Nők a pályán – Sorozatunk hazai ügyvédnőkről-  Dr. Zárai Eszter: Az ügyvédi hivatás független, szabadon választott szolgálat

Dr. Zárai Eszternek gyermekként ismeretlen volt a jog világa. Édesapja mérnök, édesanyja orvos, mégis úgy érezte, hogy humán beállítottságával egyenes út vezet a jogi egyetem felé. Nem ő választotta az ügyvédi pályát, a hivatás választotta őt, kivárva hogy készen álljon rá – emlékezik vissza. Mivel elsőre nem nyert felvételt a jogi egyetemre, felsőoktatási tanulmányait az Államigazgatási Főiskolán kezdte meg igazgatásszervező szakon. A jogot így az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának esti tagozatán végezte el. Ezt akkor kudarcként élte meg, mára azonban hálás érte, mert – mint mondja - megtanította „küzdeni, erősnek lenni, bízni, hinni, többet akarni, alázatosnak és elfogadónak lenni, ezek elengedhetetlen képességek az ügyvédi munkában”.

Útkeresés

2003-ban végzett az egyetemen, s pályafutását „APEH-revizorként” kezdte. Úgy gondolta, a közigazgatás lehet számára az a terület, ahol igazán hasznos tagjává válhat a társadalomnak. Szerette revizori munkáját, de négy év után érezte, hogy tovább kell mennie. Így elérkezett szakmai életének egy újabb fontos állomása.

A Complex Kft.-ben helyezkedett el jogi szerkesztőként, hatályosító jogászként, majd innen a Miniszterelnöki Hivatalba és az Igazságügyi Minisztériumba ment, ahol jogszabály előkészítő főosztályon - akkor már kodifikátori szakjogászi végzettséggel és szakvizsgával – látta el feladatait. Itt döbbent rá, hogy a benne élő folyamatos hiányérzet nem jelent mást, mint, hogy emberekkel szeretne foglalkozni.

Harminchárom éves korában – lemondva a rég várt gyermekáldásról – vágott bele az ügyvédkedésbe. Egy adójogi ügyvédi irodában kezdett el adójogi ügyekkel foglalkozni alkalmazott ügyvédként. A mai napig hálás azért, hogy ebben az életszakaszban lehetőséget kapott arra, hogy – adójogi és közigazgatási múltjára is tekintettel – kipróbálhatta magát, és elkezdhetett ügyvédként dolgozni, ügyfelekkel foglalkozni. Ezt követően alapított saját irodát 2012 márciusában.

Immáron ügyvédként a Zárai Ügyvédi Irodában, tagként a Budapesti Ügyvédi Kamarában azt érezte, hogy megérkezett oda, ahová mindig is tartott. Hasznát vette az Államigazgatási Főiskolán kapott tudásnak és ismereteknek, valamint a jogszabály szerkesztési, -alkotási múltjának, és végre megértette, mit jelent igazán „gyakorolni és alkalmazni a jogot”, „praktizálni”.

Hogy megtarthassa azon ügyfeleit is, akiknek adójogi ügyeik büntetőügybe fordultak át, kitanulta a büntetőjogot, és elkezdett kirendeléseket vállalni. Irodája 2015 óta visz büntető ügyeket, a családjog azonban – mint fogalmaz – „ráragadt”, vélhetően azért is, mert már gyerekként megismerte az elvált szülők életét és az ún. „mozaik családok” működését.

Ügyvédi munkája mellett kuratóriumi elnöke a Kitárul a Világ Alapítványnak, jogi segítője az Anyaoltalmazó Alapítványnak és titkári feladatokat lát el a Szelidi Pihenés Alapítványban is.

A bajba jutottak felé fordulás

Be kellett látnia – emeli ki –, hogy ott tud jól működni ügyvédként, ahol olyan embereknek lehet a segítségére, akik bajba kerültek, és gyámolításra szorulnak. Jó érzés azt megtapasztalnia, hogy szükség van a tudására, szakmai hozzáértésére, és tudása biztonság az ügyfél számára. A kirendelésekben pedig meg lehet tanulni, hogy hogyan kell érzelemmentesen és tárgyilagosan kizárólag az ügyre és az ügyfélre koncentrálni, hogyan kell gyorsan, megfontolt védői döntéseket hozni és haladéktalanul érdemi, lényegre törő kérdéseket feltenni az ügyfélnek, ha van személyes szimpátia, ha nincs.

Ez utóbbit említve, kitér rá: nagy öröm számára, hogy kirendelést vállaló védőként részese lehetett annak a folyamatnak, ami az elmúlt időszakban zajlott le a kirendelésekkel kapcsolatban. Gyakorló védőként úgy érzékeli, hogy a rendszer túl van már kezdeti gyerekbetegségeken. A kirendelések rendben, névsor szerint az automatizált rendszer segítségével, a törvényben foglaltaknak megfelelően történnek.

Előny a hátrányból

Úgy véli, szerencsésen alakult szakmai útja, abban a jogalkotási dömping folyamatban is, ami jogrendszerünket az elmúlt 6-8 évben jellemezte. Azon túl, hogy minden folyamatos változásban és mozgásban van, lehetőségük (és egyben kötelezettségük) lett arra, hogy az új jogszabályokat a társ hivatásrendekkel együtt tanulják és alkalmazzák. Továbbá a hátrányából – miszerint csak tíz éve van a pályán – előnyt kovácsolhatott, hiszen mindenkinek újra kellett tanulni a „kottát”.

Sok feladat, kevés idő

A legnagyobb kihívást a „sok feladat és kevés idő” problémája jelenti számára, illetve a feladatok megfelelő priorálása. „Minden feladat fontos és mindenki fontos” elve alapján nagyon nehéz a prioritás felállítása, de e nélkül szerinte nem lehet haladni. Sajnos az idő meghatározó tényezője a munkánknak, nem csak a határidők, hanem egy probléma időbeli lereagálása miatt is – fogalmaz, és hozzáteszi: 43 évesen jutott el oda, hogy igazán megértse Miles Davis zeneszerző idézetét „az idő nem a legfontosabb dolog – hanem az egyetlen”. Az időgazdálkodást el kell sajátítani és meg kell tanulni, elvárás.

Komoly kihívásként említi még a kommunikáció megfelelő rendben és időben történő gyakorlását. Minden azonnal kell, és nyilván nonstop elérhetőnek kell lenni. Ez amennyire motiváló, annyira nehezen tartható is. Úgy véli, már az elején nagyon fontos kijelölni a határokat, a kommunikáció formáit és a tájékoztatás kereteit, hogy később ebből ne lehessen probléma.

A hivatás szépségei

Kiderül, számára az ügyvédi hivatás egy független, szabadon választott szolgálat, a józan ész és a szenvedély keretei között. Úgy fogalmaz, a hivatást nem lehet letenni, elhagyni és elfelejteni. A hivatásrendbeli szabályok, sikerek, örömök, kudarcok és kötöttségek a halálos ágyig kísérnek és jelen vannak. Az ügyvédi munka alapja pedig a bizalom. Egy olyan mátrix, aminek a közepén az ügyvéd áll, hiszen az ügyvédnek elsősorban saját magában kell bíznia, bíznia kell az ügyfelében, s ezen túlmenően a jogalkotásban, valamint a jogalkalmazásban. A bizalom pedig törékeny, arra mindenkinek vigyázni kell. „Bízni az emberi erényben, az erények legnemesebbje közé tartozik” – idézi Kölcsey Ferencet. Így – húzza alá – a bizalom a kiindulási pont, és ehhez képest van/lesz minden más.

A hétköznapok rutinjában, a megélhetés kérdőjelei között

Amikor a kar aktualitásai kerülnek szóba, kiemeli: a továbbképzési rendszer működik, az e-learning tananyagok elérhetőek, a technikai feltételek adottak. A feltételek biztosítottak, ahhoz, hogy a kötelező kredit pontokat abszolválni lehessen az év végéig.

Tapasztalja, hogy a tagok között rendkívül érzékeny terület és folyamatosan felvetődő kérdés a hatósági árszabás, illetve a minimum óradíj megállapítása, megállapíthatósága. Mint mondja, a megbízási díj megállapítása és kalkulálása eleve nehéz része az ügyvédi megbízási szerződés előkészítésének, hiszen gondolatban végig kell vezetni az ügyet, még akkor is, ha már a megbízási szerződés aláírásakor tudjuk, hogy az ügy évekig is eltarthat. Többféle díjképzési módszer áll rendelkezésre, a megbízási díj meghatározásakor, de alapvetően ellene van a hatósági árszabásnak és nem ért egyet azokkal a gyakorlatokkal sem, ahol az ügyvédi munkát alul árazzák be. Minden ügynek megvannak a maga adminisztrációs kötelezettségei és terhei, a feladatai, az ellenjegyzés és nyilvántartás szabályai, így nem tudja elképzelni, hogyan lehetséges az alulárazás, ha valaki mindent az előírás szerint készít elő.

Nő, ügyvéd, kolléga és édesanya

Arról, hogy nőként milyen tapasztalatai vannak az ügyvédi pályán, elmondja: érte már megkülönböztetés női mivolta miatt, amivel úgy küzdött meg, hogy felmondta a megbízását és elengedte az ügyet, de kimondottan negatív hatása nem volt annak, hogy női nemhez tartozik. Volt olyan ügye, ahol azt látta, hogy szerencsésebb lenne egy férfi kolléga jelenléte, de olyan is volt, ahol azt kellett látnia, hogy egy női ügyvéd tudna jobb eredményt elérni.

Kiemeli, hogy a folyamatos tanulás, képzés, tájékozódás, tudás és konzultáció mellett fontos, hogy mindig hallgassunk a belső hangra, az első megérzésre egy üggyel, egy ügy megoldásával vagy annak elengedésével kapcsolatban.

Hisz az együttműködésben és a kollegialitásban. Nagyra tartja az összetartást és az összetartozást, ami szerinte a kollégák közt ismeretlenül és látatlanul is megvan. Tapasztalja, hogy a kartársak igenis számíthatnak egymásra, konkurenciától függetlenül, a kollegialitás jegyében. Ezért tartja elengedhetetlennek a kommunikációt, nemcsak a kollégák közt, a Kamarával is. Megítélése szerint, a kommunikáció, a tájékoztatás, a tapasztalatok megosztása rendkívül fontosak, mert abból tud mindenki előre mutatóan és hatékonyan tanulni, okulni.

Felveti, örömmel szervezne Kerekasztalt az ügyvédnők számára, felmérni azt, hogy kinek, milyen segítségre lenne a legnagyobb szüksége. Azonban amiből mindenkinek a legkevesebb áll rendelkezésre, az az idő, ezért mindenképpen javasolna egy igényfelmérést. Nagyon támogatja az ügyeletes helyettesítési rendszer bevezetését nem csak a kirendelések körében, így ha valaki rendkívüli helyzet miatt szorul meg és adott esetben már a helyettesítéséről sem tud gondoskodni, legyen lehetősége segítséget kérni az ügyeleti rendszeren keresztül.

A Magyar Ügyvédnők Egyesületének (MÜE) új tagjaként reméli, lesz lehetősége magyar és európai ügyvédnőkkel kapcsolatot tartani, s a jobb megértés jegyében szakmai fórumokat, találkozókat szervezni. Továbbá szeretne segítséget nyújtani, akár a még pályakezdő kollégáknak, és nagyon nagy igénye van arra, hogy a tapasztaltabb és bölcsebb kolléganők tapasztalatait és történeteit ismerje meg egy-egy ügy és ügy típus kapcsán.

Önmagával szemben mindig elvárja, hogy ha belevág valamibe, megállja a helyét. Ehhez pedig erőt kilencéves kislánya, támogató és szerető családja és barátai adnak. De ugyancsak erőt merít kollégáiból, mert tudja, hogy ügyvédként a határidők, az elvárások és a teendők szorításában élni komoly kihívás mind szakmailag, mind emberileg. A zene, különösen a gitár élete része lett, ami a korcsolyázás mellett kislányával együtt igazi közös utazás.

Vitt is, hozott is

Végül a koronavírus okozta járványhelyzetről is szól néhány szót. Véleménye szerint, ügyvédi munkájában sok gyakorlati felismerést hozott a járványnak köszönhető rendkívüli jogrend. Az egyik ilyen, hogy szinte mindent meg tud szervezni online, és szinte minden működik távkapcsolat útján. Kétségtelen, hogy mindez sokkal több előkészületet igényel, de így sok utazást és időt meg tud takarítani. Ez mindenképpen fontos az időgazdálkodás szempontjából. Tehát – nyomatékosítja – hozott jót a rendkívüli helyzet, például best practice-ként vezették be a munkadíj előleg intézményét, és bár ezt korábban nem alkalmazta, mint mondja, megfelelően működött.