John Webster Szemtől szemben című filmje néhány, gyermeküket
vagy testvérüket gyilkosság miatt elvesztő családtag
feldolgozási történetét mutatja be egy Finnországban gyakran
használt módszer segítségével – írta a 24.hu.
Az úgynevezett helyreállító párbeszéd a trauma feloldása és a
gyászfolyamat megkezdése érdekében szemtől szembe állítja a
hozzátartozókat a gyilkosokkal. A sokak szemében esetleg
visszatetszőnek tűnő módszer során pszichológusok segítik
egyfajta mediátorként a két fél találkozását és diskurzusát.
Míg az eljárás az elítéltnek segíthet megérteni a gyilkosság
következményeit, addig az áldozat hozzátartozóiban csökkentheti
a trauma mértékét. A Szemtől szemben azt a kérdést járja körül
többek között, hozhat-e vajon katarzist és valós felszabadulást
a párbeszéd, illetve lehetséges-e a megbocsátás?
A resztoratív igazságszolgáltatási programot a finnországi
Kylmäkoskiban levő börtön vezette be elsőként. A helyreállító
találkozó, természetesen, szigorú keretek közt zajlik. Az
elítélt és az áldozat hozzátartozója közötti találkozó –
melynek elsődleges célja az áldozatok gyógyulása – csak akkor
jön létre, ha az elkövető megbánta a bűnét. A találkozót
mindkét fél részéről egy előkészítés előzi meg, melynek
során a felekkel külön-külön is többször beszél egy
pszichológus. A helyreállító igazságszolgáltatás során az
áldozatot és az elítéltet is egyaránt segítik abban, hogy újra
megtalálják a helyüket az életben, valamint az elkövető a
folyamat eredményeként többé ne akarjon kárt okozni másoknak.
A Szemtől szemben több, szerettüket elvesztő családtag
történetén keresztül követi végig a helyreállító program és
a gyászfeldolgozás menetét. Mindannyian máshol tartanak a
feldolgozásban, de egy ponton nyitottá váltak arra, hogy részt
vegyenek a helyreállító programban.
A hozzátartozók elbeszélésből kiderül, hogy a legtöbben
megküzdöttek a bűntudat érzésével is, vétkesnek érezték
magukat, mintha az ő gondatlanságuk, törődésük hiánya vezetett
volna a gyilkossághoz. Az elkövetőkkel való szembe nézés és a
párbeszéd ezekben nyújthat enyhülést.
A módszer, persze, nem minden helyzetben és nem mindenki számára
nyújt segítséget, de kifejezetten érdekes megközelítés.
Egyszerre döbbenetes és nyomasztó látni, ahogy a családtagok
feszült csendben várják a találkozót, majd magát a pillanatot,
amikor ez megtörténik.
A rendező nemcsak a találkozókba, hanem az ezt felkészítő
ülésekbe is bepillantást nyújt, ahol a hozzátartozók egymás
közt beszélgetnek olyan dolgokról, meg kell-e bocsátani például
a gyilkosnak. Az elítéltek oldaláról a kérdés viszont az, van-e
joguk ahhoz, hogy megbocsássanak nekik?
Az ezekre adható lehetséges válaszokat illetően eltér a hozzátartozók véleménye, ahogy a film sem akarja egyik magyarázatot sem kiemelni, és az egyetlen igazságot hangoztató tételmondattá emelni azt. A Szemtől szemben a helyreállító párbeszéddel egy lehetőségét mutatja be a trauma- és gyászfeldolgozásnak, melynek értelmezésében az elkövető érveit is megismerhetjük.
