A kiindulópont a jogtanácsosok kamarai integrációja volt

Arra a kérdésre, hogy vajon mi tette szükségessé egy új törvény megalkotását, ahelyett, hogy a régit csak módosították volna, dr. Bánáti János, a MÜK elnöke (címképünkön) egyértelműen a jogtanácsosok kamarai integrációjának ügyét emelte ki. Úgy véli: ha erre a lépésre nem lett volna szükség, a jelenlegi törvény kisebb-nagyobb változtatásokkal tökéletesen alkalmas lett volna arra, hogy a szakma zökkenőmentesen működjön tovább a rendelkezései mentén. Feltételezése szerint ha a kormányzat nem látta volna szükségesnek a jogtanácsosok integrációját (mert hogy ez kormányzati kezdeményezés nyomán valósult meg), az új ügyvédi törvény megalkotására nem biztos, hogy sor került volna.

És hogy vajon a kormányzat miért látta ezt szükségesnek, a MÜK elnöke szerint azért, mert a jogtanácsosi feladatkör egy része (bíróság előtti képviselet, ellenjegyzés) lefedi az ügyvédi tevékenységet, ezért indokolt az azonos szabályozás, ideértve például az ügyvédi tevékenységet végzők számára is kötelező továbbképzést.

Dr. Bánáti János rámutat az interjúban egyebek között arra is, hogy két lehetőség adódott: a jogtanácsosok kizárása ezekből a tevékenységi körökből, vagy a jogtanácsosok integrációja a kamarai szervezetrendszerbe . Ez utóbbi megoldás tűnt a járhatóbb útnak már a törvénytervezet előkészítése során is, és a rendkívül sokrétű kodifikációs munkálatokat követően a szervezeti reform e változata került végül az új ügyvédi törvénybe is – beszél az elnök az előzményekről.

Különböző érdekek egyensúlyozására törekedve

A törvényalkotás folyamatáról szólva, dr. Bánáti János egybek között elmondja: a kormányzat részéről az ilyenkor szokásoshoz képest jóval nagyobb teret kapott képviselőin keresztül az ügyvédség az együttműködésre, együtt gondolkodásra.

Ami ennek gyakorlati oldalát illeti: a MÜK keretei között hat munkacsoport dolgozott az új törvényen, amelynek előkészítésében a területi kamarák is aktívan közreműködtek. E munka végeredményeként közel két év alatt – majdhogynem kizárólag szakmai alapon – megszületett egy „kvázi-törvénytervezet”, amely ebben az értelemben csak a vitára bocsátásra várt. A jogalkotás azonban éppen ekkoriban került időzavarba, a törvényjavaslat 2016-ra ígért előterjesztése pedig elcsúszott. Amikor azonban megkezdődött a törvényszöveg effektív kidolgozása, a MÜK elnöksége – mint az ügyvédi hivatásrend legitim képviselője – lehetőséget kapott annak véleményezésére.

Dr. Bánáti János hangsúlyozza az interjúban: nem áll meg az a kritika, amely szerint az új ügyvédi törvényt a „fejünk felett hozták meg”, mivel személyes tapasztalatai szerint is alkotó párbeszéd valósult meg a kodifikáció során.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza: egy jogszabályt nem lehet úgy megalkotni, hogy abban a mindenki számára elfogadható rendelkezések egytől egyig szerepeljenek, az egyes érdekeket sértők viszont az utolsó szálig kimaradjanak.

Amint az elnök elmondja: az Ütev. megalkotása során is mindvégig három igen lényeges aspektust tartottak szem előtt: a megbízók érdekeit, az igazságszolgáltatás érdekeit és a hivatásgyakorlók érdekeit.

Példákat is említ: a letétkezelés szabályainak szigorodása vagy a kötelező felelősségbiztosítás mértékének felemelése nem a hivatásrend gyakorlóinak ellehetetlenítését célozta. Ezek a rendelkezések a megbízók érdekeit védik, és egyben erősítik az ügyvédi hivatásrendbe vetett bizalmat, emelik annak rangját. Az igazságszolgáltatás szempontjai pedig éppilyen kevéssé hanyagolhatók el: az állam nem ok nélkül jelölte meg az ügyvédséget a céges és ingatlanügyletek működtetésének letéteményeseként.

Egy egyöntetű tetszést kiváltó és mindenki számára a maga egészében elfogadható törvény megalkotása nyilvánvalóan lehetetlen , és ez semmilyen jogalkotási folyamattól sem várható el – hangsúlyozza az Ügyvédek Lapja nyomtatott változatának legközelebbi, 2017/4. számában (augusztus 20-25. között) megjelenő interjúban - készítette dr. Török Soma - dr. Bánáti János, a MÜK elnöke.

(Foto: Mohai Balázs/Jogi Forum)