Az eljárás megindításról szólva jelentésének (előadója: dr. Pápai Anita) elején dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa jelzi: két beadványozó (AJB-1767/2020. és az AJB-1777/2020. számú ügyek, előzmény ügy: AJB-1316/2019. és AJB-458) fordult az alapvető jogok biztosához, akik – eltérő aspektusokból – az ügyvédekre vonatkozó, a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülést követő további foglalkoztatási tilalom szabályozásának alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezték. Mivel az érintett szabályozás szoros összefüggésben áll az Alaptörvény XII. cikkében nevesített, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való joggal, a beadványok alapján a hivatali elődje vizsgálatot indított az érintett törvényi rendelkezések alkotmányjogi szempontú áttekintése, a szabályozás hátterében álló indokok feltérképezése érdekében. A vizsgálat keretében az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: IM) megkeresésére két alkalommal került sor, emellett a hivatali elődje a Magyar Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: MÜK) szakmai álláspontjának megismerésére is intézkedést tett.
Az érintett alapvető jogokra vonatkozóan a jelentés az alábbiakra utal:
- A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog: „(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. (2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.” [Alaptörvény XII. cikk]
- Általános jogegyenlőség követelménye: „A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.” [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés]
A jelentés a továbbiakban az alábbi felosztásban bontja ki az alapvető jogok biztosának álláspontját
Az alkalmazott jogszabályok
A megállapított tényállás
Az egyik beadványozó szerint alkotmányos aggályokat vet fel, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdése a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés beálltát követően további, a törvényben meghatározott időtartamra tiltja az ügyvédi tevékenység folytatását, a kétszeres értékelés tilalmába ütközően szükségtelenül és aránytalanul korlátozva ezzel a munka és foglalkozás szabadságát.
A másik beadványozó az Üttv. 22. § (3) bekezdésével kapcsolatban fogalmazta meg aggályait, mert e rendelkezés a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek vonatkozásában kedvezőbb szabályt tartalmaz, mint az egyébként enyhébb büntetés, a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés esetében.
1. A mentesítést követően megállapított foglalkozási tilalom időtartama
2. A kegyelmi mentesítés eltérő joghatása az Üttv. szerinti foglalkoztatási tilalmakra
3. A megkeresett szervek álláspontja
3.1. Az IM szakmai véleménye a vizsgálat mindkét tárgyával összefüggésben
3.2. A MÜK álláspontja a mentesítést követő foglalkoztatási tilalom időtartama tekintetében (ez a passzust teljes egészében kiemeljük itt - A szerk.)
A MÜK elnöke válaszában utalt az alkotmánybírósági döntésekből levonható azon következtetésre, hogy a munkaerő piacra való belépés korlátozása csak szűk teret kaphat, azaz objektív és ésszerű indokoknak kell fennállnia, ha törvény korlátozó intézkedést alkalmaz.
Jelen esetben a Kamara szerint ilyen objektív és ésszerű indok az igazságszolgáltatáshoz fűződő alapvető társadalmi érdek, nevezetesen hogy az abban döntési joggal rendelkező, vagy a döntésre érdemi befolyást gyakorolni képes személy előélete a hivatás gyakorlására minden szempontból méltóvá tegye az érintettet. Ebből az elvből következően tartalmaznak korlátozó rendelkezéseket a bírák és az ügyészek jogállására vonatkozó rendelkezések is, amelyek az ügyvédekre irányadó szabályozáshoz képest terhesebb jogkövetkezményeket fűznek az elítéléshez.
Az Alkotmánybíróság által hangsúlyozott – az IM válaszából is körvonalazódott – elv, hogy az ügyvédség szabadfoglalkozásként is szorosan kötődik az igazságszolgáltatáshoz, ezért a MÜK álláspontja szerint alapvetően nem kifogásolható azon megközelítés, hogy a jogalkotó a hivatás méltósága okán az ügyvédek esetében is a büntetlen előélet feltételén túlmenően korlátozza az ügyvédi pályára lépés szabadságát. Következésképp a MÜK úgy véli, a jelenlegi törvényi szabályozás nem alkotmánysértő, az megfelel az Alkotmánybíróság által támasztott arányosság követelményének.
Mindazonáltal a MÜK támogatja azt az elvi lehetőséget, hogy a vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálata során az adott jogszabályhely módosításra kerüljön akként, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdése tovább differenciálható legyen és a mentesítés beálltától számított további várakozási idő, így az pl. a jogerős ítéletben kiszabott letöltendő szabadságvesztés büntetés tartamához igazodjon. Ezért a MÜK elfogadhatónak tartaná a szabályozás olyan megváltoztatását, amely a várakozási időt generálisan leszállítaná: a 22. § (1) bekezdés ca) pontja esetében 5 évre, cb) pontja esetében 3 évre, cc) pontja esetén 2 évre.
A vizsgálat megállapításai
I. A HATÁSKÖR TEKINTETÉBEN
II. AZÉRINTETT ALAPVETŐ JOGOK ÉS ALKOTMÁNYOS ELVEK TEKINTETÉBEN
1. Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete
2. A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog
3. Az általános jogegyenlőség elve
4. Az alapjogok korlátozása
III. AZ ÜGY ÉRDEMÉBEN
1. A mentesítés mint a rehabilitáció eszköze
2. A foglalkoztatási korlátozás szükségességének és arányosságának kérdése
2.1. A korábbi ügyvédi törvényi szabályozás
2.2. Más hivatásrendek esetében érvényes korlátozások
3. A kegyelmi mentesítés alkalmazhatósága az Üttv. 22. §-a kontextusában
3.1. A büntetőjogi arányosság
3.2. A bírósági és a kegyelmi mentesítés
3.3. A kegyelmi mentesítés joghatása a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt ügyvédekre
4. Az ügyvédi várakozási idő kezdete a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés esetén
Az intézkedések ről szólva az alapvető jogok biztosa jelzi:
- az Ajbt. 37. §-a alapján felkérte az igazságügyi minisztert, hogy fontolja meg a szabályozás módosítását annak érdekében, hogy
- a kegyelmi mentesítés hatálya a felfüggesztett szabadságvesztéshez fűzött Üttv. szerinti várakozási időre is kiterjedjen;
- a felfüggesztett szabadságvesztéshez fűzött Üttv. szerinti várakozási idő meghatározása során vegyék figyelembe az előzetes és az utólagos bírósági mentesítés lehetőségét is.
Jelentését dr. Kozma Ákos tájékoztatásul megküldte a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének is.
Dr. Kozma Ákosnak, az alapvető jogok biztosának jelentése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Szakértői megjegyzés
Egy, az üggyel kapcsolatos szakértői vélemény az alapvető jogok biztosa jelentéséhez kapcsolódóan arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/13648. számú törvényjavaslat 92. § a) pontja az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 22. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontját az alábbiak szerint módosítaná (módosítókról való határozathozatalra vár):
22. § (1) Nem folytathat ügyvédi tevékenységet az,
c) aki büntetlen előéletű, de
cc) akit a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a [próbaidő leteltétől] mentesítés beálltától számított három évig.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Címfoto: illusztráció. Forrás: Muse, "Absolution", James Stafford
