Foto: Matt Collamer, unsplash.com
"Bostonban egy metróállomáson találkoztam Michaellel. Mondtam neki, tetszik felirat a kezében. Mit jelent ez neked - kérdezte tőlem. Én visszakérdeztem: mit mond ez neked? Jót tenni valakivel, kedvességgel fordulni valakihez anélkül, hogy ellenszolgáltatásra várnánk - válaszolta. Hát igen, gondoltam, nem valamennyien erre vágyunk?" ... Tegyük hozzá: különösen az, aki - még ha saját hibájából is nemcsak hogy otthonát, hanem már reményét vesztett ember is egyben...

* * * * * *

Korábbi közleményünk, ami egy másik ügyvédi kezdeményezéssel foglalkozik ugyanebben a tárgykörben, itt olvasható:

* * * * * *

M. Tóth Balázs cikke teljes terjedelemben ide kattintva olvasható. Az alábbiakban ismertetjük az elemzés főbb pontjait.


Kik a hajléktalanok?

Könnyű lehet a témával kapcsolatos minden kérdést eleve lesöpörni, mondván: miért baj az, hogy az utcán dolgukat végző, ápolatlan, alkoholista életmódot folytató emberekkel szemben lép fel az állam? Ez a végtelen leegyszerűsítés kizárja a kérdésről szóló ésszerű vitát, mert egyszerre hagy figyelmen kívül lényeges tényeket és erkölcsi szempontokat is.

Több tízezer emberről beszélünk, akik között vannak a pszichiátriai ellátórendszer elégtelensége vagy éppen a devizahiteles botrány miatt utcára kerültek, az állásukat elvesztett és/vagy válás után otthonukat elvesztettek, az intézetekben nevelkedettek tömegei, akik nem kaptak a társadalomtól megfelelő segítséget (vagy egyáltalán, az élettől esélyt) ahhoz, hogy emberhez méltó körülmények között élhessenek. Másrészt a hajléktalanok túlnyomó többsége azon túl, hogy az utcán él, semmit nem követ el – ha mégis, azért külön szabályok alapján büntethető.

Az AB szerint alkotmányellenes a hajléktalanság állami üldözése

Az Alkotmánybíróság 2012-ben már elbírálta azt a kérdést, hogy a hajléktalan állapot állami üldözése alkotmányos-e, és a válasza kategorikus nem volt. A döntést a szerző részletesebben ismerteti.

A szabálysértésekre a büntetőjogi normákkal kapcsolatos alkotmányos elveket kell alkalmazni

Utalva egy 2011-ben megszületett döntésre az AB leszögezte, hogy egy magatartás üldözése büntetőjogi természetű eljárásban és szankció kiszabásával csak akkor alkotmányos, ha a cselekmény emberi életet, testi épséget, egészséget vagy jogot veszélyeztető, általánosan elfogadott együttélési szabályt sért és semmilyen más eszköz nem áll az állam rendelkezésére a probléma kezelésére. A hajléktalanság üldözése pedig egyértelműen az állami büntetőhatalom érvényesítése, ezért az alkotmányos büntetőjogi követelményeknek kell megfelelnie a szabályozásnak. Ezt megerősíti az Emberi Jogok Európai Bíróságának az AB által követett gyakorlata is.

Mindezekre figyelemmel ítélte meg úgy az AB hat éve, hogy „A jogalkotó ezzel egy élethelyzetet, az utcán való élést, azaz magát a hajléktalanságot minősítette büntetendőnek. A hajléktalan személyek számára az, hogy a közterületen élnek, egy rendkívül súlyos krízishelyzetet jelent, ami különböző kényszerek hatására jött létre, a legritkább esetben tudatos, átgondolt, szabad választásuk következménye. A hajléktalanok elvesztették otthonukat és nincs lehetőségük arra, hogy lakhatásukat megoldják, ezért valódi alternatíva hiányában kénytelenek – miután az az egyetlen nyilvános, mindenki használatára nyitva álló terület – a közterületen élni.” Önmagában az, hogy valaki a közterületen éli az életét, mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közterület rendeltetésszerű használatát, a közrendet nem veszélyezteti – olyan mértékben bizonyosan nem, ami büntetőjogi eszközök alkalmazását indokolná.

A hajléktalanság önmagában nem büntethető

A hajléktalanság önmagában nem indokolhatja az állami üldözést, a koldulás, a csendháborítás, a szemetelés stb. külön is büntethető. Az AB a döntésében mérlegelte, hogy azoknak a magatartásoknak a szankcionálására, amelyek a közterület használata során mások jogait sértik, a közrendet veszélyeztetik, a magyar törvények számos önálló tényállást (pl.: koldulás, csendháborítás, köztisztasági szabálysértés, szeszes ital fogyasztás tilalma, tiltott szerencsejáték, veszélyeztetés kutyával, közerkölcs megsértése, garázdaság stb.) állapítanak meg, ezek alapján büntethető az a hajléktalan is, aki a közterületet a közrendet veszélyeztető módon használja. Az viszont, hogy a közterületnek az életvitelszerű lakhatásra való használata magában hordozza mások jogai sérelmének, a közrend megsértésének lehetőségét, nem tekinthető a büntetendővé nyilvánítás legitim indokának. Arra az AB 2011-ben utalt már, hogy önmagukban a közrendre és köznyugalomra vonatkozó elvont alkotmányos értékek nem indokolhatják ilyen megelőzési célú szabálysértési tényállás megalkotását. „Ellenkező esetben ugyanis a közterületen zajló tevékenységek túlnyomó többsége szankcionálhatóvá válna, hiszen azok sok esetben zavaróan hatnak a városképre, a lakók közérzetére és többnyire zajjal járnak.”

Szociális probléma büntetőjogi eszközökkel nem üldözhető egy jogállamban

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Az emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen önmagában azért társadalomra veszélyesnek minősíteni és büntetni azokat, akik lakhatásukat valamely okból elvesztették és ezért kényszerűségből a közterületen élnek, de ezzel mások jogait nem sértik, kárt nem okoznak, más jogellenes cselekményt nem követnek el. Sérti az egyén emberi méltóságából folyó cselekvési szabadságát az is, ha az állam a büntetés eszközeivel kényszerít a szociális szolgáltatások igénybe vételére.

A továbbiakban a szerző az alábbi kérdésköröket veszi vizsgálat alá:

  • Ha alkotmányellenes a szabályozás az Alkotmánybíróság szerint, akkor hogy lehet a jogrendszer része?
  • A módosított Alaptörvény alapján is van érv a hajléktalanság szabálysértési üldözésével és a hajléktalanok potenciális bebörtönzésével szemben.
  • Milyen egyéb problémák vannak az újonnan bevezetett szabályozással és gyakorlattal?
  • A szabályozás diszkriminatív
  • Az eljárás elfogadhatatlan
  • Mennyibe kerül mindez?

Mit tehet a bíró ilyen helyzetben?

A bírónak, ha alkotmányos/erkölcsi/keresztényi/emberiességi alapon tiltakozik a szabály ellen, több lehetőség is a rendelkezésére áll, hogy ezt a jogi szabályok által lehetővé tett módon kifejezésre juttassa. Csak néhány ebből:

  • Mondhatja azt, hogy a szabály alkotmányellenes, ezért azt nem alkalmazza, hanem felfüggeszti az eljárást, és kéri az Alkotmánybíróság döntését.
  • Mondhatja azt, hogy a hajléktalanság nem magatartás, hanem állapot, ezért eleve nem lehet társadalomveszélyes magatartás, így nem lehet szabálysértés.
  • Mondhatja azt, hogy az eljárásban a rendőrség köteles bizonyítani, hogy a hajléktalanszállókon emberhez méltó körülmények vannak és elégséges hely – ugyanis ennek hiányában nem felróható a szabálysértés.

Mit tehet az ügyvéd, ha tiltakozni akar?

Mivel az ügyvéd nem hoz ítéletet, számára más lehetőségek állnak rendelkezésre.

  • Megteheti, hogy tiltakozásképpen nem szólal meg, vagy éppen ellenkezőleg: egyórás beszédet tart, mert éppenséggel van miről érvelni
  • Megteheti, hogy a megbilincselt ügyfele ügyében személyiségi jogi pert indít a rendőrség ellen
  • Fordulhat az Emberi Jogok Európai Bíróságához számos jogcímen

  • A hagyományos jogi eszközökön túlmenően akár szervezhetnek is az ügyvédek talárban tüntetést, ahogy a lengyel bírák talárban tüntettek pár hónapja.