Magyar
Helsinki Bizottság (MHB) az elmúlt években számos, az előzetes
letartóztatással és a hatékony védelemhez való joggal
kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatási projektben vett részt -
tájékoztatta szerkesztőségünket dr. Ivány Borbála, az MHB munkatársa -, ügyvédeik pedig sikerrel
képviseltek kérelmezőket stratégiai pereikben, amelyekben az
Emberi Jogok Európai Bírósága rendre megállapította, hogy a
kérelmezők előzetes letartóztatása sértette az Emberi Jogok
Európai Egyezményének 5. Cikkét, mindeközben rámutatva a
strukturális problémákra is. Rendszeresen véleményezik az
előzetes letartóztatáshoz és a hatékony védelemhez való joghoz
kapcsolódó jogalkotási lépéseket, szükség esetén
kezdeményezve azok alkotmányossági felülvizsgálatát.
A közvélemény és a különböző nemzetközi szervezetek tájékoztatása mellett az MHB a büntetőeljárás szereplőivel is törekszik a jó szakmai együttműködésre, például bíráknak és ügyvédeknek szóló, az
Emberi
Jogok Európai Bíróságának előzetes letartóztatással
kapcsolatos gyakorlatát bemutató kézikönyv összeállításával,
illetve képzések tartása útján.
A közelmúltban két, az Európai Unió által finanszírozott kutatási projektben vettek részt - jelzi közleményében az MHB -, amelyek keretében az előzetes letartóztatás hazai gyakorlatát vizsgálták:
- Partnerként vettek részt a Fair Trials által koordinált, „Az előzetes letartóztatás gyakorlata: az alternatív kényszerintézkedések és a bírói döntéshozatal vizsgálata” című nemzetközi projektben, amelynek célja az előzetes letartóztatással kapcsolatos bírói döntéshozatal minőségének vizsgálata volt tíz európai uniós tagállamban. A projekt keretében a magyar jogszabályi környezet, a kapcsolódó bírósági gyakorlat és a statisztikai adatok áttekintése mellett ügyvédek körében végzett kérdőíves felmérés, ügyészekkel és bírákkal készített interjúk, valamint több mint száz, 2013-ban és 2014-ben jogerősen lezárult büntetőügy iratainak áttekintése alapján elemeztük az előzetes letartóztatással kapcsolatos hazai gyakorlatot. A magyar kutatási eredményeket bemutató jelentésünket 2015 októberében tették közzé.
- A „7. cikk – A büntetőügyek irataihoz való hozzáférés Magyarországon” című kutatási projektjük célja az volt, hogy megvizsgálják a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU irányelv 7. (az ügy anyagaiba való betekintés jogát biztosító) cikkének érvényesülését Magyarországon. A projekt bírákkal, ügyészekkel és ügyvédekkel készített interjúk, valamint iratkutatás segítségével kívánta megvizsgálni, hogy vannak-e jogszabályi és gyakorlati hiányosságok a büntetőügyek irataihoz való hozzáférés terén Magyarországon, és ha igen, milyen módon lehetne ezeket megoldani. A projekt keretében készült kutatási jelentésüket 2017-ben publikálták.
Az
MHB most megjelentetett háttéranyaga egy 2017-ben indult, „Hatékony
jogi segítségnyújtás a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos
eljárásokban” című, szintén az Európai Unió által
támogatott és a Fair Trials által koordinált projektjük
keretében íródott, a szakértői munkacsoport első, 2018. júniusi megbeszélésére. Az anyag célja egyrészt a fent említett korábbi
kutatási eredményeik összefoglalása, az azóta eltelt időszak
fejleményeinek bemutatása, és annak rövid elemzése, hogy a 2018.
július 1-jével a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.
törvény (a továbbiakban: régi Be.) helyébe lépő, a
büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a
továbbiakban: új Be.) és végrehajtási rendeletei mennyiben
látszanak orvosolni a korában feltárt jogszabályi és gyakorlati
hiányosságokat.
A korábbi kutatási eredmények azt mutatták, hogy számos tényező nehezíti a hatékony jogi segítségnyújtást a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásokban, például az ügy anyagaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos nehézségek, a védők távolmaradása a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos ülésekről, vagy éppen az, hogy a bíróságok sok esetben kevésbé fogékonyak a védői érvekre az ügyész érveihez képest, amikor a kényszerintézkedésekről dönteniük kell. A háttéranyag célja így annak feltérképezése is, hogy milyen jogi és gyakorlati akadályokat kell felszámolni, illetve milyen további lépéseket lehet tenni annak érdekében, hogy a hatékony védelemhez való jog a kényszerintézkedésekkel kapcsolatos eljárásokban is minél inkább érvényesülni tudjon.
