Dr. Kozma Ákos

Az eljárás megindításról szólva jelentésének (előadója: dr. Pápai Anita) elején dr. Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa jelzi: két beadványozó (AJB-1767/2020. és az AJB-1777/2020. számú ügyek, előzmény ügy: AJB-1316/2019. és AJB-458) fordult az alapvető jogok biztosához, akik – eltérő aspektusokból – az ügyvédekre vonatkozó, a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülést követő további foglalkoztatási tilalom szabályozásának alkotmányossági felülvizsgálatát kezdeményezték. Mivel az érintett szabályozás szoros összefüggésben áll az Alaptörvény XII. cikkében nevesített, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való joggal, a beadványok alapján a hivatali elődje vizsgálatot indított az érintett törvényi rendelkezések alkotmányjogi szempontú áttekintése, a szabályozás hátterében álló indokok feltérképezése érdekében. A vizsgálat keretében az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: IM) megkeresésére két alkalommal került sor, emellett a hivatali elődje a Magyar Ügyvédi Kamara (a továbbiakban: MÜK) szakmai álláspontjának megismerésére is intézkedést tett.

Az érintett alapvető jogokra vonatkozóan a jelentés az alábbiakra utal:

  • A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog: „(1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához. (2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.” [Alaptörvény XII. cikk]
  • Általános jogegyenlőség követelménye: „A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.” [Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdés]

A jelentés a továbbiakban az alábbi felosztásban bontja ki az alapvető jogok biztosának álláspontját

Az alkalmazott jogszabályok

A megállapított tényállás

Az egyik beadványozó szerint alkotmányos aggályokat vet fel, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdése a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítés beálltát követően további, a törvényben meghatározott időtartamra tiltja az ügyvédi tevékenység folytatását, a kétszeres értékelés tilalmába ütközően szükségtelenül és aránytalanul korlátozva ezzel a munka és foglalkozás szabadságát.

A másik beadványozó az Üttv. 22. § (3) bekezdésével kapcsolatban fogalmazta meg aggályait, mert e rendelkezés a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek vonatkozásában kedvezőbb szabályt tartalmaz, mint az egyébként enyhébb büntetés, a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés esetében.

1. A mentesítést követően megállapított foglalkozási tilalom időtartama

2. A kegyelmi mentesítés eltérő joghatása az Üttv. szerinti foglalkoztatási tilalmakra

3. A megkeresett szervek álláspontja

3.1. Az IM szakmai véleménye a vizsgálat mindkét tárgyával összefüggésben

3.2. A MÜK álláspontja a mentesítést követő foglalkoztatási tilalom időtartama tekintetében (ez a passzust teljes egészében kiemeljük itt - A szerk.)

A MÜK elnöke válaszában utalt az alkotmánybírósági döntésekből levonható azon következtetésre, hogy a munkaerő piacra való belépés korlátozása csak szűk teret kaphat, azaz objektív és ésszerű indokoknak kell fennállnia, ha törvény korlátozó intézkedést alkalmaz.

Jelen esetben a Kamara szerint ilyen objektív és ésszerű indok az igazságszolgáltatáshoz fűződő alapvető társadalmi érdek, nevezetesen hogy az abban döntési joggal rendelkező, vagy a döntésre érdemi befolyást gyakorolni képes személy előélete a hivatás gyakorlására minden szempontból méltóvá tegye az érintettet. Ebből az elvből következően tartalmaznak korlátozó rendelkezéseket a bírák és az ügyészek jogállására vonatkozó rendelkezések is, amelyek az ügyvédekre irányadó szabályozáshoz képest terhesebb jogkövetkezményeket fűznek az elítéléshez.

Az Alkotmánybíróság által hangsúlyozott – az IM válaszából is körvonalazódott – elv, hogy az ügyvédség szabadfoglalkozásként is szorosan kötődik az igazságszolgáltatáshoz, ezért a MÜK álláspontja szerint alapvetően nem kifogásolható azon megközelítés, hogy a jogalkotó a hivatás méltósága okán az ügyvédek esetében is a büntetlen előélet feltételén túlmenően korlátozza az ügyvédi pályára lépés szabadságát. Következésképp a MÜK úgy véli, a jelenlegi törvényi szabályozás nem alkotmánysértő, az megfelel az Alkotmánybíróság által támasztott arányosság követelményének.

Mindazonáltal a MÜK támogatja azt az elvi lehetőséget, hogy a vonatkozó törvényi szabályozás felülvizsgálata során az adott jogszabályhely módosításra kerüljön akként, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdése tovább differenciálható legyen és a mentesítés beálltától számított további várakozási idő, így az pl. a jogerős ítéletben kiszabott letöltendő szabadságvesztés büntetés tartamához igazodjon. Ezért a MÜK elfogadhatónak tartaná a szabályozás olyan megváltoztatását, amely a várakozási időt generálisan leszállítaná: a 22. § (1) bekezdés ca) pontja esetében 5 évre, cb) pontja esetében 3 évre, cc) pontja esetén 2 évre.

A vizsgálat megállapításai

I. A HATÁSKÖR TEKINTETÉBEN

II. AZÉRINTETT ALAPVETŐ JOGOK ÉS ALKOTMÁNYOS ELVEK TEKINTETÉBEN

1. Az ügyvédi hivatás alkotmányjogi helyzete

2. A munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog

3. Az általános jogegyenlőség elve

4. Az alapjogok korlátozása

III. AZ ÜGY ÉRDEMÉBEN

1. A mentesítés mint a rehabilitáció eszköze

2. A foglalkoztatási korlátozás szükségességének és arányosságának kérdése

2.1. A korábbi ügyvédi törvényi szabályozás

2.2. Más hivatásrendek esetében érvényes korlátozások

3. A kegyelmi mentesítés alkalmazhatósága az Üttv. 22. §-a kontextusában

3.1. A büntetőjogi arányosság

3.2. A bírósági és a kegyelmi mentesítés

3.3. A kegyelmi mentesítés joghatása a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt ügyvédekre

4. Az ügyvédi várakozási idő kezdete a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés esetén

Az intézkedések ről szólva az alapvető jogok biztosa jelzi:

  • az Ajbt. 37. §-a alapján felkérte az igazságügyi minisztert, hogy fontolja meg a szabályozás módosítását annak érdekében, hogy
  • a kegyelmi mentesítés hatálya a felfüggesztett szabadságvesztéshez fűzött Üttv. szerinti várakozási időre is kiterjedjen;
  • a felfüggesztett szabadságvesztéshez fűzött Üttv. szerinti várakozási idő meghatározása során vegyék figyelembe az előzetes és az utólagos bírósági mentesítés lehetőségét is.

Jelentését dr. Kozma Ákos tájékoztatásul megküldte a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének is.


Dr. Kozma Ákosnak, az alapvető jogok biztosának jelentése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szakértői megjegyzés

Egy, az üggyel kapcsolatos szakértői vélemény az alapvető jogok biztosa jelentéséhez kapcsolódóan arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/13648. számú törvényjavaslat 92. § a) pontja az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 22. § (1) bekezdés c) pont cc) alpontját az alábbiak szerint módosítaná (módosítókról való határozathozatalra vár):

22. § (1) Nem folytathat ügyvédi tevékenységet az,
c) aki büntetlen előéletű, de
cc) akit a bíróság szándékos bűncselekmény elkövetése miatt próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a [próbaidő leteltétől] mentesítés beálltától számított három évig.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Címfoto: illusztráció. Forrás: Muse, "Absolution", James Stafford