Magasra tették a mércét
Új kamarai központot avattak Győrben
(Megjelent: Ügyvédek Lapja 2013/1)
Mint minden szervezet, így a területi ügyvédi kamarák életében is alapvetően fontos szerepet tölt be az adminisztráció. Miként e sorok olvasói nagyon is jól tudják, e központoknak rengeteg törvényi és egyéb ügyintézési kötelemnek kell eleget tenniük, ami egy jól szervezett és jól működő iroda nélkül elképzelhetetlen. E sorok írójának pedig az elmúlt majd' két évtized során bőséges tapasztalatai halmozódtak fel ezen központi irodák helyét, külső és infrastrukturális adottságait, adottságait, személyi feltételeit, működésük célszerűségét illetően.
Benyomásainkat talán így összegezhetnénk: a kamarák – taglátszámuk arányainak megfelelően – mindent megtesznek a gördülékeny, pontos és lelkiismeretes ügyintézés érdekében. Az e tekintetben szinte mindenért felelős elnökök és titkárok messzemenően igyekeznek mind a külső feltételek, mind pedig a szakmaiság összetett követelményeinek megfelelően alakítani az irodák életét. A feladat nem egyszerű: a hivatás egyre tudatosabb vállalása, az ügyvédségnek a társadalom és az egyéb szakmai hivatásrendek előtti megjelenése-megjelenítése, a korszerű (közben egyre összetettebb) ügyintézés (személyi és infrastrukturális háttér) valamint a közösségépítés és a képzés-továbbképzés feltételeinek megteremtése – még belegondolni is sok... Na és arról se feledkezzünk meg, hogy míg az igazságszolgáltatás egyéb hivatásrendjeinek ebbéli törekvéseit az állam finanszírozza (adófizetői forintjainkból), az ügyvédi kamarák csak és kizárólag saját forrásukra (kamarai tagdíjakból összeált bevételre) hagyatkozhatnak.
A Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamara jelenlegi elnöksége
Mindezek terén legutóbb a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamara tett egy nagy lépést előre (1875-ben alakult, jelenleg közel 500 fős jogászi létszámmal - 340 aktív ügyvéddel, 13 alkalmazott ügyvéddel, 73 ügyvédjelölttel, 55 bejegyzett, de ideiglenesen szüneteltető taggal, a húsz területi kamarai megyék rangsorában hetedikként). A fent jelzett, régi-új feladatokat szem előtt tartva, kivonult a korábbi önkormányzati bérleményből, amely már méltatlan volt a 137 éves köztestület hírnevéhez, oktatási, közösségi feladatainak ellátásához, illetve nemzetközi kapcsolatok ápolásához. Új, immár saját tulajdonú, a feladathoz szabott praktikus tervezésű, ugyanakkor rendkívül igényesen megtervezett és kilakított irodát hozott létre magának Győr belvárosában. Figyelem: hitelfelvétel nélkül! Szó, mi szó: egy gazdaságilag nagyon nehéz időszakban hozott bátor, jövőbe mutató döntés volt ez. Persze azt is meg kell jegyeznünk: a helyi kamarai közösség hatósági, érdekvédelmi oktatási és fegyelmi ügyeit tizenöt fős választott elnökség irányítja, mindössze két alkalmazott ügyintéző foglalkoztatásával. Emellett természetesen tagfelvételi, etikai, ellenőrző és oktatási bizottságaik is áldozatos munkát végeznek, szintén „társadalmi megbízatás keretében” - pőrén magyarul: ingyen, illetve a munkával messze arányban nem álló szerény tiszteletdíjért.
A közbizalom erősítése, a szakmai kihívásokra való folyamatos felkészülés és az erkölcsi integritás – egyebek mellett ezeket a célkitűzéseket emelte ki a megyei kamara elnöke, dr. Havasi Dezső, amikor a közelmúltban – a kamarai tagság nagyszámú részvétele mellett, a megyei igazságszolgáltatási hivatásrendek legmagasabb szintű képviseletének és dr. Bánáti Jánosnak, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének a részvételével átadta rendeltetésének az új győri kamarai központot – tegyük hozzá, hiszen ez sok szempontból fontos: a sajtó intenzív érdeklődését is felkeltve. A klasszikus műveltségű kamarai elnök minden jel szerint pontosan érzékeli az egykori latin szentencia bölcsességének időtlen érvényességét: Esse quam videri, azaz nem csak lenni kell tudni, hanem láttatni is kell tudni magunkat...
A jelen és a jövő közötti ív megrajzolásában – dr. Bánáti János, a MÜK elnöke, valamint dr. Havasi Dezső kamarai elnök egyaránt hangsúlyozták, hogy - az ügyvédség a modernkori jogállami lét nélkülözhetetlen jogalkalmazási szereplője, amely nélkül hatékony igazságszolgáltatás és közigazgatás nem képzelhető el.
A jól felkészült, nyelvet beszélő, az informatikai eszközöket készség szintén kezelő, emellett a szilárd etikai elveket betartó, minőségileg kifogástalan munkát végző ügyvédeké a jövő. Belátható időn belül kezdetét veszi a kötelező ügyvédi továbbképzés és beszámoló rendszere is. (Az új, tágas iroda módot ad az ügyvédjelölt képzés házon belül történő megoldására, a rendszeresebb ügyvédi továbbképzés megszervezésére.)
Az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya, ebből következően sajnos a „kenyérharc” olykor teret enged a csábításnak. Ennek következtében gyakran eltekintenek - akár a minőség rovására is - a méltányosan elvárható munkadíj megkövetelésétől. Sajnos, az ügyvédi „selejt” következményei százezres, olykor milliós károkban mérhetők, nem is szólva az ügyvédi kar szakmai tekintélyén esett hatalmas csorbáról. További megoldandó problémát jelent, hogy elárasztják az országot az ellenőrizetlen körülmények között működő „céggyárak” ajánlatai.
Hitvallás-szerű megfogalmazásában dr. Havasi Dezső győri kamarai elnök hangsúlyozta: ügyvédi közösségük, az ügyfelek érdekében hitet tesz egy magas etikai normákon alapuló, szakmailag megújulni képes hivatás értékeinek tevékeny megóvása mellett.
Magasra tették a mércét. De az is igaz, e nélkül csak egy (kiszolgáltatott) szolgáltatássá alacsonyulna az ügyvédi hivatásrend.
Azt viszont már az ország egésze is megsínylené.
Komlós Attila
Magas színvonalú jogászi teljesítményt, feddhetetlen magatartást és védelmet
Az új győri elnök: dr. Havasi Dezső
(Megjelent: Ügyvédek Lapja, 2010/3)
A Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamara – Győri Ügyvédi Kamara néven – 1875. február 15-én, tehát 135 évvel ezelőtt alakult meg. Az ügyvédi tevékenység meghatározott létszámkeretben történő gyakorlásának felszabadí-tásakor, 1991-ben ötvenhárom bejegyzett ügyvéd és hatvanhat jogtanácsosi munkaközösségi tag alkotta a hivatásos jogi képviselők egyesített ügyvédi kamaráját. Ma háromszáznegyvenkettő szavazati joggal bíró, bejegyzett gyakorló ügyvéd, huszonnyolc tevékenységét szüneteltető ügyvéd és kilenc-vennégy ügyvédjelöltet tart nyilván a köztestület. A kamara élén tizenhat éven – négy választási cikluson – át dr. Écsi Béla állt, aki elődje, dr. Fejes József 1993. évi váratlan halála miatt megbízott elnökként, majd választott elnökként ténylegesen irányította a testületet. ő már időben tudatta az elnökséggel, hogy újabb időszakra nem kívánja jelöltetni magát elnöknek. A Kamara január végi tisztújító közgyűlésén így dr. Havasi Dezsőt, a korábban, 1992-től már több kamarai tisztséget (2002-től titkári feladatokat) betöltő ügyvédet választotta a tagság a – budapesti után az egyik legnagyobb területi - testület elnökéül. Nála jártunk látogatóban.
2013: Dr. Bánáti János átnyújtja dr. Havasi Dezsőnek Győrben, a helyi kamara új központjának felavatásán az ügyvédi hivatás példaszerű gyakorlásának elismeréseként a Magyar Ügyvédi Kamara "Kiváló ügyvédi munkáért" kitüntető jelvényt és plakettet
Az ügyvédi hivatás teljesítését nehezítő körülmények elhárításában, az elődje által teremtett nyugodt, kompromisszumra kész vezetési stílus továbbvitelében a dologi feltételek biztosításában, és nem utolsósorban az ügyvédi érdekvédelem terén a megfelelő döntési fórumok előtti képviseletben összegzi a maga elé tűzött célokat a Győr belvárosában található elegáns irodájában beszélgetésünk elején az új elnök.
A Kamara életét egyfajta történeti kontinuitásban látó új elnök visszatekintése szerint a kamarai működés eddig kiegyensúlyozottan, a jogászi, vagy szélesebb közvéleményt „megrázó” események nélkül zajlott. Elődje, dr. Écsi Béla közismerten jó érdekérvényesítő képessége, békítő hajlama eredményeként a kisebb konfliktusok is a kollegialitás és szakmai tisztesség keretében rendeződtek. A Kamara pénzügyei rendezettek, szilárdan megalapozottak.
Amikor a napi tennivalókra terelődik beszélgetésünk, elmondja: fontos feladatának tekinti, hogy az elektronikus hatósági eljárások egyre szélesebb körben kötelezővé válásából fakadó követelmények felkészülten érjék a Kamara tagságát, mivel megfelelő ismeretek hiányában az informatikában és a korszerű irodatechnika alkalmazásában jártassággal nem rendelkező ügyvédek komoly versenyhátrányba kerülhetnek.
Az ügyvédek számának radikális és folyamatos növekedése, ezzel együtt a sokszínű ügyvédi összetétel új módszerek alkalmazását is szükségessé teszi a Kamarában – érkezünk el az egyik legakutabb, országosan is jól ismert problémához. Úgy véli, olyan kor-jelenségről van szó, amelynek reális feltérképezése, a tendencia várható következményeinek kezelése prioritást élvez a tennivalók sorában. Elmondja: a megyei kamara etekintetben igéretes helyzetben van: az oktatási bizottság elnöke maga is fiatal ember, jól ismeri nemzedékének élethelyzetét, szakmai boldogulásának problémáit, s együtt fogják keresni a legjobb megoldást a felvetődő kérdésekre. S e szempontból – hangsúlyozza – nem az idősebb generáció egzisztencia-féltésének túldimenzionálásáról, vagy éppen az ifjabb generáció „feltörekvése” megfékezésének egyfajta „kényszeréről” van szó, hanem az ügyvédi hivatásrend erkölcsi és szakmai íratlan követelményrendszerének figyelembevételéről. Egy olyan kompromisszum kereséséről, amely hosszú távon megteremti a nemzedékek között egészséges co-exsistentia, az egymás mellett élés feltételeit. S hogy ne csak – az egyébként nyilvánvalóan nélkülözjetetlen – elvi háttérről beszéljünk, konkrét feladatot is említ: sürgősen meg kell teremteni a jelöltalkalmazás olyan szabályozott kamarai feltételrendszerét, amely megszünteti a megyében is fel-felbukkanó anomáliákat.
Az oktatás tekintetében örömmel hangsúlyozza: nagy előny, hogy a Győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karával kitűnő szakmai kapcsolat – jelöltképzés, ügyvédek előadásai a Karon, különféle közösen rendezett szakmai konferenciák stb. – alakult már ki korábban is. Az ügyvédjelölt-képzés jelentős reformon esett át – emlékeztet, de ebben még tartalékok is vannak. A jelöltek és az ügyvédek felkészülését szolgálhatná – avat be terveibe – a bírósági fogalmazóképzéshez való részbeni csatlakozás, illetve, természetesen a sajátosságok figyelembe vételével, a bírósági továbbképzésekben való esetleges részvétel megszervezése.
2015. január 29.: Dr. Havasi Dezső (a képen jobbról az első), a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamara elnöke, mint alapító és dr. Lévayné dr. Fazekas Judit (a képen balról az első), a Győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam-és Jogtudományi Karának dékánja, mint kuratóriumi elnök bejelentették a "Deák Ferenc Alapítvány a Győri Jogászképzésért" civil szervezet megalakulását. Ennek célja, hogy támogassa a tehetséges és rászoruló jogász hallgatók tanulmányait. Képünkön, a Győri Törvényszéken dr. Takács Józseftörvényszéki elnök és dr. Földesi Péter egyetemi rektor együttműködési megállapodást írt alá. Ennek értelmében a egyetem jogász és nemzetközi igazgatási szakos hallgatói hat hetet, a jogi asszisztens felsőoktatási szakképzésben részt vevő hallgatók tizennégy hetet szakmai gyakorlatként a Győri Törvényszéken töltenek majd.
Beszélgetésünk során a „kényesebb” kérdések előtt is nyitott elnök – amikor az ügyvédség napi tevékenységével kapcsolatos, szakmai színvonalát is jellemző fegyelmi ügyek általános összegzéséhez érünk – arról beszél, hogy továbbra is számíthatnak elnöki toleranciára és méltányos elbírálásra azok az ügyvédek, akik egyébként színvonalas és az ügyvédi eskühöz hű munkásságuk során figyelmetlenségből, vagy a „hálás” ügyfél, esetleg bosszús ellenérdekű fél jóvoltából kerülnek olyan helyzetbe, hogy panasz érkezik ellenük a kamarához.
Azonban a jogszabályokat, a hivatásrend írott és íratlan szabályait többször, vagy súlyosan és főleg szándékosan megszegő ügyvédekkel szemben szigorúbb fellépést szorgalmaz, a munkáját becsületesen végző többség érdekében. Az ügyvédség presztízsét megóvni és növelni, „szerzett jogait” védeni és bővíteni – teszi hozzá nyomatékkal – ugyanis nem szólamokkal, követelésekkel, hanem elsősorban magas színvonalú jogászi teljesítménnyel, feddhetetlen magatartással lehet. Minden ügyvédi visszaélés, különösen is bűncselekmény elkövetése – itt elsősorban a szabálytalan letétkezelésből eredő ügyeket emeli ki – súlyos sebet ejt az ügyvédi kar egészének becsületén, hitelességén, csökkenti érdekérvényesítő képességét és mozgásterét. Ezért ilyen súlyos esetekben – különösen is akkor, ha a megtévedt ügyvéd „hivatásbeli kötelmei (értsd: nem törődik kollégái esetleges lejáratásával, illetve lejáratódásával) nyilvánvaló figyelmen kívül hagyásával esik bűnbe – a speciális és generális prevenció hatékonyabb érvényesülését szorgalmazza a szankciók alkalmazása során.
Sajnos, ma nem nehéz akaratlanul is alaki vagy tartalmi hibát véteni – teszi mindehhez hozzá. Óriási jogszabálydömpinggel kell az ügyvédségnek megbírkóznia. Manapság – feltehetően elsősorban elbizonytalanodó anyagi helyzetük miatt – mintha az ügyfelek is frusztráltabbak, türelmetlenebbek lennének a korábbi idők-höz viszonyítva, – hogy egy archaikus fordulattal éljünk – gyorsabban „nyílik panaszra a peres száj”…
Magától értetődőnek tartja azonban a leghatározottabb fellépést bárkivel szemben, aki az ügyvédet, vagy a kart igaztalan, méltatlan, vagy az akár csak jogos érdekét sértő magatartásával veszélyezteti.
S ha már az érdekvédelemről esik szó, nagy lendülettel beszél arról, hogy a hatóságokkal és az igazságszolgáltatás más szereplőivel miként a közvéleményt tájékoztató sajtóval kapcsolatban – elődjéhez hasonlóan – maga is a korrekt, kollegiális együttműködés híve; nem hisz az agresszív, követelőző érdekképviselet gyümölcsöző voltában. Meggyőződése, hogy a valós és megalapozott problémák felvetése, így például az ügyvédi beszélők méltatlan helyzete megfelelő határozottsággal, és a megfelelő döntési szinteken – a személyes viszonyok elmérgesítése nélkül is – rendezhetők.
A Kamara belső életét tekintve elsőként arról a jelenségről beszél, hogy az ügyvédi hivatás teljesítésének feltételei, jogszabályi és technikai környezete jelentősen és nagyon rövid időn belül megváltoztak, s ez a folyamat még feltehetően közel sem érkezett el egy kiegyensúlyozott, megállapodott helyzethez. „Épp’ hogy elhagytuk az átütőpapír, az indigó használatát – bár a fiatal kollégák ezt már hírből sem ismerik – és áttértünk a számítógépes nyomtatásra, napjainkban ismét váltanunk kell és az ügyek jelentős részét már papíralapon sem intézhetjük, hanem az e-ügyintézés rejtelmeiben kellett intenzíven belefolynunk” – folytatja. – Ez a korszakváltás új ismereteket, egészen más gyakorlatot igényel – sajnos sokkal személytelenebb is –, mint az eddig megszokott. „Együtt tanuljuk az új módit bírákkal, ügyészekkel, közjegyzőkkel és hatósági tisztviselőkkel.”
Ebben a tanulási folyamatban a kamara hatékonyan kívánja kivenni részét, ami az elnök szerint azt jelenti, hogy a jövőben sokkal több információ fog áramlani a kamarától az ügyvédek számítógépére, és egyúttal a Kamara nagyobb mértékben számít a kollégák interaktív részvételére is a hivatásrendi és szakmai közérdeklődésre számító témák felvetésében, közkinccsé tételében.
Ehhez persze komoly infrastrukturális háttér is megkívántatik. Ezért szükség szerint megszervezik az egységes eszközbeszerzést is az alacsonyabb ár elérését elősegítő kamarai közvetítés révén.
A kamara apparátusát is fokozatosan képessé kívánják tenni arra, hogy ezeknek a magasabb információstechnológiai követelményeknek is eleget tegyenek. A Kamara, ahogy az elnök fogalmaz, „a munkaeszközzé vált technikai eszközök elszemélytelenítő hatásának ellensúlyozására”, természetesen többször kíván személyes konzultációkat is szervezni, kamarai közérdeklődésre számító témákban. Okulva a korábbi szerény részvételi aktivitásból, törekedni fognak ezen rendezvények jobb szakmai előkészítésére, a problémák, kérdések előzetes összegyűjtésére.
És mivel az élet, a közösségi élet, még ha egy alapvetően szakmai szervezetről van is szó (amely persze ennél azárt több: hivatásrendi közösség is), nem nélkülözheti a szélesebb értelemben vett közösségi életet sem, az elnök arról is beszél, hogy szorgalmazni fogja az ügyvédi közélet pezsgését, az egymás jobb megismerését szolgáló alkalmak szervezését, illetve korábbiak felélesztését. Ezek között említi az ügyvédi focicsapat mellett más sportágakra is kiterjedő (teke, pingpong, túrázás, kerékpár, tenisz stb.) megelevenítő kezdeményezéseket. Támogatni kívánja az öntevékeny programkezdeményezéseket, akár informális rendezvények formájában is (például jelöltek, senior ügyvédek, nyelvgyakorlók köre stb.). Támogatja a Kamarában már korábban felvetett ötletet, hogy ti. az ügyvédi elismerés – miként azt több más területi ügyvédi kamaránál már gyakorolják – a díjak odaítélésében egy-egy életmű elismerése mellett fokozottabban kerüljön számításba a szakmai és hivatásrendi eredmények elismerése is, függetlenül az adott személy életkorától.
Az új elnök jelentős feladatának tekinti a külföldi, elsősorban határmenti ügyvédi kamarákkal való kapcsolat ápolását, továbbá az európai jog ismeretének bővítését, alkalmazását.
Összességében úgy vélekedik: nem a kamarának vannak ügyvédei, hanem az ügyvédeknek van Kamarájuk. Ebből következően az elnök is csupán „primus inter pares”, vagyis első az egyenlők között.
És hogy milyen a ma kamarája? A sok jellemző közül ezeket emeli ki: erős versenyhelyzetben élő és boldogulását megtalálni kívánó hivatásrend „otthona”, érdekvédelmi szervezete, szükség esetén egy fegyelmező feladatait is ellátni kényszerülő és tudó közösség intézménye, az aktív öntevékenységnek tág teret adó szakmai fórum.
Ugyanakkor: nem karitatív szervezet. Mindazonáltal egyáltalán nem elhanyagolható szociális szerepvállalása sem. Éppen ezért, a kamarai szolidaritás jegyében hozták létre önsegélyező alapítványukat az önhibájukon kívül szorult helyzetbe került kollégák támogatására.
Mit ad nekem a Kamara? – idézi fel az elnök a manapság időnként felvetett, országosan is fel-fel bukkanó kérdést. Úgy véli, mindenkinek be kellene látnia: a Kamara képvisel, megjeleníti a hivatást és a szakmát, elevenen tartja értékes múltját és hagyományait, a külvilág felé identifikációs és hitelesítő hátteret ad, és annyit nyújt tagjainak, amennyit azok energiában, kezdeményezésben, döntéshozatali felelősségvállalásban, napi munkában – s igen – tagdíjuk, alapítványi támogatásuk révén anyagiakban is belefektetnek. Az lenne a kívánatos – húzza alá –, ha minden kamarai tagtársunkban egyaránt egy erős tulajdonosi szemlélet élne az ő Kamaráját illetően.
Beszélgetésünk vége felé már-már "elvi magasságokba" emelkedünk, amikor egyebek között arról folyik diskurzusunk: igen, a Kamara nem zenekar, ahol az elnök a karnagy. Feladata, hogy választott tisztségének megfelelően a hangszerek harmóniájának elősegítője legyen.
Talán nem is csak ábránd, hogy a gyakorlatban is így menjenek egyszer a dolgok.
Komlós Attila
(Olvasóink figyelmébe ajánljuk még az Ügyvédvilág honlapján olvasható - 2015. 05. 13. keltezésű - közleményt is a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamaráról, Kiss Anna tollából, Tángli Zita fotójával. Ide kattintva lehet olvasni.)
