Ügyvédfórum oldalunkon szeptember 27-én közzétettünk egy cikket, amiben összegeztük a BÜK tisztújítási előkészületeit és azt a sokrétű és eleven, színes egyéni kezdeményezést, ami a tagság és különböző szakmai-érdekvédelmi csoportosulásai részéről segíti ezt a folyamatot, főként a kamarai posztokra történő jelentkezők bemutatásával, bemutatkozásával. Ebben a közleményben tettük közzé azt a 21+1 kérdéscsokrunkat, amivel mi is segíteni szeretnénk a kamarai tagságot a jobb tájákozódásban. Csak annyit kértünk - s kérünk a jövőben is - a válasszal bennünket megtisztelő ügyvédektől, hogy a) a kérdésekre adandó válasz lehetőleg rövid és tömör legyen, b) a kérdésekre adandó válaszadás tetszőleges, arra válaszoljon, amire kedve van, c) kérdések sorrendje tetszőleges, úgy válaszoljon rájuk, abban a sorrendben, ahogy a legjobbnak látja (természetesen kivéve azokat az egymást kiegészítő kérdéseket, amelyek logikusan összetartoznak).
A következőkben közzé tesszük dr. Mező András (képünkön), a K21 csoport tagja által megküldött válaszokat. (Életrajza a BÜK hivatalos honlapján, a zárt oldalon, további info a kollegakxxi.com oldalon olvasható.)
Elnökhelyettesnek, elnökségi tagnak, MÜK küldöttgyűlés tagjának jelentkezett.

1.
Hogyan határozná meg: mi az ügyvéd?
Az
ügyvédi munka a XXI. században alapvetően szolgáltatás. Így az
ügyvéd: szolgáltató. Ezt tudatosítni kell magunkban, amikor az
ügyfelekkel foglalkozunk, amikor kialakítjuk az árainkat, vagy
amikor meg kell felelnünk meghatározott minőség kritériumoknak.
De az ügyvéd mégis több ennél. Mint a pap vagy az orvos
esetében, az ügyvédnek sem szabad hazudni, mert akkor félremehet
a jogi tanács. Az ügyvéd bizalmas tanácsadó, kőkemény
érdekvédő, aki kikaparja ügyfelének a tűzből a gesztenyét. És
ezt tudatosítani kell az ügyfélben, amikor velük foglalkozunk,
amikor kialakítjuk az árainkat, vagy megfelelünk a szükséges
minőségi kritériumoknak.
2. Ügyvédnek lenni: kenyérkereső foglalkozás, szolgáltatás, szakma, hivatás?
Mindegyik.
Sok ügyfél hajlamos pusztán igénybe vett szolgáltatásként
tekinteni az ügyvédi munkára. És biztosan van olyan ügyvéd is,
aki kenyérkeresetként vagy szolgáltatásként éli meg a munkáját,
verkliként, napi taposómalomként. Szakma is, amit el kell
sajátítani, ha nem így lenne, hogyan védhetnénk meg magunkat a
kontároktól? De elsősorban hivatás. Emberekkel foglalkozni,
megoldani a napi ügyes-bajos dolgaikat, szükség esetén lelki
szemetesládájukká lenni, bizalmas tanácsokat adni nekik, ez
elhivatottságot feltételez. Lehet az ügyvédi munkát pusztán
technikai alapon is jól végezni. De ebben az esetben nem sok
különbözteti meg az embert a géptől, amelyikbe betápláljuk a
megfelelő inputot, és a számítógép a felhalmozott
jogszabályanyagból kiválasztja a legjobb megoldást. Hidegen,
érzések nélkül alkalmazva a jog betűjét. Az igazi ügyvédi
munka ennél jóval több. Az szükséges hozzá, hogy az ügyvéd
életcélnak tekintse a munkáját, és hivatástudatot érezzen.
Hiszem, hogy az ilyen ügyvédi hozzáálláson keresztül vezet az
út az ügyfeleknek a legjobb szolgáltatás felé.
3. Hogyan határozná meg az ügyvédség helyét az igazságszolgáltatás rendszerében?
Az
ügyvédségnek kell a garanciákat biztosítania. A közhatalommal
szembekerülő ember nem számíthat másra, csak a mi
szakértelmünkre, elhivatottságunkra. A jog nem tudása nem
mentesít a jogkövetkezmények alól. Igaz, az ügyvéd a jog
zsoldosa, azért dolgozik, aki megfizeti, de ez nem változtat azon a
tényen, hogy a munkánk lényege az eljárás során az ügyfél
jogainak biztosítása.
4. Vannak-e az ügyvédi tevékenységnek Ön szerint sajátosan magyar vonatkozásai? Ha igen, melyik legfontosabbat emelné ki?
Az
a különös kettősség, hogy egyfelől irigylik szabadságunkat,
ami főként a szabad ügyfélválasztásban és a szabad
díjmegállapodásban nyilvánul meg (mindkettő arra jó a jelenlegi
létszámadatok mellett, hogy egy most pályára lépő kolléga éhen
halhasson), másik oldalról gúzsba kötnek
minket felesleges adminisztrációval, a tiszta sikerdíj tiltásával,
minimum munkadíj megállapítási lehetőségének tiltásával,
vagy olyan kötelező elektronikus rendszerek bevezetésével,
amelyek működtetéséhez a megfelelő szellemi és anyagi
infrastruktúrát nekünk magunknak kell megteremtenünk,
kigazdálkodnunk. Másrészről az ügyvédi munkát jelenleg
nagymértékben átpolitizáltnak érzem. Amerikában senkit sem
érdekel, ki Trump ügyvédje (amíg vádat nem emelnek ellene), vagy
bárki más ügyvédje. Mert nem az ügyvéd áll a középpontban,
hanem az ügyfele. Nálunk egy-egy nagyobb társadalmi érdeklődést
kiváltó ügy elvállalása előtt az ügyvédnek azt is mérlegelnie
kell, hogy kaphat-e ezért személyében támadást, ahogyan az már
sajnos előfordult.
5. Mi a szerepe Ön szerint a nagy nemzetközi ügyvédi szervezeteknek?
Az ügyvédi hivatástudat erősítése, szakmai munka. Az ügyvédi tevékenység körében is érvényesülni fog előbb vagy utóbb a globalizáció igénye. Ez már jelenleg is megjelenik a jogharmonizációs eljárások keretében, de a jövőben érzésem szerint sokkal nagyobb hangsúly kerül majd egy globális jog kialakítására. Ennek előkészítésében is szerepet játszhatnak a nemzetközi szervezetek.
6. Mi az ügyvédi kamara szerepe az ügyvédi tevékenység/hivatás megélésében, gyakorlásában?
Kifelé védi az érdekeinket, befelé tanít és rendet tart.
7. Vannak, akik azt gondolják: az ügyvédi kamara fölösleges intézmény. Mondjon három érvet, amellyel az ellenkezőjéről kívánná meggyőzni őket?
Az ügyvéd - ügyfél kapcsolat alapja a bizalom, aminek pedig az alapja az ügyvédi függetlenség és titoktartás. Hogyan lehetne független az ügyvéd, ha nem a kamara, hanem egy állami szerv (pl. az Igazságügyi Minisztérium) látná el például a következőket: a) az ügyvéd oda fizetné be a működéséért cserébe fizetendő díjat (“liszenszdíj”?), kamarai tagdíj helyett? b) az ügyvéd fegyelmi felelősségét állami szerv bírálná el, nem a kamara? c) az ügyvédi munka által keletkezett dokumentumokat egy állami szerv kezelné, őrizné, ha az ügyvéd bármely okból erre már képtelen? Ezek gyakorlatilag függelmi viszonyt keletkeztetnének, amelyben könnyen sérülhet az ügyvédi függetlenség és az ügyvédi titoktartás.
8. Ha Ön szerkesztené ezeket a kamarai orgánumokat: a Pesti Ügyvédet, az Ügyvédek Lapját és a BÜK elektronikus hírlevelét, milyen fontosabb tartalmi változásokat vezetne be?
Igyekeznék létrehozni egy rugalmas, innovatív szerkesztőbizottságot. Vegyük le egyetlen ember válláról a terhet, nem is feltétlenül azért, mert több szem többet lát, de több közreműködő esetén remélhetőleg színesebb produktumhoz jutunk. Bátran visszanyúlnék a Pesti Ügyvéd esetében a régi idők ötleteihez (pl. Pocsék Irat, vagy anonimizált fegyelmi ügyek közlése), és újabbakat találnék ki. Igény szerint létrehoznék egy társasági rovatot, ahol ügyvédeinkhez kapcsolódó, nem feltétlenül jogi jellegű témák kerülnének elő (akár pl. házasságkötés, összejövetelek, klubhírek, bridzsverseny és hasonlók). És a XXI. században alapvető, hogy elektronikus megjelenési formája is legyen egy kamarai újságnak.
9. Alaposan áttanulmányozta és ismeri már az Ügyvédi tevékenységről szóló törvényt (Üttv.-t)?
Az igyekezet megvolt :)
10. Mi az, ami Ön szerint kihagyható-kihagyandó lett volna az Üttv.-ből?
A
korlátlan ügyvédi felelősség, a sikerdíj hátrányos
szabályozása, vagy az ügyvédi ellenjegyzés félresikerült (és
utólag agyonmagyarázott) módosítása, az a bizonyos “minden
oldal - üres oldal” polémia, amit a törvény egzakt
megfogalmazásával szemben maga a kamara puhított fel a
földhivatalok esetében (akik, mint többségükben nem jogvégzett
munkavállalókkal dolgozó szervezetek, szó szerint értelmezték a
szabályozást. Megjegyzendő, hogy nagy problémának érzem, ha az
ügyvédségnek kell egy egzakt jogszabályszöveg esetében azért
lobbizni, hogy ne a konkrét szöveget, hanem egy annál elvontabb,
áttételes - mondhatjuk akár: nyakatekert - értelmezést
használjon a jogalkalmazó).
11. Mit tart az Üttv. legfontosabb eredményének?
Hogy
nem lett rosszabb, mint a régi volt. Sajnos jobb sem.
12. Ön szerint mi a Budapesti Ügyvédi Kamara szerepe, súlya a honi ügyvédség életében?
Tagságának
száma alapján a honi ügyvédség életének legfajsúlyosabb
szereplője lehetett volna. Még így is lehet, hiszen az új ügyvédi
törvényből adódó oktatási feladatokat országos szinten meg
kellene szervezni, ez a területi kamarák feladata, ahol nem
feltétlenül van meg az ehhez szükséges infrastruktúra. A BÜK
átvállalhatja ezt a tevékenységet. Ezen felül pedig
vitathatatlanul az ügyvédség zászlóshajója. A BÜK
tevékenységére az egész ország figyel, az is előfordul, hogy
összekeverik a MÜK-kel. Ezért mindazok a reform elképzelések,
amelyek a csoportunkat fűtik, megvalósulásuk esetén a BÜK
mintája által akár országos szinten is követendővé válhatnak.
13. Hogyan sorolná fontossági rendbe a BÜK előtt álló tennivalókat, vagy mit emelne ki a három legfontosabbként az alábbiak közül: tagdíjcsökkentés, kötelező továbbképzés rendszerbe állítása, klubélet felfrissítése, a tagság minél részletesebb tájékoztatásának megszervezése, a kamarai informatikai rendszer továbbfejlesztése, a kamarai hivatali ügyintézés korszerűsítése, az ügyvédi biztosítás, nemzetközi kapcsolatok tovább építése, bővítése?
Legfontosabbnak
azt érzem, hogy nyerje vissza a tagság bizalmát. Amíg csak úgy
lehet tekinteni a kamarára, mint (a fegyelmi ügyek miatt)
korbácsra, és mint (a befizetési kötelezettségek miatt)
feneketlen kútra, amibe szórjuk a pénzt, addig nem fogunk tudni
előrelépni. A kamarának el kell fogadtatnia magát a tagsággal.
Természetessé kell válnia annak, hogy a kamara van a tagokért, és
nem fordítva. Ennek a bizalomnak a megteremtése nélkül nem tudunk
tovább lépni.
14. Mi hiányzik Ön szerint a fenti felsorolásból? Megnevezne ezekből hármat?
Alapvető
attitűd változás. A kamara azért létezik, mert van tagsága. Ezt
a kamarai tisztségviselők mellett a kamarai alkalmazottaknak is meg
kell érteniük, és ki kell fejezniük a tagokkal való
kommunikációban. Értve ezalatt mind az írásbeli
megnyilvánulásokat (ne “nyilvántartott” legyen már az a tag,
hanem “ügyvédnő” vagy “ügyvéd úr”, esetleg “tisztelt
kamarai tag”), és a szóbeli érintkezést egyaránt. A kamarai
pénzügyeknek a jelenleginél jóval átláthatóbbá kell válniuk.
Nem néhány ember úri huncutsága legyen, hogy eldöntsenek tíz-
vagy akár százmilliós beruházásokat (ÁRhitel projekt, CD-ügy).
A kamarának sokkal közelebb kell kerülnie a tagokhoz. Fel kell
frissíteni a klubéletet, be kell indítani egy minőségi, házias
környezetet biztosító kamarai büfét, nemcsak a munkával
kapcsolatos összejöveteleket kell szerveznie, és még
folytathatnám.
15. Mit üzenne azoknak az egyéni ügyvédkollégáknak, akik az idősebb korosztály tagjaiként kétségbeesve tapasztalják: egyre kevesebb esélyük van lépést tartani az informatikai technológiai fejlődésnek az igazságszolgáltatás terére való robbanásszerű megjelenésével, megértésével, alkalmazásával?
A
kamara nem hagyhatja az út szélén ezeket a kollégákat.
Munkaidőben elérhető helpdesket kell biztosítani, a kamarai
könyvtárban rendelkezésre álló számítógépeket e-ügyintézés
kompatibilissé kell tenni, mellette legalább egy olyan ügyeletest
kell biztosítani, aki technikai kérdésekben (szkennelés, belépés,
szükséges nyomtatványok betöltése stb.) segíteni tud. Mindezt
azért, mert - mint mindent - ezeket az új technológiai
jártasságokat is a gyakorlat útján lehet a legjobban
melsajátítani.
16. A BÜK életében mi az a három legfontosabb terület, amire Ön szerint a legtöbb költségvetési forrást kellene a kamarának biztosítania?
Oktatás,
szolgáltatások a tagság részére, vagyonkezelés. És mi az,
amire nem: a kamarai „vízfej” ellátása. Jelenleg több, mint a
költségvetés fele megy el a szervezetrendszer fenntartására,
tiszteletdíjakkal, munkabérekkel, munkabéren kívüli
juttatásokkal, jutalmakkal és egyebekkel. Ezeket a költségelemeket
felül kell vizsgálni és racionalizálni szükséges.
17. Ha szavaznia kellene, hogyan döntene: a kamara választott tisztségviselői között a nők arányát kvótarendszerrel kellene biztosítani (ez esetben mi lenne a követendő arány?), vagy ilyenre nincs szükség, mivel a tisztségre jelölt nemétől függetlenül értékelendő: alkalmas-e az adott feladatra, avagy nem?
Minden
sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Szerencsés esetben akár
több is. A kamara szervezetében is
több hölgyre lenne szükség. Nem feltétlenül egy kvótarendszer
alapján, hanem egészen egyszerűen a természetes szükségszerűség
miatt, hiszen ismereteim szerint a kamarai tagság jelenleg is
többségében hölgy kolleginákból áll. Nyilván pl. a
hagyományos női szerep miatt számukra nehezebb plusz munkát
vállalni a kamarai szervezetben, de ezen segíteni kell. Mi például szeretnénk
a háromévesnél fiatalabb gyerekeket nevelő kolléganők számára
tagdíj kedvezményt, kedvezményes biztosítást és egyéb olyan
könnyítéseket elérni, amelyek segíthetik őket abban, hogy a
gyermeknevelés komoly és felelősségteljes, napi huszonnégy órát
igénylő tevékenysége mellett hivatásukat is gyakorolni tudják,
és akár a kamarai szervezetben is szerepet tudjanak vállalni. A
kvótarendszer véleményem szerint olyan megoldás, aminél nem
tudtunk eddig jobbat kitalálni, pedig igény azért lenne rá. Bár
úgy tűnik a számok alapján, hogy ezt is férfiak találták ki.
18. Hogyan látja a kamarai taggá lett jogtanácsosok helyét, szerepét és jövőjét a kamarai struktúrában?
Pesszimista
vagyok abban a tekintetben, hogy integrálódni fognak-e az
ügyvédségbe. Mivel az alapok mások (az ügyvéd független, a
jogtanácsos nem, az ügyvéd titoktartási kötelezettsége a
törvényből és az ügyvédi elhivatottságból adódik, a
jogtanácsos részéről ezt egy jól-rosszul megfogalmazott
titoktartási klauzula szabályozza a munkaszerződésében, az
ügyvéd szabadon választ ügyfelet, a jogtanácsos viszont függelmi
viszonyban áll a megbízójával és még sorolhatjuk), ezért
nehezen hiszem, hogy valaha is úgy össze fog keveredni a kétféle
minőség, a fekete és a fehér, hogy kialakul egy egységes, szürke
ügytanácsosi vagy jogvéd kamara.
19. Ismeri-e Ön, hogy miként vélekedik az átlagos hazai közvélemény az ügyvédségről?
Az
általános vélekedést nem érzem pozitívnak. Amíg az a hír, ha
egy ügyvédet bilincsben elvisznek, addig nem is fog javulni a
társadalmi presztízsünk. Talán az vigasztalhat mindannyiunkat,
hogy a legtöbb ügyvéd viccet Amerikában találták ki, az
ügyvédek paradicsomában, és ezeknek a tréfáknak mondhatni száz
százaléka dehonesztáló az ügyvédekre nézve. Sőt, az óceán
túlsó partján alapítványt hoztak létre az ügyvédek társadalmi
elfogadottságának javítására. De sajnos például ezen a viccen
idehaza is nagyokat kacag az átlagos hírfogyasztó: „Mi a
különbség a szúnyog és az ügyvéd között? Az egyik egy szemét
vérszívó. A másik egy rovar”.
20. Meg van-e elégedve azzal a társadalmi fogadtatással, amiben a hazai ügyvédség részesül?
Nem,
ezen mindenképpen javítani kell.
21. Ha nem, mit tenne annak érdekében, hogy változtasson azon?
Sokat
tehetünk a presztízsünk növelése érdekében. Társadalmi
akciókat, ismeretterjesztést végezhetünk, amelyeket megfelelő
módon meg kell jeleníteni a társadalom számára is. Jogtanácsadó
szervezetet tarthatunk fönn, és a kamara rendszeresen elmondhatná
a véleményét egy-egy aktuális, nagyobb társadalmi érdeklődésre
számot tartó jogi kérdésben. Rengeteg javaslatunk és ötletünk
van ezen a téren arra az esetre, ha a kamarai választásokon jól
szerepelnénk.
22. Mi az, amit mindezeken túlmenően fontosnak tartani elmondani az ügyvédség és a BÜK jövőjével kapcsolatban?
Az előttünk álló választások hatalmas lehetőséget adnak arra, hogy sikerüljön megteremteni a budapesti ügyvédség egységét. Ne egymással versengő alakulatok harctere legyen a kamara, hanem egy olyan, minden jobbító szándékú csoportosulást magában foglaló szervezet, amely sikeresen szintetizálja a XXI. században elengedhetetlen fiatalos, modern szemléletet a hagyományos ügyvédi értékekkel. Becsüljük meg egymást, szeressük egymást, igenis álljunk meg pár szóra, ha összefutunk a bíróság folyosóján, és gondoljunk arra: ahogyan mi, ügyvédek tekintünk magunkra, úgy fog ránk tekinteni a társadalom is.