Bár a kisadózó vállalkozások
tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvény
4. § (4) bekezdése valóban tiltja, hogy egy katás vállalkozás
ingatlan-bérbeadásból bevételt érjen el, de a NAV által kiadott
állásfoglalás szerint, ha ezt nem egyéni vállalkozói minőségben
végzi, adószámos magánszemélyként, akkor az nem veszélyezteti
a kataalanyiságot.
Ugyanakkor, ha nem saját tulajdonú az ingatlan, hanem az egyéni vállalkozási tevékenység érdekében bérelt, akkor szakértőnk véleménye szerint kockázatos az ingatlan albérletbe adását magánszemélyként végzett tevékenységnek tekinteni. Hiszen az ingatlan bérlése kifejezetten az egyéni vállalkozói tevékenység keretében történik.
Talán megoldást jelentene, ha a bérbeadó ingatlantulajdonos külön-külön is szerződést kötne a bérleményben tevékenykedőkkel. Ez különösen akkor járható út, ha a szóban forgó személyek társbérlők, akik az ingatlan bizonyos helyiségeit kizárólagosan használják. Az 1993. évi LXXVIII. törvény (lakásbérleti törvény) 5. § (1) bekezdése értelmében a társbérlő ugyanis önálló bérlő, így külön-külön szerződés köthető velük.
Ha nem tekinthetők társbérlőnek, hanem csupán bérlőtársnak, vagyis valamennyi helyiséget közösen használnak, akkor a jogaik és a kötelezettségeik egyenlőek, a jogaikat együttesen gyakorolják, de a kötelezettségük is egyetemleges.
Az ingatlantulajdonos bérbeadó tehát köthet olyan szerződést is, amelyben a bérbevevők bérlőtársak, ha ebben mind a bérbeadó, mind a bérbevevő és a bérlőtárs is megállapodnak. Így kiküszöbölhető az a probléma, hogy a bérbevevő továbbadja bérbe az ingatlan egyes részeit, és abból bevétele származzon.
