Pályája nehezített körülmények között indult, hiszen édesapja a régi hadsereg tisztje volt, és történelmi nevet viselt. Ügyvédkedésről nem is álmodhatott, de mint a Csepel Művek jogtanácsosa, kitűnt az akkori gazdasági jog fölényes ismeretével. Karrierje tehát kiteljesedett.
Tömör, világos iratai - közöttük máig hatályban lévő ügyvédi szabályzatok - világos, lényegre törő felszólalásai mind-mind mutatták kimagasló tehetségét és jogászi tudását.
A Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyetteseként közigazgatási perekben képviselte a kart, így ő az egyik, akinek nevéhez nyugodtan köthetjük a kiszámítható, az ügyvédi kamarákhoz kötődő bírói gyakorlatot is.
Rendszeresen képviselte a kart jogszabály-előkészítési munkákban, egyeztetésekben és szava meghatározó volt az elvi jelentőségű egyedi ügyekben is. „Fél évtizede már nem vállalt kamarai megbízatást, de számíthattunk munkájára, tapasztalatára és bölcsességére. Köszönjük, ami értünk tett. Nyugodjék békében!” - írja a BÜK elektronikus hírlevele.
