A Kúria tájékoztatója a Kfv.I.35.140/2020/7. számú ügyben hozott határozatáról.
A felperes eleget tett adóbevallási és befizetési kötelezettségének, majd módosított adóbevallást nyújtott be 2017 decemberében, arra hivatkozva, hogy az ingatlan a 2012-2014. években nem minősült az építményadó tárgyának. Az adóhatóság a 2018 márciusában kelt megbízólevéllel adóellenőrzést folytatott le építményadó adónemben a 2013-2014. évekre. Az ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a 2013. és 2014. évekre adókülönbözetet állapított meg, és rögzítette, hogy a 2012. évre az adóellenőrzést azért nem rendelte el a 2018. évben, mert a 2012. évi építményadó megállapításához való jog ekkor már elévült. Alperes az elsőfokú döntést megváltoztatva elévülés miatt törölte a 2013. évre megállapított adókülönbözetet, egyebekben helybenhagyta. A felperes a 2013. adóév esetében az adókülönbözet adófolyószámláról való törlésének elrendelését, a 2014. évre az alperesi határozat megváltoztatását kérte. A 2012. adóév tekintetében alperes mulasztásának megállapítását kérte, azzal, hogy az elsőfokú hatóságot utasítsák a 2012. évre benyújtott módosító bevallás elbírálására.
Az elsőfokú bíróság a 2012. év tekintetében megállapította az alperes mulasztását és kötelezte az elsőfokú hatóságot a felperes 2017. évben benyújtott módosító bevallásának elbírálására. Ezen ítéleti rendelkezés ellen fellebbezést engedett, majd később megállapította, hogy az ítélet ezen része fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Az elsőfokú bíróság a 2013. évre nézve elrendelte az adókülönbözetként mutatkozó építményadó törlését a felperes adófolyószámlájáról. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét. Az ítélet ezen része ellen nem engedett fellebbezést.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) 38.§ (3) bekezdésének alkalmazásával megállapította, hogy a 2013. és 2014. évek tekintetében a felperesnek az alperessel szemben ugyanazon adóhatósági határozatból származóan ugyan, de egymástól jogalapjában független követelései vannak. Ezek a kereseti kérelmek valódi tárgyi keresethalmazatot alkotnak, együttes előterjeszthetőségük biztosított. A 2012. év tekintetében a felperes szintén önálló, a többi kérelemmel sem eshetőleges, sem vagylagos viszonyban nem álló keresetet terjesztett elő. A Kp. XII. fejezet szerinti mulasztási per kapcsán hiányzik az egyedi döntés, a Kp. 38.§ (1) bekezdés a) pontja szerinti kereseti kérelem esetén pedig éppen az egyedi döntés jogszerűsége a per tárgya. Ennek következtében a mulasztási per alperese a mulasztó közigazgatási szerv, a perbeli, a bíróság által az általános szabályok szerint felülvizsgálható egyedi döntés bírósági felülvizsgálatában alperes a támadott döntést meghozó közigazgatási szerv.
A meglévő és a hiányzó közigazgatási cselekmény közötti eltérés mind a közigazgatási eljárás, mind a Kp. szintjén olyan alapvető, amely kizárja ugyanazon, vagy ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszony megállapíthatóságát. Létező közigazgatási cselekményt támadó és a nem létező közigazgatási cselekmény pótlására irányuló felperesi kérelem a Kp. 38.§ (3) bekezdésére való hivatkozással nem bírálható el keresethalmazatban. A Kúria erre tekintettel a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a keresethalmazat szabályainak megtartásával új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
