Lássunk világosan

Adaton lényegében információt értünk. Ezeket egy internetes vagy telefonos cég adatbankjában, vagy valamilyen tároló eszközön, például merevlemezen vagy USB sticken őrzik. Ilyen adathordozókat otthon is használunk, de vállalkozások és hatóságok is alkalmazzák őket.

A tartalmi adatok egy adott telefonhívás, email vagy szöveges üzenet tényleges tartalmát jelentik. Azt tehát, mi hangzik egy telefonbeszélgetés során, mi látható a videofelvételen, amennyiben videós beszélgetést folytat az ember, vagy milyen szavakat ír e-mailben vagy szöveges üzenetben valaki valakinek.

A metaadatok a hívások és e-mailek körülményeire, nem pedig a bennük foglaltakra utalnak. Ide tartozik például az e-mailek és szöveges üzenetek tárgysora, a címzett neve, a küldés ideje, a küldő fél földrajzi helyzete. Telefonhívás esetében a hívott vagy hívó szám, a beszélő helyzete a hívás során, illetve az, hogy mennyi ideig tartott a hívás. Az okostelefonos applikációk (appok) az ember helyzetére vonatkozóan is gyűjtenek információkat, amelyek szintén metaadatnak minősülnek csakúgy, mint azoknak a weboldalaknak a címe, amelyeket megnézett, vagy az, hogy milyen kereséseket végzett az internetes keresőmotorokkal.

A kormányok szeretnek metaadatokat gyűjteni

A politikusok azért tesznek előszeretettel különbséget metaadatok és tartalmi adatok között, mert a kormányok szeretnek metaadatokat gyűjteni rólunk. A tömeges megfigyelések mellett érvelő politikusok egyik kedvenc hasonlata, hogy a metaadatok a borítékra írt címnek felelnek meg, míg a tartalmi adatok jelentik a borítékban lévő levelet. Amellett kardoskodnak, hogy nem kellene fennakadni azon, hogy a kormányok metaadatokat gyűjtenek rólunk, hiszen az nem derül ki a számukra, mi mindent mondtunk. Csakhogy ez az analógia sajnos félrevezető a Liberties szerint.

A nagy átverés

Hangsúlyozták: a metaadatok sokkal több mindent árulnak el rólunk és jóval gyorsabban, mint a tartalmi adatok. Ha belenézhetnénk azokba a metaadatokba, amelyeket az utóbbi pár hét során gyűjtöttek önökről, elég hamar összeraknák, mi mindent csinálnak egy nap. Olyanokat tudnánk meg, mikor és hol szokott ebédelni, hol dolgozik, mikor érkezik a munkahelyére és mikor távozik onnan, mit csinál munka után. Könnyen kideríthetnénk, kik a legjobb barátai vagy a legközelebbi munkatársai, hiszen velük érintkezik a leggyakrabban. Az e-mailjei tárgysorát nézve arról is fogalmat nyernénk, mi foglalkoztatja mostanában. Abból, hogy milyen gyakran beszéltek vagy írtak egymásnak, látnánk, mennyire szoros a kapcsolata a családtagjaival. Ha megnéznénk, milyen weboldalakra látogatott el, nem maradnának rejtve a politikai, vallási nézetei sem. Látva, hogy miket vásárol vagy olvas az interneten, azt is tudnánk, mik a kedvtelései. Ha orvossal, ügyvéddel, a bankoddal, pszichológussal, mesterséges megtermékenyítést végző intézettel, házassági tanácsadóval beszél, abból máris tudnánk, hogy családi, egészségügyi, jogi vagy mentális jellegű problémákkal küszködik. A metaadatainkból rengeteg mindent ki lehet hámozni, és ehhez még csak el sem kell olvasni az e-mailjeinket vagy végignézni az általunk folytatott beszélgetések videofelvételeit.

"Adatmegőrzés" - beavatkozás magánéletünkbe, az EU Bírósága visszavonatta...

A kormányaink olyan jogszabályt nyomtak keresztül az Európai Unión, amelynek értelmében minden internetes és telefonos társaságnak metaadatokat kellett volna gyűjtenie és több éven át tárolnia (megőriznie) rólunk. Az ún. adatmegőrzési irányelvről 2014-ben az EU Bírósága megállapította, hogy beavatkozik mindenki magánéletébe és ezért jogszerűtlen. Ezzel nem azt mondta ki a bíróság, hogy a rendőrség nem figyelhet meg valakit, csak azt, hogy bizonyítékkal kell rendelkeznie arról, hogy a célszemély feltehetően jogsértést követett el. A kormány nem kezelheti általában lakosságot gyanúsítottakként, akiknek nincsen joguk a magánéletük védelmére.

... több kormány meg csinált magának egyet

A tömeges megfigyelés felszámolása helyett a legtöbb kormány fogta magát, és miután törvénytelennek mondták ki és visszavonták az adatmegőrzési irányelvet, hiánypótlás gyanánt egyszerűen saját törvényeket alkotott.

EU: ezek is jogszerűtlenek

2016-ban egy következő ügy kapcsán az EU Bírósága kimondta, hogy az ilyen nemzeti törvények ugyancsak jogszerűtlenek. Ettől azonban még számos kormány, például az angol vagy a holland, simán hozott tömeges megfigyelést lehetővé tévő törvényeket. Sajnos az Európai Bizottság, noha az volna a dolga, hogy rábírja a nemzeti kormányokat az uniós törvények betartására, kijelentette, hogy "se nem ellenzi, se nem támogatja" az adatmegőrzésről szóló nemzeti szintű törvények megalkotását. Előfordulhat, hogy a Bizottság szerint a tömeges megfigyelés végső soron fontos szerepet játszik a terrorizmus elleni védelemben. Sajnos azonban minden jel arra mutat, hogy a tömeges megfigyelés egyáltalán nem alkalmas eszköz a terrorizmus megfékezésére.