Foto: Matt Collamer, unsplash.com

"Bostonban egy metróállomáson találkoztam Michaellel. Mondtam neki, tetszik felirat a kezében. Mit jelent ez neked - kérdezte tőlem. Én visszakérdeztem: mit mond ez neked? Jót tenni valakivel, kedvességgel fordulni valakihez anélkül, hogy ellenszolgáltatásra várnánk - válaszolta. Hát igen, gondoltam, nem valamennyien erre vágyunk?" ... Tegyük hozzá: különösen az, aki - még ha saját hibájából is nemcsak hogy otthonát, hanem már reményét vesztett ember is egyben...

* * * * * *

Közleményeink, ugyanebben a tárgykörben:

* * * * *

Arra a közösségi internetes oldalon felvetődött kérdésre, hogy „megválasztásunk esetén tervezünk-e valamilyen egységes BÜK fellépést ez ellen a gyalázat ellen?” dr. Tóth M. Gábor, az egyik elnökjelölt a Budapesti Ügyvédi Kamara közelgő tisztújításán (képünkön) Facebook-bejegyzésében kifejti, hogy sajnos nem a törvény elfogadásakor vetődött fel, hogy petíciót kell írni, jóllehet "az igazi probléma véleményem szerint a jogszabállyal van". A parlamenti és önkormányzati jogalkotást "az elmúlt években is számtalan alkalommal kaszálta el e tárgyban" az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria, ezért szerinte "a megfelelő csapásirány a jogalkotó felé teendő lépés".

Véleménye szerint dr. Ésik Sándor budapesti ügyvéd petíció-kezdeményezése elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a hajléktalanok elleni eljárások régen látott egységet hoztak létre az ügyvédtársadalmon belül. Tökéletesen egyetért ugyanakkor a kezdeményező ügyvéd 2018. október 22-én a Facebookon közzétett véleményével: „csak higgadtan”.

Magánemberként és egyben védőügyvédként úgy vélekedik, hogy – bár a Máltai Szeretetszolgálatnál a Miklós utcában már adott le meleg ruhát a tél közeledtére is tekintettel az arra szorulóknak – azzal tud leginkább segíteni, ha maga is hatékony, konkrét védelmet és képviseletet nyújt szerencsétlen sorsú embertársainknak. Ezért - miként elmondja - az elmúlt napokban felvette a kapcsolatot a védelmet ellátó Utcajogász nevű jótékonysági egyesület képviselőjével, Tomcsik Dórával, és felajánlotta pro bono segítségét a maga és irodája nevében, amit ők válaszukban köszönettel elfogadtak.

Dr. Tóth M. Gábor a továbbiakban azon véleményének ad hangot, amely szerint a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás és ellátás eszközeivel és nem a szabálysértési joggal és büntetéssel kell kezelnie. "Az AB 2012-es határozatával egyezően – még ha azóta az Alaptörvényt módosították is, amit ugye nem vizsgálhatnak - magam is úgy gondolom, hogy az emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen önmagában azért társadalomra veszélyesnek minősíteni és büntetni azokat, akik lakhatásukat valamely okból elvesztették és ezért kényszerűségből a közterületen élnek, HA!!! ezzel mások jogait nem sértik, kárt nem okoznak, más jogellenes cselekményt nem követnek el."

Érvelése szerint a vitatott tényállás nem egy cselekedetet, vagy mulasztást, hanem egy objektív tényként fennálló élethelyzetet rendel büntetni, amellyel összefüggésben bűnösség nincs, a tényállás lényegét tekintve az alanyi oldaltól független, gyakorlatilag objektív felelősséget teremt, amely a szabálysértési jogban nem értelmezhető, így az eljárás alá vont felelősségét megállapítani – többlettényállás hiányában - nem lehet.

Kifejezi azon reményét, miszerint nem kell addig várni a hatékony és egységes fellépéssel, amíg a budapesti választás számai ismertek lesznek, hiszen véleménye szerint az ügy ennél akutabb. Erre is figyelemmel jelzi: örömmel olvasta, hogy dr. Bánáti János, a MÜK elnöke úgy gondolta, a kérdésben összügyvédi megnyilvánulásra is szükség van. Dr. Tóth M. Gábor szerint is nem egy területi kamara reagálása kívánatos, hiszen a hajléktalanság gondja nemcsak fővárosi probléma. Mindazonáltal úgy véli, hogy véleményét részleteiben - a MÜK elnökségének tagjaként, kamarai tisztségviselőként a szolgálati utat betartva - az elnökség előtt fogja kifejteni.