A KSH adatai szerint a törvényhozók, a bírák és az ügyészek a
többi jogászi munkakörhöz képest magasan a legtöbb pénzt
viszik haza munkájuk ellenértékeként, az ügyvédek pedig a
legkevesebbet – szúrta ki a Jogi Fórum, miként arról az Index
is beszámolt.
Csaknem negyvenezer forinttal nőtt a magyarok bruttó átlagkeresete
2019-ben és 2020-ban – ezt mutatják a KSH 2020-as statisztikái,
amelyek szerint az átlag bruttó fizetés tavaly 403 616 forint
volt. Vannak azonban, akik ennek az ötszörösét is megkeresik –
méghozzá teljesen legálisan.
A hivatalos adatok szerint ma Magyarországon a legmagasabb havi
átlagfizetés bruttó 1,97 millió forint – a bérlistát ezzel az
összeggel a légi forgalmi irányítók vezetik. A listavezetők
mintegy 30 százalékkal keresnek többet, mint a második helyezett
törvényhozók, miniszterek és államtitkárok.
A top 20 legjobban keresők között többségben vannak a gazdasági
szakemberek, a vállalatok különböző szakterületeinek vezetői,
de a második hely birtokosai a törvényhozók 1,38 millió forintos
átlagjövedelemmel. A 9. helyen a bírák vannak 1,1 milliós
átlagkeresettel, míg az ügyészeknek „csak” a 17. hely jutott
– ők havonta átlagosan 978 ezer forintot könyvelhetnek el.
Nem jutottak be a top 20-ba a jogtanácsosok bruttó 754 ezer, az
„egyéb jogi foglalkozásúak” bruttó 558 ezer, a közjegyzők
bruttó 475 ezer forint havi keresettel, és az ügyvédek sem bruttó
370 ezer forintos havi átlagjövedelmükkel.
A statisztikák szerint a jogi végzettségűek 50 év fölött
keresnek a legjobban, kivéve az ügyvédeket, akik 30-39 éves koruk
között viszik haza a legtöbb pénzt.
Egy évekkel ezelőtt készült felmérés szerint a munkaerőpiacon
mintegy ötvenötezer jogász tevékenykedett, és ebből 34 ezren
állami funkcióhoz kapcsolódó munkakörben dolgoztak. Az állami
szféra évente ezer-ezerötszáz jogászt volt képes alkalmazni,
míg a fennmaradók el tudtak helyezkedni egyéb jogi területeken. A
klasszikus jogászi pályákra – bírói, ügyészi, közjegyzői –
a túljelentkezés többszörös volt, de akik itt nem találtak
helyet, azok ügyvédként vagy a versenyszférában gond nélkül
tudtak elhelyezkedni. A jogászi hivatás működési logikájának
megfelelően a pályaelhagyók száma csekély (2-3 százalék) ahhoz
képest, hogy a jogi diplomások 15 százaléka nem olyan
munkaterületen helyezkedik el, mint amire a képesítése
feljogosítja.
A fejvadászok is aránylag ritkán keresnek jogászokat, ugyanis a klasszikus jogászi pályákkal a modern HR-szakma nem igazán tud mit kezdeni, mivel a kiválasztás folyamatában több speciális tényező is akad. Míg a bíróságoknál és az ügyészségeknél a szervezeti rendszer része a pályáztatás, addig az ügyvéddé, illetve közjegyzővé válásban hagyományosan az informális kapcsolatok a meghatározók.
