Szerinte arról van szó, hogy miután a nyár végén bedobott különbíróságos ötletből az óriási felháborodás miatt vissza kellett táncolni, annak egyes elemeit most feles törvényben próbálják bevezetni.

A hírportál augusztus utolsó hetében írta meg, hogy az igazságügyi minisztérium az tervezi: különbíróságokat hoznak létre, egyes gazdaságilag és politikailag kiemelten fontos ügyek ide kerülnének. A dolgot az Országos Bírói Hivatal is átlátta, 32 oldalas elemzésükben azt írták, hogy „kiemelt gazdasági, gyakran politikai faktorral is rendelkező ügyek kerülnek majd a felsőbíróság elé.”

A rendszert úgy alakították volna át, hogy a különbíróságok második szintjén, a „közigazgatási felsőbíróságon” a bírók felét az államigazgatásból kellett volna választani, tehát például korábbi kormánytisztviselőkkel töltötték volna fel azt a csapatot, ami politikailag érzékeny ügyekben ítéletet hoz.

A dologból nagy botrány lett. Lázár János főminiszter először cáfolta, hogy a terv miatt még az Országos Bírósági Hivatal is az igazságszolgáltatás függetlenségéért aggódott, de aztán az kiderült, hogy a legjobb esetben is tévedett.

Végül november közepén az OBH elnöke, Handó Tünde arról beszélt, hogy mégsem vezetik be a különbíróságokat, bár ezt a 444.hu kérdésére az igazságügyi minisztérium nem erősítette meg, igaz nyilvánosan nem is cáfolták Handó szavait. Úgy nézett ki, hogy csendben visszalépnek a dologból.

November 25-én viszont egy 18 oldalas dokumentumot küldtek szét viszonylag szűk körben véleményezésre az igazságszolgáltatásban, ebben a papírban pedig a különbíróságos ötlet egyes elemei köszöntek vissza.

A dokumentum egy módosító javaslat, ami a hamarosan parlament elé kerülő „közigazgatási perrendtartásról” szóló törvényhez készült. Ez egy feles törvény, így ellenzéki együttműködés nélkül is keresztül tudja vinni a kormány, szemben a nyár végi ötlettel, amihez kétharmados többség kellett volna.

A módosító 13. paragrafusa szól az egyes bíróságok illetékességéről, és ebben az szerepel, hogy a társadalombiztosítási ellátással, munkanélküli ellátással és önkormányzati szociális ellátással kapcsolatos peres ügyek kivételével minden más közigazgatási ügy nyolc kiemelt bírósági központba kerülne.

Ez azt jelenti, hogy a különbíróságos javaslathoz hasonlóan minden ott felsorolt ügycsoport (pl.: adóügyek, közbeszerzés, GVH, választási ügyek, médiahatósági döntések, stb.) nyolc kiemelt központba kerülne. Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Vas megye ügyeiről például mindig Győrben döntetnének, Baranya , Somogy és Tolna minden ilyen perére Pécsre kellene járni, és így tovább.

Ennek kétféle következménye lehet. Egyrészt, ha egy állampolgár bíróságon támadná meg mondjuk az építési hatóság vagy a NAV valamilyen döntését, akkor akár több száz kilométert kell majd utaznia a bíróságra. A rendszer ismerői szerint a három helyben tartott ügycsoport a közigazgatási perek töredékét teszik ki, a viták többsége a kiemelt regionális központokhoz kerül. A másik hatás lehet politikai természetű. Egy decentralizáltabb, sok szereplős rendszerben nehezebb befolyást gyakorolni az egyes konkrét ügyekre. Ha az eddiginél lényegesen kevesebb bíróság tárgyalhatja a fontos vállalkozó adóügyét, vagy közbeszerzési vitáját, akkor jobb az esély, hogy a kis számú regionális központban érvényesíteni lehet a hatalom szempontjait. Ez még akkor is így van, ha ebben a verzióban már nem küldenek kívülről kormánytisztviselőket a rendszerbe, mint ahogy nyáron javasolták.

Az indoklásban egyébként csak annyi szerepel az ötletről, hogy „a közigazgatási ügyek nagyobb része regionális szinten kerül szétosztásra, míg – a politikai egyeztetésekre is figyelemmel – egyes, elsősorban szociális ügyekre a felperesek lakóhelye szerinti közigazgatási és munkaügyi bíróságok lesznek illetékesek.”

Ez gyakorlatilag csak leírja, hogy mi fog történni, az nem derül ki belőle, hogy milyen érvek szólnak a jelenlegi rendszer megváltoztatás mellett, amiben helyben döntöttek a bíróságok a közigazgatási ügyekről, beleértve a politikai jelentőségű pereket is.

(Forrás: 444.hu)

* * * * * * * * * *

A közigazgatási bíráskodással kapcsolatos korábbi közleményeink itt olvashatók: