„Az ügyvédnek az igazságszolgáltatásban való részvétele az ügyvédség alkotmányjogi relevanciája szempontjából döntő jelentőségű (…) Ezen intézmény nélkül nincs fegyveregyenlőség, nincs védelemhez való jog és nincs tisztességes eljárás, tehát nincs jogállami igazságszolgáltatás” – idézett a mű első fejezetéből dr. Bánáti János (1. képünkön), megjegyezve, hogy e szavakat olvasva a könyv iránti kezdeti érdeklődése nyomban örömmé változott.

A könyv lapjain újra kirajzolódik az ügyvédség nélkülözhetetlen szerepe a jogállami igazságszolgáltatásban, az ügyvédi hivatás különös jelentősége az alapjogok biztosításában – emelte ki dr. Trócsányi László (2. képünkön)

Emlékeztetett: a legtöbb európai ország alkotmányában, ideértve Magyarország Alaptörvényét is nem szerepel az ügyvéd kifejezés, csak a védő jelenik meg, a

védelemhez való jog kapcsán. Ugyanúgy jelenleg a jogi oktatásban sincs helye az ügyvédi hivatásra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek átadására. A helyzet azért paradox, mert a legtöbb jogászképzést választó fiatal számára éppen az ügyvédi pálya a vonzó – mondta.

Az ügyvédségnek a könyvben kifejtett alkotmányos jelentősége biztosítja számunkra az ügyvédi hivatás rangját a foglalkozások között, de ez egyben felelősséget is jelent – fogalmazott, majd hozzátette: a felelősség többirányú, egyrészt a gyakorló ügyvéd felelőssége a jogkereső ügyféllel, a társadalommal, illetőleg saját hivatásrendjével szemben, másrészről a jogalkotó felelőssége az ügyvédség megfelelő intézményvédelmét biztosító jogi keretek kialakításért.

A könyv egyik központi gondolata az ügyvédség szerepe a tisztességes eljáráshoz való alapjog biztosításában. A szerző hangsúlyozza, a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesítésére csak olyan ügyvédség képes, amellyel szemben feláll a közbizalom. Meggyőzi olvasóját, hogy ez olyan kiemelkedő érték, amit minden egyes ügyvédnek saját munkája során, az ügyvédség egészének érdekei védelmére hivatott kamarának és a jogalkotónak is védenie kell. A szerző szerint pedig a közbizalom fenntartásának legfontosabb biztosítéka – a szaktudás mellett – az ügyvédi függetlenség. Ezzel összefüggésben további fontos biztosítékok az ügyvédi titok és az ügyvédi hivatás szabad fogalakozási jellege – mondta.

Ismertette az egyik legizgalmasabb kérdést is, amelyet a mű felvet: minek tekintsük az ügyvédeket? Az igazságszolgáltatás szereplőinek vagy egyszerű vállalkozóknak,

mesterembereknek? A kontinentális európai országok, így hazánk válasza is a hagyományos német mintájú ügyvédfelfogás értelmében az, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatás szereplője, és mint ilyen alapjogvédelmi funkciót lát el. Ebből fakadóan az ügyvédség közjogi jellegű státusz és magatartási szabályozás alatt álló más szolgáltatásokhoz képest privilégiumot élvező független hivatásrend.

A XX. század végétől a globalizáció, a nemzetközi ügyletek térhódítása révén az amerikai és az angolszász jogfelfogás egyre jobban érvényesülni látszik Európában, ami az Európai Unió versenyjogi szabályinak ügyvédségre való alkalmazásával teljesedett ki – mondta.

A mű nyomán alapkérdésként vetődik fel, hogy meddig tart a tagállamok, hazánk szuverenitása? Mennyiben védhető meg a demokratikus jogállamra jellemző ügyvédi

hivatásrend lényegi sajátosságait tartalmazó alkotmányos mag, az ezzel szemben a szolgáltatások és a verseny szabadságának elsődlegességét valló uniós joggal szemben?

Az igazságügyi miniszter a szerzővel egyetértve hangsúlyozta: az ügyvédség alapjogvédelmi szerepét elismerve és fenntartva az ügyvédség intézménye alkotmányos védelmét szükséges megőrizni és szükség esetén megvédeni az ezen alkotmányos örökségünk lebontására irányuló, a kizárólagos piaci szemlélet talaján álló uniós jogi törekvésekkel szemben.

Megjegyezte, hogy a könyv fontos elméleti alapvetést és gyakorlati következtetéseket tartalmaz a jogalkotó számára, megfogalmazza az aktuális jogalkotói feladatokat, követelményeket, lehetőségeket és kihívásokat. Ezeknek az új ügyvédi törvény előkészülete szempontjából is jelentősége van.

A műben kiindulópont és alaptétel, hogy az ügyvédség intézményi léte nélkül nem létezhet jogállami igazságszolgáltatás. A szerző az ügyvédség az Alkotmánybíróság által alapjogvédelmi funkciónak nevezett szerepéből vezeti le a jogállam ügyvédséggel szembeni intézményvédelmi kötelezettségét – nyomatékosította.

A könyvben egyebek mellett olvashatók a jogalkotónak címzett de lege ferenda üzenetek, például sikerdíj kikötése vagy a védők kirendelésére vonatkozó szabályozás kérdéskörében.

Dr. Trócsányi László összességében úgy értékelte, hogy ez az alkotás hozzájárul a jogi kultúra emeléséhez.

Dr. Sulyok Tamás írása rendkívül aktuális, mindemellett pedig megismerhetjük belőle magát a szerzőt is, aki imád ügyvéd lenni – hívta fel rá a figyelmet dr. Szalay Péter (3. képünkön).

Bár dr. Kiss László egészségügyi okok miatt személyen nem jelenhetett meg a könyvbemutatón, a MÜK elnökének jóvoltából a hallgatóság megismerhette írásban elküldött méltatását. Így egyebek mellett azt, hogy a volt alkotmánybíró szerint a könyv „olyan úttörő jellegű munka, amely a magyar ügyvédséget, egyáltalában az ügyvédi hivatást első alkalommal hozta komplexen az Alkotmány, az Alaptörvény közelébe. Tette és teszi mindezt úgy, hogy mindenekelőtt alapos európai tükröt állít az ügyvédség intézménye elé. Mindeközben számos külhoni megoldást ajánl de lege ferenda, amely hasonlóképpen kiemelést és elismerést érdemel.”

Dr. Balogh Elemér (4. képünkön) azt hangsúlyozta, hogy nagyon igényes, szép szövegezésű és stílusú, jó szerkezetben megalakított műről van szó.

Végül a szerző, dr. Sulyok Tamás (5. képünkön)szólat fel kifejezve meghatottságát, s ekként fogalmazott: „amennyire lehetséges azokat az értékeket, amelyeket az ügyvédek hordoznak, alkotmánybíróként is szeretném képviselni (…) és azokat az alkotmányos értékeket, amelyeknek az alapját megpróbáltam a könyvben kifejteni, szeretném, ha egyre jobban kifejlődnének, és egyre differenciáltabb jogi szabályozás alakulna ki.”