A Trianon-emléknap ezen túl ünnep lesz Romániában - Erdélyi és szerkesztőségi kommentár

A jogszabály értelmében a kormánynak és a helyi hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy június 4-én kitűzzék a köztereken Románia nemzeti lobogóját.

A törvény felhatalmazza a hatóságokat, hogy logisztikai vagy költségvetési támogatást nyújtsanak a trianoni szerződés jelentőségét tudatosító rendezvények megszervezéséhez, amelyekről a román közszolgálati médiának is be kell számolnia.

A román képviselőház kedden ügydöntő házként, másodszor is megszavazta változatlan formában az államfő által megfontolásra visszaküldött Trianon-törvényt, amely ünnepnappá nyilvánítja június 4-ét, a trianoni szerződés aláírásának napját.

A törvényt a keddi voksoláson 175 szavazattal 23 ellenében fogadták el, 85 tartózkodás mellett a 329 tagú képviselőházban.

Az előzmények

A képviselőház döntő házként elutasította Klaus Johannisnak azt a kérését, hogy a parlament tárgyalja újra a Trianon-törvényt.

A g4media tájékoztatása szerint egyedül az RMDSZ képviselői (23) szavaztak a törvény ellen, a PSD és a PMP támogatta (175), míg a PNL és az USR tartózkodott a voksoláson (85). A szavazás előtt az RMDSZ még kérte a voksolás halasztását, mert állítólag szabályzatellenesen volt a tervezet megvitatásának a menetrendje a kulturális szakbizottságban, de ezt a kérést a PSD és PMP támogatásával a képviselők elutasították.

Benedek Zakariás, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a törvénytervezet vitája alatt elmondta: jelenleg a román pártok nem érdekeltek abban, hogy olyan rendelkezéseket fogadjanak el, amelyek az ország fejlesztését szolgáljá

k, hanem inkább politikai célokra használják a törvényhozást, mint például a Trianon napjának a törvénye. Ennek értelmében lehetőséget adnak arra, hogy Romániában ünnep legyen június 4. Benedek Zakariás továbbá rámutatott arra is, hogy ezzel a törvénnyel a román pártok éket vernek a román és a magyar közösség közé. „Meggyőződésem, hogy sokkal hatékonyabb lenne a munkánk, hogyha olyan törvényekről szavazhatnánk, amelyek az ország fejlődését célozzák, amelyek a jövőbe és nem pedig a múltba mutatnak, nem elválasztanak, hanem szorgalmazzák a békés együttélést” – fogalmazott a frakcióvezető. Hozzátette: Erdély elcsatolásával Románia nem csak területileg gazdagodott, hanem az itt élő magyar közösséggel is, kultúrájával és hagyományával. A plénumi vitán Benedek Zakariás arra kérte a román pártok képviselőit, hogy közösen, mielőbb dolgozzanak ki egy stratégiát az ország fejlesztéséről, arról, hogy miként nézzen ki Románia 10 év múlva. A törvény általános vitáján a PMP részéről Marius Paşcan képviselő szólalt felt, aki szerint megmagyarázhatatlan és megalapozatlan volt okok miatt küldte alkotmánybíróságra majd vissza a parlamentnek az államfő a törvényt. "Kérdem én, milyen politikai háttérmegállapodások írhatják felül a történelmet és Románia érdekeit? Kinek áll érdekében csúfot űzni elődeink emlékéből és dicsőséges tetteiből?" - fogalmazott.

A PSD részéről felszólaló Alfred Simonis képviselő pedig kijelentette, nem érti, hogy miért blokkolják olyan "agresszívan" a törvényt, és szerinte a javaslatnak semmi köze sincs a kampányhoz, hiszen két évvel korábbról származik.

"Ez nem irányul senki ellen, de ahogyan a magyar állam úgy ítélte meg, hogy a magyar nemzet számára ez egy tragikus nap, és ennek megfelelően nevezte el - mi pedig tiszteletben tartjuk ezt a jogukat -, úgy nekünk is jogunkban áll, hogy akik akarjuk, ünnepelhessük meg ezt a napot, ezt a szerződést"

- hangsúlyozta a PSD-s képviselő.

Klaus Johannis felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a több szakértő és civil szervezet által bírált törvénytervezet autentikus és tartalmas közvita nélkül született, ezért a jogalkotási folyamat újrakezdésére, történészek, kutatók, a civil szféra bevonására kérte fel a parlamentet. Az elnök szerint Romániának EU-tagállamként nyitottnak kell lennie a párbeszédre, éretten kell kezelnie a megosztó témákat, és ebben nagyfokú felelősségük van az állami intézményeknek. Kérését korábban a szenátus már elutasította.

A bukaresti kétkamarás parlament képviselőháza májusban valamennyi román párt és a – nem magyar – kisebbségi frakció támogatásával, illetve az USR tartózkodása közepette, nagy többséggel fogadta el a szociáldemokrata többség törvénykezdeményezését, amely a „trianoni szerződés napjává” nyilvánítja június 4-ét Romániában.

A jogszabály értelmében a kormánynak és a helyi hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy június 4-én kitűzzék a köztereken Románia nemzeti lobogóját. A törvény felhatalmazza a hatóságokat, hogy logisztikai vagy költségvetési támogatást nyújtsanak a trianoni szerződés jelentőségét tudatosító rendezvények megszervezéséhez, amelyekről a román közszolgálati médiának is be kell számolnia.

A törvényhozók arra számítottak, hogy az államfő kihirdeti a törvényt a trianoni szerződés századik évfordulója előtt. Johannis azonban ezt nem tette meg, hanem először az alkotmánybírósághoz fordult arra hivatkozva, hogy a törvény sérti a diszkrimináció tilalmát és a polgárok jogegyenlőségét garantáló előírást, és inkább politikai nyilatkozat, mintsem egy jogokat és kötelezettségeket meghatározó jogszabály. Az alkotmánybíróság júliusban elutasította az óvást, de Johannis ezt követően sem hirdette ki a törvényt, hanem szeptemberben visszaküldte megfontolásra a parlamentnek. Erről szavazott most a képviselőház. A törvény az államelnöki kihirdetést követően lép érvénybe.

(Forrás: mti/g4media, Transindex.ro)

* * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Kommentár - romániai magyar szemmel

Klaus Iohannis "Trianon-bukfence" címmel ide kattintva olvasható romániai magyar elemzés és kommentár az eseménysorozatról.

Kommentár és kordokumentumok

Már felülírt de még feldolgozatlan örökség - Szerkesztőségi kommentár

A Trianon-jelenséget sokféleképpen lehet megközelíteni. Még többféle módon lehet magyarázni-értelmezni. Lásd a jelen fejleményeket. És sajnos nagyon sokféleképpen lehet vele akarva-akaratlan visszaélni. Az elmúlt száz évben, napjainkig bezárólag mindenre volt példa.

Egy bizonyos: a nevezetes békeszerződés, mert hogy jogi értelemben nem diktátum volt az első világháborús győztes nagyhatalmai által meghartározott döntés-dokumentum, a vesztesek - ahogy azt elvárta tőlük a kényszerű helyzet – ugyanúgy aláírtak, amiként azt a győztesek, olyan mély és összetett világpolitikai, európai, gazdasági és egyéni-emberi következményekkel járt, amit nehezen feledhetünk.

Így van ez még akkor is, ha napjaink világ- és főként európai történelme, elsődlegesen az Európai Unió megalakításával jószerivel felülírta a száz éve megesett, magyar szempontból egyértelműen tragikus döntéseket. Miközben nem hagyhatjuk figyelmen kívül az évfordulót, belátjuk, nem tiszte ehelyütt az Ügyvédfórum.hu-nak a rendkívül összetett politikai, társadalmi-gazdasági előzmények után létrejött történelmi esemény értékelése. Ugyanakkor talán nem érdektelen felidézni azt, hogy a trianoni döntés évében, egy szörnyű, vesztes világháború és a „kommün” után, miként próbálták fedolgozni a nyomasztó történelmi terheket a kor emberei. Esetünkben például a fővárosi ügyvédség, jelesül a Budapest Ügyvédi Kamara.

Idézzük hát fel a kamara kicsestárnak is nevezhető elképesztően gazdag könyvtárából-levéltárából kibányászott korabeli elnökségi ülés jegyzőkönyvét. Olvassuk el ezeket a sorokat. Az akkori elnöknek, dr. Pap Józsefnek frissen, a sokkoló trianoni döntés nyomán született gondolatai és a dr. Gosztonyi Emil indítványaként megszületett, majd a választmányhoz „utasított” határozat (szöveghűen közöljük az alábbiakban) talán betekintést nyújt abba, miért érzik magyar részről sokan máig is fájdalmasan lezáratlannak „Trianont”. - Komlós Attila, Ügyvédfórum.hu

"Elég volt a népámításból"

A Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének, dr. Papp Józsefnek a közgyűlést megnyitó szavai 1920. június 27-én (részletek)

Utolsó rendes évi közgyűlésünket 1918 év tavaszán tartottuk meg. Azóta hosszú kínos, gyászos és szégyenteljes két év múlt el. Ezen két év alatt borzasztó, a nemzet életére ezer éves alkotmányunkra, társadalmi berendezkedéseinkre, culturánkra, jogi életünkre, erkölcsi felfogásunkra és gazdasági fejlődésünkre vészt hoz katasztrofális események történtek.

Elvesztettük a háborút. (...) A nemzet oly helyzetbe került, hogy csak egy nemzeti, széles alapokon felépült, feltétlenül tisztességes, önzetlen és céltudatos, erős kezű politika menthette volna meg a teljes bukástól. És e helyett jött 1918 év őszén a Károlyi -féle forradalom, amely megalkotta az ú. n. népköztársaságot.

Lelkiismeretlen, hazafiatlan, önző és főleg rosszhiszemű embereknek egy kis csoportja céltudatos destruktív politikát követett a fennálló állami és társadalmi rend ellen, (...) majd simán átadták a kormányzást és a politikai hatalmat és lett a népköztársaságból tanácsköztársaság. (...)

A forradalmak alatt az ügyvédi kar sokat szenvedett. (…) Áldott legyen mindazok emléke, akik feláldozták életüket a haza, a jog és az emberiség nevében. Ha objective akarjuk az eseményeket megítélni, lehetetlen megfeledkezni arról, hogy egyes ügyvédek a forradalmi törvényszék előtt kifejtett bátor védelmükkel, sok becsületes honpolgárnak mentette meg az életét. (...)

Felmerül az a kérdés, hogy az ügyvédi kamara vegye-e egyszerűen szótlanul minden kritika nélkül tudomásul állami és társadalmi életünk ellen irányított ezen merényletek egész tömegét? (...)

Én azt hiszem, hogy kötelessége az ügyvédi kamarának mint a magyar nemzeti élet és nemzeti állam egyik jelentős tényezőjének határozottan állást foglalni, nehogy az a gyanú férkőzhessék magatartásunkhoz, „qui tacet consentire videtur” (hallgatásunk beleegyezésnek számíttassék - K. A.). Nem tarthat bennünket vissza az a körülmény, hogy az ügyvédi rendtartás értelmében a kamara hatásköréből ki van zárva a politikával való foglalkozás. A kamara mint közjogi testület és igazságügyi hatóság reálpolitikával nem foglalkozhatik. (...)

A politikának a feladata azonban nem merül ki az ú.n. napi politika gyakorlásában. (...) Minthogy a jog eszméje az állam eszméjétől elválaszthatatlan, nekünk magyar jogászoknak, magyar ügyvédeknek, a kamarának egyenesen nemcsak jogunk, de kötelességünk is megróni és elítélni minden olyan irányzatot, amely gyökerében támadja meg az államot. (...) Aki a kamarától ezt a jogot el akarja vitatni, az tagadná egyben azt is, hogy jogunk van a jogfejlődéssel, a jogeszmével és a jogállam attribútumaival foglalkozni. (…) (kiemelés: K.A.)

A legnagyobb aggodalommal tekinthetünk csak a jövőbe, az ügyvédi kérdést illetőleg. Ma már egészen evidens, hogy a mai Magyarország nem lesz képes munkaalkalmat nyújtani a túlzsúfolt ügyvédi karnak. (…) A nagy vajúdások korszakát éljük, vajudik állami, társadalmi, gazdasági életünk, (...) igen természetes, hogy ez alól az ügyvédi kar sem lehet mentesítve.

De azért ne csüggedjünk, ne essünk kétségbe, akinek van ép szíve, hogy megérezze a haza ezer baját, az éles eszével és erős karjával beáll azon gárdába, amelynek most csak egy a jelszava: „kezdjünk új életet, de a haza javára”. Elég volt a népámításból és az önámításból. A jogrendet minden körülmények között meg fogjuk teremteni és fenntartani, a jognak jótéteményeiből senkit sem engedünk kizárni, se szegényt, se gazdagot, se keresztényt, se zsidót, se iparost, se kisgazdát. (kiemelés: K.A.)

"A jog és az igazságosság helyett az akarat döntött"

A Budapesti Ügyvédi Kamara határozata 1920. június 27.

„Inditványozom (Dr. Pap József elnök - K. A.), hogy a jelentés általános része a béke által a nemzeten és a jogon elkövetett sérelmet fejtegető toldattal kiegészitve, a jelentés kivonataként angol, francia és olasz nyelvre forditva az entente-államok ügyvédi, - birói – s egyáltalában jogásztestületeinek és egyesületeinek kisérő irattal megküldessék. Ezen inditvány végrehajtásával a közgyülés a kamara elnökségét bizza meg.

Ezen hatalmi béke a magyar nemzettesten végrehajtott vivisectio, a történelmi magyar államot megdöntő csapás, az igazságosságon elkövetett páratlan sérelem. A magyar nemzet egysége a gazdasági, kulturális, érzelmi egység és a geografiai egység alapzatán nyugodott; a magyar állam évezredes fennmaradását és kereteit a consensus populi határozta meg.

A lesujtó, egyoldaluan diktált béke mindezt mellőzte; nem az igazságosság elveit érvényesítette, nem az igazságosság örök forrásából meritett, hanem a hirhedt „Macht geht vor Recht” (a hatalom megelőzi a törvényt - K. A.) féle jogtalanságot valósította meg, hogy „stat pro-ratione, stat pro justitia – voluntas” (az értelem és az igazság helyett az akarat döntött - K. A.), holott a jog a gyenge támasza és a hatalmas megvalósitási feladata. Nem jogot gyakorolt, hanem jogtalanságot követett el, még pedig nemcsak a megmaradt Rész Magyarországgal -, hanem a magyar államtól elszakitott, azt integrálóan, szervesen kiegészitő országrészekkel szemben is. Az igazságosság elemi követelménye: az érdekeltek meghallgatása, az elszakitott országrészekben a népszavazás megejtése, az „animus populi” kideritése.

A hatalmas angol és amerikai, a dicső francia és a történeti olasz nemzet jogászaihoz fordulva és jogi lelkiismeretökre apellálva, tőlük várjuk, hogy történeti szolgálatot tegyenek a jog eszményének, mert nem egyéb a jogtudomány, a nemzetközi jog tudománya, sem mint – Werbőczy István szerint – az igazságosnak és az igazságtalannak tudása. Az igazságosnak, hogy azt cselekedjük, az igazságtalannak, hogy azt kerüljük. „Jurisprudentia vero justi atque injusti scientia. Justi scilicet ad faciendum, injusti autem ad evitandum.” (Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti regni Hungariae. Prologus Tit. 4. §. 2. - 2. § - Az idézett teljes szöveg - helyesen az 1. § -: „A jogtudomány pedig az isteni és emberi dolgoknak ismerete; az igazságosnak és igazságtalannak tudása. Az igazságosnak tudniillik, hogy azt cselekedjük, az igazságtalannak pedig, hogy kerüljük.” Mai szemmel ide kívánkozik a folytatás, a 2. §: „Mivel nem elég tudni, hogy mi az igazságos vagy igazságtalan; hacsak valaki nem ismeri magukat az egymással ellenkező, vagy az életben előforduló dolgokat is; minek alapja a felmerülő dolgoknak különböző mivoltához képest, a jogokat is különbözőleg kell megállapítanunk.”- K. A.)