2012. április 17-én kitoloncolási, illetve kiutasítási végzést hoztak az Olaszország területén tartózkodó S. Celaj albán állampolgárral szemben, amely intézkedésekkel együtt hároméves beutazási tilalmat rendeltek el. 2012. szeptember 4-én S. Celaj elhagyta Olaszország területét, majd a vele szemben megállapított beutazási tilalmat megsértve újra beutazott ezen ország területére.

Az ügyész büntetőeljárást indított S. Celajjal szemben a Tribunale di Firenze (firenzei bíróság, Olaszország) előtt, és nyolc hónap szabadságvesztésre történő elítélését kérte azon olasz szabályozás alapján, amely egy évtől négy évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni azokat a harmadik országbeli állampolgárokat, akik a beutazási tilalmat megsértve jogellenesen utaznak be Olaszország területére. Az olasz bíróság arra a kérdésre vár választ a Bíróságtól, hogy ez a szabályozás ellentétes-e a „visszatérési irányelvvel”.

Ítéletében a Bíróság először is rámutat arra, hogy a „visszatérési irányelvvel” főszabály szerint nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a harmadik országbeli állampolgár beutazási tilalmat sértő újbóli jogellenes beutazását bűncselekménynek minősíti, és büntetőjogi jogkövetkezményeket fűz ahhoz, beleértve a szabadságvesztés-büntetést is, feltéve hogy e szabályozás nem sodorja veszélybe az irányelv által követett célok megvalósítását.

A Bíróság e tekintetben megállapítja, hogy a visszatérési politika kidolgozása az Európai Unió közös bevándorlási politikája kialakításának szerves részét képezi, amelynek célja egyebek mellett az illegális bevándorlás megelőzésének biztosítása és az azzal szembeni megerősített küzdelem.

A Bíróság ezt követően emlékeztet arra, hogy a „visszatérési irányelvvel” nem ellentétes a büntetőjogi jogkövetkezményeknek a nemzeti szabályok szerinti és az alapvető jogok tiszteletben tartása melletti alkalmazása a harmadik országok olyan állampolgáraival szemben, akiknek a vonatkozásában kiutasítási eljárást alkalmaztak, továbbá akiknek a tartózkodása jogellenes és nem áll fenn vissza nem térést igazoló indok.

A Bíróság szerint ezek alapján még inkább azt a következtetést kell levonni, hogy a „visszatérési irányelv” nem zárja ki azt sem, hogy a nemzeti szabályok szerint és az alapvető jogok, valamint adott esetben a Genfi Egyezmény tiszteletben tartása mellett büntetőjogi jogkövetkezményeket alkalmazzanak az olyan, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal szemben, akik a velük szembeni beutazási tilalmat megsértve ismét jogellenesen utaznak be valamely tagállam területére.