Sommers szerint a becsületesség szoros összefüggésben áll a bátorsággal, az elhivatottsággal, és az önfeláldozással – írta könyvszemléjében a precedens.mandiner.
A becsületes magatartás egy adott mérce szerinti életvitelt feltételez, amelynek értelmében a közösség érdeke az egyéni érdekekkel szemben prioritást élvez.
Hagyományosan a harcosok voltak azok, akik a becsületességgel büszkélkedtek, Sommers szerint azonban kulcsfontosságú, hogy valamennyi elitcsoport magatartásában megjelenjen a becsület. Példaként az Egyesült Államok tengerészgyalogságát említi, amely toborzási jelszavában is hirdeti: „A kevesek, a büszkék, a tengerészgyalogosok”.
Sommers szerint náluk és más „becsületközösségekben” is
a legértékesebb tulajdonság a becsületesség, amely sokkal fontosabb a pénznél vagy a vagyonnál. A tisztesség és az ennek eléréséért folytatott küzdelem a megfelelő életminőség fontos alkotóeleme, ahogyan az olyan értékek érvényre juttatása is, mint a bátorság, a feddhetetlenség, a szolidaritás, a vendégszeretet.
A szerző az Egyesült Államok igazságszolgáltatási rendszerének működésképtelenségét a becsületesség hiányában látja. Szerinte az amerikai társadalmat a büszkeség helyett a félelem uralja, ezért tolerálják a tömeges bebörtönzéseket, a bűnözők és az áldozatok becsületének megsértését.
Sommers rámutat, hogy az amerikai
jogszabályi környezet értelmében egy bűncselekmény elkövetése
alapvetően nem egy személy elleni támadásként minősítendő,
hanem az állam és a törvény elleni támadásként. Az áldozatok
azonban elvesztett becsületüket nem tudják visszanyerni a
büntetési folyamatban, ahogyan a bűnelkövetők sem.
Fontos és szükséges erénynek tartja a becsületességet, de hozzáteszi, hogy azt nem kizárólag pozitív vonatkozásban lehet értelmezi.
A Tengerészgyalogság ugyan fontosnak tartja a becsületességet, azonban ez az utcai bandákról és a maffiáról szintén elmondható. Mindazonáltal az utóbbiak a becsület címszava alatt a rivális csoportokkal szemben gyakran különös kegyetlenséggel lépnek fel.
Sommers könyvében elsősorban a
„méltóság-alapú” kultúrát illeti kritikával, amely a XVIII.
századi felvilágosodással kezdődött, és amely felváltotta a
tradicionális „tisztelet-alapú” kultúrákat a modern nyugaton.
Sommers szerint azonban
a méltóságnak kulturális értelemben helyzeti előnye van a becsülettel szemben, mivel nem kell érte megküzdeni, az születésünktől fogva megillet minket, mert emberi mivoltunknál fogva egyenlők vagyunk. Éppen ezért a méltóság egy „hűvös, megfoghatatlan” eszmény, amely nem képes az embereket arra sarkallni, hogy harcoljanak az igazságtalansággal szemben. Ezzel szemben a becsület arra bátorít minket, hogy legyünk önállóak és cselekedjünk függetlenül, míg a méltóságból eredő jogaink megvédése egy állami apparátustól függ.
