A statisztika azzal
szembesít, hogy bár az Alaptörvény deklarálja a nemek
egyenjogúságát, mégis homokszem került a gépezetbe. Valami
olyan paradox helyzet áll fenn, amelyet Robert Merle írt le
fordított előjellel 1974-ben híres könyvében, a Védett
férfiak-ban. A regény a férfi-nő viszony eltorzulását
mutatja be a szatíra eszközeivel. Egy olyan társadalom képét,
ahol a férfiak már nem töltenek be domináns szerepet a
társadalomban, sőt alárendelt helyzetben vannak. Az „új rend”
egy szerepet szán a férfiaknak, a „demográfiai
rekonstrukciót”. Funkciói kimerülnek a biológiai
reprodukcióban.
Napjainkat persze nem ez
jellemzi. Mégis egyfajta avítt, protekcionista szemlélet látszik
teret hódítani. Egy olyan szemlélet, amely szerint a férfi
mondhatja meg a nőnek, hogy mi a feladata a társadalomban, milyen
elvárások érvényesülnek vele szemben. Pedig hol vagyunk már
attól a kortól, amikor azzal gúnyolta a zsurnalisztika a
szüfrazsetteket, hogy vajon ki fog zoknit stoppolni akkor, amikor a
nők a politikával foglalkoznak.
Egyetérthetünk abban,
hogy ez nem más, mint maga a diszkrimináció. Éppen ezért akkor,
amikor a hölgyeket köszöntöttük, bocsánatkéréssel is tartoztunk: semmi nem jogosít fel senkit arra, hogy szerepeket osszon a férfiak nevében. Nem
vindikálhatjuk a jogot, hogy meghatározzuk: mi a nő dolga a
társadalomban.
Az egyenlőség nem
csupán szlogen. Annak valóságnak kell lennie. Át kell hatnia a
társadalmi élet valamennyi szegmensét. A döntéseket közösen
kell meghozni. A következményekért pedig közösen kell a
felelősséget vállalni.
Fenti gondolatokat isnspirálta nekünk az idei nőnap, amikor a Békés Megyei Ügyvédi Kamara nevében
köszöntöttük kamaránk valamennyi
nő tagját, alkalmazott ügyvédjét, ügyvédjelöltjét és
dolgozóját, s egyben gondoltunk valamennxi nő kollégánkra a hazi ügyvédi hivatásrendünkben.
