A Kúria új jogegységesítő eszközrendszere alapvetően meg fogja változtatni a bírói, az ügyészi és az ügyvédi attitűdöt is - adott előrejelzést dr. Varga Judit igazságügyi miniszter a XII. Ügyvédek Napján, november 23-án, a Kúria dísztermében.
A joggyakorlat egységesítése akkor lesz hatékony, ha nem vagy
nem elsősorban a bíróság keresi a jogot, hanem – ahogy arra
korábban dr. Hanák András is rámutatott – a felek és beadványaik
fedezik fel az érvelést, az eseteket, a tényeket, így a jogot, és
ezeket a bírák ellenőrzik és egészítik ki. Ennek a
jogászképzésben és a jogászi hivatásrendek továbbképzésében
is meg kell jelennie – mondta az igazságügyi miniszter.
Dr. Varga Judit felidézte: pályafutása kezdetén, ügyvédjelölti időszakában sokat tanult a kartól, egyebek mellett a jogászi gondolkodást, az érvelést, a hivatásszeretetet és a hivatástudatot. Meglátása szerint Magyarország mindig is az ügyvédek országa volt.
A következőkben a jogalkalmazás egységességéről és annak kihívásairól beszélt. Ennek aktualitását az adta, hogy a parlament asztalán van egy törvényjavaslat, amelyet az igazságügyi tárca nyújtott be, és amelynek meghatározó része a jogegység biztosításáról szól.
Mielőtt rátért volna a javaslat ismertetésére, hivatkozásként arról szólt: az Alkotmánybíróság a 9/1992-es határozatában leszögezte, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. Kifejtése szerint: a jogbiztonság az állam és elsősorban a jogalkotó kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatók és előreláthatók legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nemcsak az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.
Hozzátette: az, hogy a jogállam alapvető, megkerülhetetlen fogalmi eleme a jogbiztonság, egyúttal kiszámítható és koherens joggyakorlatot is feltételez.
Az ítéletekben megjelenő jogértelmezéssel szemben is elvárás a stabilitás, vagyis ne fordulhasson elő, hogy azonos tényállás mellett, azonos szabályozási környezetben egymással ellentétes jogértelmezésen alapuló ítéletek szülessenek – magyarázta a miniszter.
Úgy vélekedett: a széttartó és néha esetleges joggyakorlat sértheti a jogbiztonságot, és nyilvánvalóan nem egyeztethető össze a peres felek tisztességes eljáráshoz való jogával sem. Ha két ügyben azonos tényállás és a jogi szabályozás mellett eltérő ítélet születne, akár a törvény előtti egyenlőség is sérülhetne.
Az élő jognak világosnak, következetesnek és egységesnek kell lennie – emelte ki, és hozzátette: – a jogalkalmazás egysége következetes felsőbírósági ítélkezéssel biztosítható. Külföldi tapasztalatokra hivatkozva álláspontja szrint azok egyértelműen igazolják, hogy az egységes és az Alaptörvénnyel összhangban álló joggyakorlatot elsősorban a legmagasabb bírói fórum – esetünkben a Kúria – döntésének kötelező ereje biztosítja, mert így a jogorvoslat során gyorsan elérhető az eredmény.
A miniszter szerint: a korlátozott precedensrendszer, amely eredetileg az angolszász jogban jelent meg, de egyre jobban áthatja a kontinentális jogrendszereket is, a jogegység biztosításának alkotmányos, gyors és hatékony eszköze. Ennek az a módja, hogy a később eljáró bíróságok kötelesek döntéseiket a magasabb vagy azonos szintű bíróságok hasonló ügyben hozott korábbi ítéletében rögzített jogértelmezéshez igazítani.
A közelmúltra hivatkozva arról szólt, hogy egy konferencián
a Kúria bírái már 2012-ben is elismerték az esetjog szerepének felértékelődését. A jogtudományi írásokban a felsőbíróságok esetjoga joggyakorlattá szilárdult jogforrásként jelenik meg.
A miniszter előre vetítette: az IM által benyújtott, Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat értelmében
a bíróságok kötelesek lennének a Kúria jogértelmezését követni. A rendelkezés ugyanakkor nem sértené az ítélkező bírók vagy eljáró tanácsok személyes függetlenségét. Ennek biztosítása érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi az eltérést a Kúria jogértelmezésétől, ha az az ügy körülményei vagy az Alaptörvénnyel való összhang érdekében szükséges. Az eltérést az eljáró bíró köteles külön indokolni.
Az eltérés megalapozottságának vitatását lehetővé kell tenni a felek számára - mondta dr. Varga Judit -, amire elsősorban a büntető, polgári és közigazgatási perrendtartásokról szóló törvényekben biztosított rendes és rendkívüli jogorvoslati eszközök alkalmasak. Arra az esetre, ha a feleknek már nem állnak rendelkezésükre jogorvoslati eszközök – mert azokat már kimerítették vagy ilyen eszközök igénybevétele kizárt –, a törvényjavaslat új jogorvoslati eszközként biztosítja a jogegységi panaszt.
A jogegységipanasz-eljárásban a Kúria bíráiból álló, az ügyelosztási rendben meghatározott összetételű panasztanácsok járnának el, kizárólag a felek valamelyikének jogorvoslati indítványára, kontradiktórius eljárásban – magyarázta.
Mint fogalmazott,
nem osztja azok aggodalmát, akik az ítélkezés függetlenségének csorbítását látják abban, hogy a bírónak indokolnia kell, miért tér el a Kúria ismert gyakorlatától, miért teszi félre az élő jogot.
Minden ügyben az Alaptörvény és a jogszabályok által meghatározott keretek között az esetjog dönt, magyaráz, old fel konfliktust, rendez el értelmezési kérdést. Minden az esetjog keretei között dől el. A lényeg az, hogy a jogegységet a bírói döntés teremti meg előbb vagy utóbb, mégpedig a felek, a konkrét perben érdekelt felek kérésére mondta a XII. Magyar Ügyvédek Napján elhangzott előadásában dr. Varga Judit igazságügyi miniszter.
(Fotok: Panpress)
