügyvéd vett részt. Az IBA
közgyűlése 2019-ben Szöulban volt, de a távolság és a
költségek ellenére is mintegy 6000, 2018-ban Rómában jóval 6000
főnél több ügyvéd volt jelen.
A
CCBE pedig egy kontinentális, azaz európai szervezet. Mik a
jellemzői?
-
A CCBE az UIA-ból született. Hatvan évvel ezelőtt, 1960-ban az
UIA genfi kongresszusának programját képező hajókiránduláson
vetődött fel az ötlet és indult el a gondolkodás néhány
nyugat-európai ügyvéd részéről, hogy az Európai Unió létezése
és várható bővülése nyomán szükség lenne egy hatékony,
kizárólag európai szakmai-érdekvédelmi ügyvédi szervezetre.
Nem egyéni tagsággal, hanem a legfelsőbb, azaz a nemzeti ügyvédi
kamarai képviselettel. A cél tehát az volt, hogy kivétel nélkül
minden európai uniós tagállam a legmagasabb szinten és
folyamatosan képviseltesse magát.
Rendkívül
jól szervezettnek és hatékonynak tűnik az ügyvédség nagy
nemzetközi szakmai-érdekvédelmi hálózata. Ha röviden
összefoglalható, vajon mit mondana: mi az a kohéziós erő, ami az
ügyvédeket összehozza, annak ellenére – vagy mindamellett -,
hogy valamennyi államban nyelvileg is, hagyományai szerint is, sok
tekintetben más-más jogfelfogások szerinti és jogi,
törvényhozási, igazságszolgáltatási, történelmi hagyományok
szerinti sajátos közegben élnek? Ha úgy tetszik: mi a közös
érdekvédelmi felület, ami összetart nemzetközi szinten
ügyvédeket annyira, hogy akár több tízezren is elmennek egy
szöuli tanácskozásra? Mi az a közös téma, ami összetartja az
ügyvédséget?
-
Megtapasztalta a világ: minél inkább fejlődik a nemzetek közötti
kereskedelem, gazdasági, politikai kapcsolat, annál inkább szükség
van arra, hogy a jogi keretekben kiigazodó szakemberek kapcsolatban
álljanak egymással. Az lehetetlen, vagy legalábbis rendkívül
kivételes, hogy egy adott nemzet jogrendjében kvalifikált ügyvéd
más, adott esetben több ország jogrendjében is ugyanúgy
kiismerje magát. El kell küldeni az ügy gondozását tehát egy
helyi ügyvéd kollégához. Az a legrosszabb, ha valaki elkezdi azt
játszani, hogy „én mindenhez értek”. Ez indította el annak a
kapcsolatrendszernek a kiépülését, ami a globalizálódás
növekedésével egyre szélesebb körűvé vált. Már a XX. század
elején megjelent ez az igény, így aztán UIA néven egy
világméretű szervezetet hoztak létre, amihez minden jogász
szabadon csatlakozhat, ha elfogadja a szervezetnek a
feltételrendszerét, ami egyébként nem különösebben szigorú.
(...)
Sok olyan hírrel találkoztam, akár a CCBE, vagy a másik két nagy szervezet részéről is, amelyeknél nem kifejezetten anyagi vagy szorosan vett szakmai ügyekről van szó, hanem egyik vagy másik adott ország kamarájának, kamarai tagjainak saját hazájukban elszenvedett hátratételeiről, akár politikai meghurcoltatásairól. Az ügyvédi szervezetek rendszeresen és következetesen nagyon keményen kiálltak-kiállnak ezen helyi kamarák, sőt, néven nevezett, sajnos sok - rendszerint emberi jogi tevékenységet is érintő munkájuk miatt - esetben börtönbe juttatott ügyvédek mellett. Hangot emelnek s elég komoly, széleskörű hírt vernek olyan ügyek miatt, amelyek adott országban élő ügyvédek személyi szabadságát is korlátozták-korlátozzák…
-
Ezzel a fajta, az ügyvéd kollégák hátrányos megkülönböztetését,
olykor üldöztetését figyelemmel kísérő tevékenységgel mind a
három említett szervezet foglalkozik. Ez a szolidaritás el is
várható tőlük, hiszen mind a három szervezet ügyvédekből áll.
A munka két síkon folyik. Az egyik az ügyvédi alapértékek
védelme, ami valamennyiünk érdeke. Ha tehát a helyi jogalkotás
olyan jogszabályt kívánna bevezetni, ami sérti, hátrányosan
érinti az ügyvédi alapértékeket, akkor ennek az érdeknek a
védelme érdekében mindegyik fellép. Európában elsősorban a
CCBE lép fel, mert ez a szervezet a legkompetensebb. Az IBA-nak már
szélesebb a spektruma, ugyanúgy, mint az UIA-nak is.
(…)
Említette,
hogy a nemzetközi ügyvédi szervezetek tevékenysége két síkon
folyik: az egyik az ügyvédség szorosan vett érdekérvényesítése,
amiről eddig beszéltünk. Mi a másik?
-
A másik rendkívül fontos tevékenysége mindhárom szervezetnek a
hivatásrend érdekvédelme, és ebben is van egyfajta egységesség.
Jogállamban az ügyvédség hivatásrendi feladata az állampolgárok
képviselete, ami sok esetben az államhatalommal szembeni
képviseletet, jogvédelmet is jelent. A nemzetközi ügyvédi
szervezetek kiemelt feladatuknak tekintik, hogy a hivatásrendi
feladatok ellátása során önmagukat nehéz helyzetben találó
jogi képviselők, a kifejezetten büntetőügyekben védelmet ellátó
ügyvédek a "defence
of defence", azaz a
védő védelme érdekében kiálljanak, és véleményükkel illetve
fellépésükkel közbenjárjanak más nemzetközi szervezeteknél
vagy az érintett államok kormányzatánál. Ilyen eset volt néhány
éve, amikor török belpolitikai háttérben kirobbant ügyben az
isztambuli ügyvédi kamara ügyvédeit kellett megvédeni az ún.
Sledgehammer üggyel kapcsolatban. Vagy például a CCBE által
2019-ben kitüntetett Nasrin Soutudeh iráni ügyvédnő, aki emberi
jogi aktivitást fejt ki és saját országában előzetes
letartóztatásba helyezték kizárólag azért, mert kiállt az
emberi jogok védelme érdekében. Számos ilyen eset van
világszerte, és az ilyen helyzetbe került ügyvédek érdekében a
nemzetközi szervezetek komoly aktivitást fejtenek ki. Én annak az
UIA bizottságának vagyok több éve a tagja, amelyik éppen ezzel a
két területtel foglalkozik. Korábban ez kétfelé volt választva,
a védő személyét megillető védelem, a „defence
of defence”
és a hivatás függetlenségének védelme, az „independence
of the profession”
területre. Én az utóbbival foglalkoztam a terület igazgatójaként
az UIA végrehajtó bizottságában. Néhány éve összevonták ezt
a két területet, és egy külön bizottságot hoztak létre UIA
IROL néven, ami ezekkel a kérdésekkel foglalkozik. Én továbbra
is a hivatásrend függetlenségének védelmével kapcsolatos
ügyekkel foglalkozom, a többi kolléga azonban kifejezetten az
egyes ügyvédeket hivatásuk jogszerű gyakorlása során ért
jogtalan hátrányok lehetséges orvoslásával, az adott országban
való fellépéssel, tiltakozással, a jogvédelem adott helyzetben
lehetséges eszközeivel foglalkozik.
(...)
Emlékszem,
előfordulhat olyan sajátos helyzet is, hogy nem egy ügyvéd egyéni
sérelmei kerülnek önök elé, hanem mondjuk egy országos –
nemzeti – kamara problémája, amikor maga a helyi ügyvédi
szervezet kerül bajba valamilyen belpolitikai ügyből kifolyólag,
olyannyira, hogy teljes egészében megbénul működése vagy önmaga
függeszti azt fel, például országos ügyvédi sztrájkot
meghirdetve, amint az nem is olyan régen Szerbiában történt?
-
Az egy más kérdés, hogy mi a kamarai vezetésnek a politikai
beállítottsága. Vannak országok, ahol az adott politikai
rezsimmel szemben történő fellépésnek értelmeznék azt, ha a
helyi kamara kérne egy olyan személy érdekében védelmet, amelyik
személyt éppen az adott politikai rezsim üldöz. A helyi kamara
könnyebben megőrzi tárgyalóképességét a politikai rezsimmel
szemben, ha elismert nemzetközi szervezettől külső segítséget,
támogatást kap.
Előfordulhat
az, hogy e
nemzetközi ügyvédi szervezetek
a maguk
értékrendjével és az ennek megőrzésére irányuló független
tevékenységével óhatatlanul feszültségbe keverednek egy adott
ország kamarájának irányultságával?
- Nem szokott ez idáig elmenni. Általában az történik, hogy jön egy jelzés, amely alapján elkezdődik egy munkafolyamat. A folyamat első része, hogy ellenőrizzük, mi is történt. Utána - az esetek döntő többségében a helyi ügyvédekkel, a helyi kamarával együtt - kidolgozzuk, hogy mi lenne a fellépésünk leghatékonyabb módja. Valamikor egy személyes konzultációt kérnek az igazságügyi hatóságoktól, valamikor egy levelet ír az adott szervezet. Például az említett szerbiai ügyben az ottani törvényhozás részére a CCBE, az IBA és az UIA is egyaránt levelet írt, s az akkori igazságügyi miniszternél tiltakozott az intézkedések ellen, amiket bevezetni kívántak. A szerb ügyvédség 2015 szeptemberétől több hónapon keresztül sztrájkolt. Mindhárom szervezet magyar képviselőt küldött az ország közelsége miatt, dr. Köves Péterrel és dr. S. Szabó Péterrel hárman utaztunk Belgrádba 2015 decemberében. Csak érdekességként említem, s hogy érzékeltessem, mennyire komolyan vették a három nemzetközi ügyvédi szervezet fellépését, a tanácskozás az igazságügyi miniszterrel este nyolc órakor kezdődött és másnap hajnali kettőig tartott. Megegyeztünk, tettek ígéreteket, be is váltották azokat, januárban meg is hozták a megfelelő rendelkezéseket, befejeződött a szerb ügyvédség sztrájkja és normalizálódott a kapcsolat az igazságügyi kormányzat, valamint a helyi ügyvédi hivatásrend között.
Még
egy hasonló fellépést idézek fel: 2010 körül, a lengyel kormány
három olyan jogszabályt próbált bevezetni, ami nagyon hátrányosan
és drasztikusan érintette volna a helyi ügyvédi hivatásrendet.
Az egyik az volt, hogy bármilyen kamarai tagság nélkül - tehát
az ügyvédi hivatásra való felkészítés, képzés és vizsga
nélkül - az egyetemen végző fiatal jogászok szabadon
folytathattak volna lényegében az ügyvédi tevékenységgel azonos
tevékenységet. A másik az volt, hogy az ügyvédekre nézve nagyon
hátrányos díjszabályzatot próbáltak bevezetni. A harmadik pedig
az volt, hogy fegyelmi ügyekben a döntési hatásköröket teljesen
kivették volna a kamara kezéből, és azt az igazságügyi
kormányzat által kijelölt testület bírálta volna el. Ugyanígy
ott volt a három nagy szervezet képviselője a
tárgyalódelegációban: a CCBE és az IBA akkori elnöke, valamint
az UIA képviseletében én. Emellett a CCBE a demonstrációs céllal
Varsóban tartott plenáris ülésén fogadta az akkor általam
vezetett ad
hoc
bizottság által kidolgozott ajánlást az ügyvédeket érintő
fegyelmi eljárások európai alapelveiről. Az említett események
során a lengyel bírói kar is messzemenően kiállt az ügyvédség
mellett, a sajtókonferencián is képviseltették magukat és
felszólaltak. A nemzetközi szakmai nyomásra ott is visszakozott a
kormányzat. Sajnos az utóbbi hónapokban a lengyel bírói karnál
vannak problémák, amely miatt valamennyi nemzetközi ügyvédi
szervezet is kifejezte aggodalmát és hallatta hangját.
Vajon
ennek az összetett és rendkívül fontos munkának a hírei,
eredményei, amelyek megerősítőleg, bátorítólag hathatnak
minden gyakorló ügyvéd számára szerte a világon és nálunk
Magyarországon is, miként jutnak el az egyes ügyvédekhez, mit
érzékelnek mindebből azok a kollégák, akik napi ügyeik
részleteiben gázolva, ki sem látnak az életért való küzdelem
mókuskerekéből?
(...)
- Két dolog jut eszembe válaszként erre a súlyos kérdésre. Az egyik egyszerűbb, a másik kicsit összetettebb.
Nem lehet kitérnünk előle, nem is lenne értelme: korunk nagy kihívása, a mesterséges intelligencia. Jól kell tudnunk használni, arra, amire való: nagy mennyiségű információ feldolgozásra. Azonban: amíg ember van, nem lesz soha két pontosan ugyanolyan ügy. Minden gyakorló ügyvéd tudja, hogy mennyire lényeges az emberi tényező, az adott ügy konkrétumai. Mindemellett nem szabad és nem lehet figyelmen kívül hagyni a mesterséges intelligenciát, mert ahogy az okos telefon millió segítséget ad, ugyanez a mesterséges intelligencia dolga a felmérhetetlen mennyiségű információ feldolgozásban és értékelésében. Azok a területek, amik technikával pótolhatók, viszonylag gyorsan értéküket vesztik, mert tömegtermékké válnak. Az automatizálható, technikával helyettesíthető jogi szolgáltatások leértékelődnek. Ez az ügyfelek számára kedvező, mert olcsóbbá teszi az adott szolgáltatás elérhetőségét. Viszont mivel nem lehet mindent gépesíteni, nem lehet minden problémára előre feltenni egy kérdést és igen-nem eldöntendő válasz opcióvá transzformálni, vagy mintaszerződésbe foglalni, ez azt is jelenti, hogy fel fognak értékelődni azok a jogi szolgáltatások, amik emberi közreműködést, speciális tudást, kreativitást, tapasztalatot, egyedi helyzetértékelést igényelnek. Ezek a mesterséges intelligencia útján nem pótolhatók, de hatékonyságuk nagymértékben növelhető. Az elmélyült, empatikus és szofisztikált jogi munkát igénylő szolgáltatások értéke és megbecsültsége továbbra is megmarad, sőt előreláthatólag nőni fog.
-
Ami pedig az összetettebb témát illeti: mindig is nagy kihívás
volt az ügyvédség számára a hivatásrend alapértékeinek
megőrzése. Ennek fontos feltétele szerintem az ügyvédi öntudat
és hivatásrendi önazonosságunk megfelelő ébrentartása és
karbantartása. Nem szabad, nem engedhetjük meg magunknak, hogy a
hétköznapok ama bizonyos mókuskerekében elveszítsük önmagunkat,
a magunkba, hivatásunkba, a jog és törvények rendjébe, s
általában, a jogkereső emberekhez való hozzáállásunk
minőségébe vetett hitünket. Nem vagyunk érzéketlenek, nem
vagyunk száraz jogalkalmazók. A mi hivatásunk hangsúlyosan
emberközeli. Ez pedig részünkről sokkal több emberi
„befektetést”, minőségi emberi hozzáállást is kíván
minden szakmabéli tevékenységünk során, mint csupán – az
egyébként elengedhetetlen – állandó szakmai felkészültség.
Tapasztalataim alapján azt mondhatom: bizakodóan tekinthetünk a
jövő ügyvédgenerációjára. Segítenünk kell őket abban, hogy
jogászi munkájuknak ne csak a praktikus oldalát, hanem annak
rendkívüli és egyedi hivatásbeli szépségeit is felfedezzék.
Nagyon nehéz éveket, évtizedeket élt át az ügyvédség idehaza,
de a világon másutt is. Bebizonyosodott: az ügyvédség addig
számíthat a társadalom – ügyfelei – megbecsülésére, amíg
maga is megbecsüli a társadalom – ügyfelei – érdekeit
folyamatosan ébren tartott, fejlesztett tudásával, humánus
életszemléletével, szellemi és lelki épségének folyamatos
gondozásával. S képviseli azokat társadalmi és egyedi szinten
egyaránt legjobb meggyőződése szerint, következetesen - hogy egy
régi bölcsességet idézzek - „alkalmas és alkalmatlan időben”.
A nemzetközi ügyvédi érdekérvényesítő szervezetekre
visszakanyarodva, éppen ezek a sokszínű civil szervezetek a
megfelelő szakértői keretei annak, hogy a társadalom számára a
kapott bizalmat a hivatásrend tagjai önkéntes érdekképviseleti
munkával visszaadják. Tehát ezért is érdemes figyelnünk a
munkájukra, eredményeikre és támogatni kollégáinkat az ezekben
való részvételre.
(Az
Ügyvédek Lapja 2020/1. számában megjelent interjú – készítette
Komlós Attila – ide kattintva teljes terjedelmében olvasható.)