A döntéshozatalhoz jelenleg a tagállamok egyhangú szavazatára van szükség. Gyakran előfordul, hogy alapvető fontosságú adóügyi kezdeményezésekről nem sikerül egyhangúlag dönteni, és ez a helyzet költséges késedelmekhez és az optimálistól elmaradó hatékonyságú szakpolitikák elfogadásához vezethet – írta vitaindítónak szánt közleményében az Európai Bizottság.

A minősített többségi szavazás útján a tagállamok gyorsabban, eredményesebben és demokratikusabb módon tudnának kompromisszumra jutni az adózási kérdéseket illetően, és ezáltal lehetővé válna számukra, hogy teljes mértékben kiaknázzák a szóban forgó szakpolitikai területben rejlő lehetőségeket. Ezenkívül a rendes jogalkotási eljárás keretében az adózással kapcsolatos határozatok kidolgozásában az Európai Parlament is tevőlegesen részt venne, és ily módon nagyobb mértékben érvényre jutna a polgárok véleménye és az elszámoltathatóság szempontja.

A Bizottság javaslata nem hozna változást sem az EU által az adózás területén gyakorolt hatáskörök, sem pedig a tagállamok azon joga tekintetében, hogy belátásuk szerint határozzák meg az adókulcsokat a személyi jövedelemadó és a társasági adó vonatkozásában. Célja ehelyett az, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy a közös kihívások gyorsabb kezelése érdekében hatékonyabban gyakorolhassák a már megosztott szuverenitásukat.

Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki az Unió helyzetét értékelő közelmúltbeli beszédeiben az adópolitikával összefüggésben szorgalmazta a minősített többségi szavazásra való áttérést, kijelentette: „Egyre globalizáltabb gazdaságainknak korszerű és ambiciózus adórendszerekre van szükségük. Továbbra is határozottan támogatom a minősített többségi szavazásra való áttérést és az Európai Parlament erőteljesebb szerepvállalását az uniós adóztatás közös jövőjének alakítása terén.”

Pierre Moscovici, a gazdasági és pénzügyekért, valamint az adó- és vámügyért felelős biztos (képünkön) a következőket mondta: „Az EU a Közösség hat évtizeddel ezelőtti létrejötte óta szerepet játszik az adópolitika alakításában. Ugyanakkor látnunk kell, hogy míg az egyhangú szavazással történő döntéshozatalnak e terület esetében az 1950-es években – hat tagállam részvételével – volt értelme, mára észszerűtlenné vált. Egyre világosabb, hogy az adózás terén az egyhangú szavazásra vonatkozó szabály immár politikailag anakronisztikus, jogilag problémás, és gazdaságilag kontraproduktív. Teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy mennyire érzékeny ez a kérdés, de ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne beszélni róla. Kezdjük meg a vitát még ma.”

Az egyhangú szavazásra vonatkozó szabály alkalmazása azzal a következménnyel járt, hogy bizonyos, a növekedésnek, a versenyképességnek és a méltányos adózásnak az egységes piacon történő biztosítása szempontjából kulcsfontosságú javaslatok évekre elakadtak a döntéshozatali folyamatban. Ugyanakkor a demokratikusan megválasztott Európai Parlament mindeddig csak konzultatív szerepet töltött be a döntéshozatali folyamatban.

A körvonalazott megközelítés új lendülettel töltené meg és felélénkítené a döntéshozatalt a szóban forgó területeken, egy olyan időszakban, amikor az adópolitika jövőjének kialakítása égető kérdéssé vált a nemzetközi közösség számára. A jelenlegi szabályozási keretből fakadó nehézségek kezelése megszilárdítaná az EU-nak a 21. század adópolitikai kihívásaira adott reális megoldások kidolgozása terén betöltött vezető szerepéből eredő tekintélyét.

Január 15-i közleményében a Bizottság arra kérte az uniós vezetőket, az Európai Parlamentet és az egyéb érdekelt feleket, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy – az alábbiakban ismertetett, fokozatosan, négy lépésben megvalósítandó áttérési folyamat eredményeként – a döntéshozatal a jövőben minősített többségi szavazáson alapuljon (a folyamat további részleteit a tájékoztató tartalmazza):

Az 1. lépésben a tagállamok azon intézkedések tekintetében állapodnának meg a minősített többségi szavazással történő döntéshozatalra való áttérésben, amelyek az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem terén folytatott tagállami együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás javítására irányulnak, illetve az uniós vállalkozásokat érintő közigazgatási kezdeményezésekhez – például a jelentéstételi kötelezettségek harmonizálásához – kapcsolódnak. Ezeket az intézkedéseket általában minden tagállam üdvözli, de gyakran előfordul, hogy elfogadásuk végül a szóban forgó kérdésekhez nem kapcsolódó okokból mégis elakad.

Hasonló megfontolásból a 2. lépésben a minősített többségi szavazás olyan intézkedések előmozdítására szolgáló hasznos eszközként kerülne bevezetésre, amelyek keretében az adópolitika más szakpolitikai célok megvalósításához – például az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, a környezet védelméhez vagy a közegészség javításához – nyújt támogatást.

A január 15-én közzétett közlemény arra ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsan jussanak megállapodásra az 1. és a 2. lépés kidolgozására irányuló határozat tárgyában.

A minősített többségi szavazás alkalmazásának a 3. lépésben történő kibővítése elősegítené a már harmonizált uniós szabályozások, így például a héára vagy a jövedéki adókra vonatkozó szabályok korszerűsítését. A döntéshozatalnak az említett területeken bekövetkező felgyorsulása lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy lépést tartsanak a legújabb technológiai fejleményekkel és piaci változásokkal, ami az uniós tagállamok és vállalkozások számára egyaránt előnyös lenne.

A 4. lépés lehetővé tenné a minősített többségi szavazásra való áttérést a legfontosabb adóügyi projektek, többek között a közös összevont társaságiadó-alap (KÖTA) és a digitális gazdaság adóztatásának új rendszere esetében, amely projektek végrehajtására sürgősen szükség van az EU-n belüli méltányos és versenyképes adóztatás biztosításához. Különösen a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezés terén nagyon lassú az előrehaladás az egyhangú szavazásra vonatkozó szabály miatt.

A közlemény szorgalmazza, hogy a tagállamok vegyék fontolóra a 3. és a 4. lépés 2025 végéig történő kidolgozásának lehetőségét.

A fent meghatározott területeken végrehajtott fellépésre az uniós szerződésekben előírt úgynevezett „áthidaló klauzula” (az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése) alapján kerülhetne sor, amely bizonyos körülmények fennállása esetén lehetővé teszi a minősített többségi szavazásra való áttérést és a rendes jogalkotási eljárás alkalmazását. Az uniós szerződések módosítására nincs szükség.