Készül
a Kúria következő ötéves szervezeti stratégiája - mondta el dr. Darák Péter elnök a Jogi beszélgetések című szakmai konferenciasorozat immár 27. éves találkozóján, Kaposváron, március 22-én. Ebben fontos
kérdésként szerepel, hogy belső működését tekintve a Kúria
milyen szerepfelfogást kövessen, a hierarchiára vagy a
koordinációra helyezze a hangsúlyt.
Elmondta:
a hierarchikus felfogás szerint a Kúria a bírósági rendszerre mint egységre tekint, amelyben a szervezeten belül szinte mindenért felelősséget vállal, s a helyes döntéseknek az eljárások végén kell megszületniük.
"Ebbe a modellbe illeszkedik az a
gyakorlat, hogy a Kúria az alacsonyabb szintű bíróságokkal
együttműködve dolgoz ki jogértelmezési megoldásokat az egységes
jogalkalmazási irány követéséért" - közölte. Hozzátette,
ennek előnye a joggyakorlat hatékony és gyors biztosítása,
hátránya a kúriai bírák munkaterhének növelése, figyelmük
megoszlása.
Ezzel szemben,
ha a hangsúly a koordináción van, a bírósági szintek közötti elkülönülés funkcionális elkülönülés is, vagyis van elsőfokú bizonyító, van jogorvoslati bíróság és a jogegységesítést, jogfejlesztést biztosító Kúria.
Itt hierarchia helyett a bírók az egyes
bírói szintek autonómiájára helyezik a hangsúlyt, a Kúria a
törvényben meghatározott hatáskörének gyakorlásán túl nem ad
tanácsot jogértelmezési kérdésben az alsóbb fokú bíróságoknak,
hanem a jogfejlesztő szerepre koncentrál és a legnagyobb horderejű
ügyekben dönt - mondta, jelezve: ennek előnye, hogy a kúriai
bírák a törvényi feladataikra tudnak koncentrálni, azokat
hatékonyabban képesek ellátni, de hátrány, hogy a jogértelmezési
dilemmák később kerülnek a Kúria látókörébe.
A
stratégia írói nyitva hagyják a kérdést, azonban utalnak arra,
hogy a Kúria jelenlegi működése inkább az első modellnek
felelne meg, hiszen egyre erőteljesebben működnek azok a
testületek, amelyek a gyors állásfoglalást teszik lehetővé - jegyezte meg dr. Darák Péter.
A Kúria elnöke szólt a jog és igazságosság problémájáról is. Úgy véli, a kettő egymásra van utalva: a jog az erkölcsi igazolást, az igazságosság pedig azt igényli, hogy az elveit ültessék át a pozitív normákba. A kettő között sosincs állandó harmónia, az igazságosság képes megteremteni és elvonni is a pozitív jog legitimitációját - fogalmazott.
Az előadás szerkesztett változata tervek szerint az Ügyvédek Lapja 2019/2., áprilisban megjelenő számában lesz teljes terjedelmében olvasható.