A statisztika azzal szembesít, hogy bár az Alaptörvény deklarálja a nemek egyenjogúságát, mégis homokszem került a gépezetbe. Valami olyan paradox helyzet áll fenn, amelyet Robert Merle írt le fordított előjellel 1974-ben híres könyvében, a Védett férfiak-ban. A regény a férfi-nő viszony eltorzulását mutatja be a szatíra eszközeivel. Egy olyan társadalom képét, ahol a férfiak már nem töltenek be domináns szerepet a társadalomban, sőt alárendelt helyzetben vannak. Az „új rend” egy szerepet szán a férfiaknak, a „demográfiai rekonstrukciót”. Funkciói kimerülnek a biológiai reprodukcióban.

Napjainkat persze nem ez jellemzi. Mégis egyfajta avítt, protekcionista szemlélet látszik teret hódítani. Egy olyan szemlélet, amely szerint a férfi mondhatja meg a nőnek, hogy mi a feladata a társadalomban, milyen elvárások érvényesülnek vele szemben. Pedig hol vagyunk már attól a kortól, amikor azzal gúnyolta a zsurnalisztika a szüfrazsetteket, hogy vajon ki fog zoknit stoppolni akkor, amikor a nők a politikával foglalkoznak.

Egyetérthetünk abban, hogy ez nem más, mint maga a diszkrimináció. Éppen ezért akkor, amikor a hölgyeket köszöntöttük, bocsánatkéréssel is tartoztunk: semmi nem jogosít fel senkit arra, hogy szerepeket osszon a férfiak nevében. Nem vindikálhatjuk a jogot, hogy meghatározzuk: mi a nő dolga a társadalomban.

Az egyenlőség nem csupán szlogen. Annak valóságnak kell lennie. Át kell hatnia a társadalmi élet valamennyi szegmensét. A döntéseket közösen kell meghozni. A következményekért pedig közösen kell a felelősséget vállalni.

Fenti gondolatokat isnspirálta nekünk az idei nőnap, amikor a Békés Megyei Ügyvédi Kamara nevében köszöntöttük kamaránk valamennyi nő tagját, alkalmazott ügyvédjét, ügyvédjelöltjét és dolgozóját, s egyben gondoltunk valamennxi nő kollégánkra a hazi ügyvédi hivatásrendünkben.