Tárkány Szücs Ernő 1921. október 13-án született
Hódmezővásárhelyen, édesapja is ismert jogász, ügyvéd volt.
Középiskolai tanulmányait a Bethlen Gábor Gimnáziumban végezte,
már ekkor felébredt érdeklődése a néprajz, a szociográfia, a
falukutatás iránt. A kolozsvári egyetemen a jogi tanulmányok
mellett néprajzot és szociológiát is hallgatott. Az erdélyi
városban jelent meg szorgos gyűjtőmunkával készített két
kötete a kalotaszegi és a mártélyi népi jogszokásokról.
1945-ben tért vissza szülővárosába, 1948-ban szerezte meg jogi
doktorátusát. 1950-től a fővárosban élt, ahol előbb a
Belkereskedelmi majd a Nehézipari Minisztériumban dolgozott
jogászként. Közigazgatási munkája mellett oktatott és kutatott
is, 1975-től 1983-ig a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi
Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársaként. 1984-ben hunyt
el.
Legjelentősebb műve az 1981-ben kiadott Magyar jogi népszokások
című monográfia. A több mint 900 oldalas kötetben összefoglalta
azokat a jórészt íratlan elveket, rendtartásokat, társadalmi
szabályokat, melyek a kisebb nagyobb közösségek életét
meghatározták a történeti Magyarországon. Írása kitért a
regionális és etnikai különbségekre, és foglalkozott a
szomszédos népek jogi szokásaival is.
Tárkány Szücs Ernő születésének centenáriuma alkalmából megkoszorúzzák a jogtudós sírját és szülőházát,
valamint bemutatják a nevét viselő emlékszobát a Bethlen
Gimnáziumban.
Az Emlékpontban tudományos tanácskozást tartanak, a hagyatékából
rendezett kiállítás nyílik, és bemutatják Magyar jogi
népszokások című kötetének harmadik kiadását, amelyet a
jubileum alkalmából a Nemzeti Közszolgálati Egyetem jelentetett
meg.
Október 1-jén egész napos konferenciát tartott a tíz éve alakult Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport a közgyűjteményben külföldi és hazai szaktekintélyek részvételével.
