Foto: Matt Collamer, unsplash.com
"Bostonban egy metróállomáson találkoztam Michaellel. Mondtam neki, tetszik a felirat a kezében. Mit mond ez neked - kérdezte tőlem. Én visszakérdeztem: te mit értesz rajta? Jót tenni valakivel, kedvességgel fordulni valakihez anélkül, hogy ellenszolgáltatásra várnánk - válaszolta. Hát igen, gondoltam, nem valamennyien erre vágyunk?" ... Tegyük hozzá: különösen az, aki - még ha saját hibájából is - nemcsak hogy otthonát, hanem már reményét vesztett ember is egyben...

* * * * * * * *

A hajléktalanság nem bűn és nem szabálysértés. A hajléktalanság a legszörnyűbb helyzetek egyike, amelybe ember kerülhet. A szegénység és a reménytelenség végső állapota, ahonnan számtalan embernek már nincs visszaút - állapítja meg a petíció. A jogrendszer legfeljebb keretet adhat ahhoz, hogy ezeket az embereket a talpra állásban segítse és ez nem korlátozódhat arra, hogy száz évvel ezelőtti elvek szerint egy kényszermosdatással és a zsúfolt szállókra zsuppolással “oldja meg” a dolgot.

A “hajléktalanok méltósága” érdekében hozott szabálysértési szabályok bírósági alkalmazása ugyanis olyan határokat lép át, amelyek után nehéz bármilyen bíróságon is a “Tisztelt” szót használni - vélekedik az elsődlegsen ügyvédek által kezdeményezett és zömében általuk aláírt dokumentum, amit - a honlap statisztikája szerint sok nem ügyvéd és nem jogász olvasó is támogat aláírásával.

Ezek a szabályok eleve rosszak, és nem lett volna szabad megszületniük - szögezi le a petíció. Az államnak valóban feladata emberiességi, köztisztasági, közegészségügyi okokból segíteni bajba jutott honfitársainkon. Valóban vannak olyan helyzetek, amelyek megkövetelik a szép szónál határozottabb eszközök használatát. Csakhogy - fejti ki véleményét a petíció írója - sem a rendőrség, sem a büntető igazságszolgáltatás nem arra való, hogy helyettesítse a megfelelő szociális ellátórendszer, a bajba jutott embereket segítő állami és önkéntes szervezetek munkáját.

A jogalkotó rossz szabályt alkotott - olvasható a dokumentumban. Ez a világon mindenütt előfordul, és normális, demokratikus országokban megvan a módja a korrekciónak. A bíróság - a petíció szerint - lehet bátor és mondhatja maga, hogy a cselekmény márpedig nem veszélyes a társadalomra. Vagy lehet formális és felfüggesztheti az eljárást és az Alkotmánybíróság elé utalhatja az ügyet.

A petíció rávilágít arra a "dilemmára", amely szerint azt látják ugyanis, hogy a bíróság - úgymond - nemhogy nem észleli, hogy ártatlan embert ítél el, hanem azt az alapvető, minden ügyben, minden bírót kötelező szabályt sem sikerül megtartania, hogy a vádlottat nem alázzuk meg.

Mindennek eredményeként a dokumentum szerint az ügyvéd első gondolata is az, hogy "köszönöm, én ebben nem veszek részt". Ebből fakadóan a petíció szerint az ügyvédeknek - első felindulásból - bojkottálni kell "ezt az egészet", aztán a bíróság oldja meg az ügyet a kötelező védős ügyben ügyvéd nélkül, ha tudja. Ám - szögezi le a petíció - az ügyvéd dolga az, hogy a védence mellett álljon.

A dokumentum végkövetkeztetése: itt az ideje a színvallásnak. Azaz: a bíróság, amely bámulatos leleménnyel alkalmazza a jogszabályt, ha egy kellemetlen eljárási buktató fölött kell elsiklani, itt is kreatív legyen. Az ügyvédség a bírák érdekében is megszólalt - olvassuk a dokumentumban - és mi, a levél aláírói ezt tesszük most hajléktalanságra jutott embertársaink érdekében is. Bíró kollégák, most rajtatok a sor - fejeződik be a petíció.

A dokumentum teljes terjedelmében itt olvasható.