Ami az üzletrészen alapított zálogjog megalapítását illeti - hívja fel a figyelmet dr. Pintér Attila(képünkön) - , az újabb joggyakorlat és jogirodalom szerint, az üzletrészen alapított zálogjog tárgyaként általában az üzletrész szolgál. Hangsúlyozta, hogy amennyiben nem az üzletrész, hanem az üzletrész egyik szelvény joga kerül elzálogosítására (például: osztalék), úgy nem az üzletrészre kerül zálogjog, hanem a tagot, a társasággal szemben megillető alanyi jog alapján fennálló valamely követelésre.

Ezzel szemben az üzletrész elzálogosításával, majd később a zálogjog érvényesítésével a teljes üzletrész kerül árverezésre, azaz annak eredményeként új tag lép be a társaságba.

Sajnos, korábbi jogunkkal összhangban, az új Ptk. sem tekinti dolognak az üzletrészt, amit így igen nehéz a megváltozott zálogjogi szabályok alapján a megfelelő zálogjogi terminológiával összhangba hozni. Mivel nem tekinthető dolognak, ezért szinte kivétel nélkül, úgynevezett körülírással meghatározott zálogtárgyként kerül sor az üzletrészen történő zálogjog megalapítására.

Dr. Pintér Attila szerint azért okoz gondot a zálogtárgy meghatározása, mert bár az üzletrész, mint a zálogjog tárgya általában az üzletrész tulajdonosának, és az üzletrész névértékének metszéspontjaként határozható meg legegyszerűbben, csakhogy az idő múlásával mind a tag személye, mind pedig az üzletrész névértéke változhat.

Arra kell tehát figyelni, hogy a zálogjog ne csak a zálogszerződés megkötésekor fennálló állapot szerinti üzletrészre terjedjen ki, hanem annak változására, értékének növekedésére is.

Ebből fakadóan számos változással lehet számolni. Az üzletrész piaci értéke vagy növekszik, vagy csökken. Amennyiben növekszik (akár azért, mert a cég prosperáló szakaszban van, akár tőkeemelés, akár üzletrészek egyesítése következtében), úgy a törvényi főszabály alapján, a zálogjog a megnövekedett értékű üzletrész minden elemére ki fog terjedni.

Ezért fontos, hogy a zálogszerződés ne rendelkezzen másként, különben csak az eredeti, szerződéskötési érték erejéig fog fennállni a zálogjog – mutatott rá.

Ha az üzletrész értéke a zálogjogosult kielégítését veszélyeztető mértékben csökken, akkor pedig a Ptk. védelmi mechanizmusait lehet életre hívni. Ebben az esetben a zálogtárgy értékét a zálogkötelezettnek (a tagnak) helyre kell állítania, vagy megfelelő biztosítékot kell adnia, ha pedig ez sem működik, akkor végső soron, a zálogjogosult értékesítheti a zálogtárgyat.

Cégek esetében annak megítélése, hogy mi minősül a kielégítést veszélyeztető mértékű csökkenésnek, rendkívül nehéz és ezekben az esetekben soha sem nélkülözhető szakértői szakvélemény, amely megállapítja, hogy milyen mértékben csökkent az üzletrész piaci értéke, és hogy ez a csökkenés már ténylegesen veszélyezteti a zálogjogosult térülését.

Az üzletrészt, mint zálogtárgyat a cégjegyzék tartja nyilván, ezért az üzletrészen alapított zálogjogot is ide kell bejegyezni. Az ingatlan-nyilvántartáshoz hasonló zálogjogi nyilvántartás nélkülözhetetlen elemeit azonban a cégjegyzék nem képes nyilvántartani.

Így például két üzletrész összeolvasztása esetén lehetetlenség követni a nyilvántartási adatok alapján, hogy melyik voltak az eredeti zálogjoggal terhelt üzletrész, vagy nem lehet zálogjogi ranghelyet előzetesen biztosítani, a zálogjog ranghelyét megcserélni, stb.

Szerencsére eddigi tapasztalataink szerint a cégbíróságok a hitelezői és üzleti érdekeknek megfelelően értelmezik a jogszabályokat, de a kialakult tapasztalatokat időszerű lenne egy új cégtörvényben megfelelően rögzíteni.