Magyarországon a bejegyzett új vállalkozások tulajdonosai között sok esetben külföldi szervezetek és magánszemélyek is megtalálhatók. Ez általában teljesen természetes folyamat, hiszen a globalizáció természetes velejárója a nemzetközi érdekeltségű vállalkozások sokasodása. Vannak ugyanakkor olyan esetek, amikor nem csupán az erős gazdasági kötődés indokolja a nemzetközi cégalapítást – írta közleményében az Opten.

Az adóoptimalizálás sok esetben igen extrém jelenséget is produkál a világban. A nemzetközi piacon a vállalkozók az elmúlt évtizedekben számos legális és kevésbé legális módszert is kipróbálhattak adófizetési kötelezettségeik csökkentésére. Magyarországon különösen a 2000-es évek elején kezdett elterjedni az adóparadicsomokhoz köthető vállalkozások bejegyzése. Részben az alacsony adókulcsok, részben pedig az alacsony transzparencia lehetőséget biztosított a leleményes vállalkozások számára adóterheik csökkentésére. 2010 környékén már közel 7 ezer olyan vállalkozás működött Magyarországon, amelynek közvetlen tulajdonosai között valamelyik offshore országbeli tulajdonos volt megtalálható.

A jelenségre természetesen felfigyelt az adóhatóság, a jogalkotók és az üzleti partnerek is. Így néhány év stagnálás után csökkenni kezdett ez a fajta adóoptimalizálás és rejtőzködési gyakorlat. Jelenleg már alig 3000 cég működik Magyarországon, amelyek közvetlen tulajdonosai között offshore jellegű országokat találunk, és közvetett tulajdonosi kapcsolatokkal együtt is csak 4300 vállalkozásnál azonosítható offshore kötődés.

Fontos hangsúlyozni, hogy önmagában az offshore tulajdonosi háttér nem jelent illegális tevékenységet. Vélhetően az egzotikus országokhoz köthető cégek egy részében valódi gazdasági érdek is fűzi a vállalkozást az adott régióhoz, mégis nehéz indokolni tényleges gazdasági folyamatokkal az ezen országokhoz köthető tulajdonosok magas számát.

Az „offshore” jelleget jól mutatja, ha az adott országhoz köthető hazai vállalkozások száma igen magas az offshore ország lakosságához viszonyítva, de hasonló tünet, amikor éppen a rendkívül magas földrajzi távolság ellenére is magas az érdekeltségek száma. A klasszikus offshore területek közül Ciprushoz köthető nagyon sok hazai vállalkozás, és lakosságarányosan is igen magasnak számít a cégszám, viszont sok tekintetben Ciprusnál extrémebb országok is azonosíthatók. A 38 ezer fős lakosságú Liechtensteinhez például 448 hazai vállalkozás köthető, ami lakosságarányosan extrém magas értéknek számít. Seychelles-szigetekhez abszolút értékben is sok vállalkozás köthető, de Seychelles lakosságarányosan és távolságban is extrémnek tekinthető. Marshall-szigetek esetén pedig a távolság nevezhető extrémnek, ráadásul ehhez nem elhanyagolható lakosságarányos hazai cégszám is társul.

Bár összességében csökken az offshore országokhoz köthető vállalkozások száma, ez nem jelenti azt, hogy ne lennének folyamatosan új szereplők offshore kötődéssel. Az „alig” 13 ezer km-re fekvő mikronéziai (a világ hetedik legkisebb országához) Marshall-szigetekhez köthetően például a mai napig évente 4-5 új vállalkozás kerül bejegyzésre Magyarországon. Ezzel együtt úgy az új vállalkozások bejegyzései azt mutatják, hogy a mai napig van tere a 10 ezer km-t átölelő gazdasági kapcsolatoknak is, és ez vélhetően még csak a jéghegy csúcsa, hiszen sok kötődés nem is azonosítható ilyen egyértelműen.

Ahogy az adóhatósági gyakorlat igyekszik mindig visszaszorítani a szürkegazdaságot, úgy a rejtőzködni vágyó vállalkozók is találhatnak mindig új megoldásokat. Ilyen gyakorlat lehet például az, ha az offshore érdekeltséghez vezető tulajdonosi láncban még egyéb országba bejegyzett vállalkozások is szerepelnek. Bár az EU-s szabályozás egyértelmű irányvonalai közé tartozik a cégnyilvántartások egységesítése, ezzel támogatva a hatósági intézmények működését, a teljes tulajdonosi transzparencia még egyelőre várat magára.