A változó világ sokrétű követelményeinek való megfelelési szándék, valamint egy teljesen új elem: a jogtanácsosok mindenképpen szükségessé vált szervezeti keretek közé terelésének törvényalkotói igénye eredményezte a végső megoldást - amivel a MÜK maga is egyetértett -, a jogtanácsosok ügyvédi kamarai integrációját. Mindemellet sok olyan szervezeti változás is bekövetkezett a törvény révén, amely áttett bizonyos szervezeti hangsúlyokat: bizonyos feladatokat a MÜK-re koncertrált , másfelől pedig nagy szabadságot adott továbbra is a területi kamaráknak a hazai hivatásrend legnagyobb értékének, az önkormányzatiságnak a megtartásában, továbbfejlesztésében, finomításában (pl. a fegyelmi ügyek intézése terén). Rámutatott arra, hogy a jogtanácsosok integrálás nem hozható teljesen párhuzamba az 1990-es évek folyamataival, amikor is korábbi jogtanácsosok százai, ezrei lettek teljes jogú kamarai ügyvéd tagok, vállalva az ügyvéd tevékenység klasszikus követelményrendszerét, legfőként a teljes független és szabad szakmai hivatásrendi elkötelezettséget és kizárólagosan a kamarák alá való betagolódást. A jelenlegi helyzet összetettebb: az új, kamarai tag jogtanácsosok továbbra is alkalmazotti minőségben dolgoznak korábbi munkahelyükön, annak minden kötöttségével s egyben egzisztenciális kiegyensúlyozottságával mindamellett egyben tagjai a "szabad ügyvédség" hivatásrendi, szakmai, érdekvédelmi és érdekérvényesítési közösségének, a kamarának. Ebből persze sok további kérdés adódik, de a főtitkár szerint ezeket a MÜK - részben az új szabályzatok finomra hangolásával - meg tudja mindenki számára kielégítően oldani.

A továbbiakban a főtitkár részletesen szólt a fegyelmi ügyek intézésének megújításáról , amiről több külső szemlélőnek az a kimondott-ki nem mondott véleménye volt, hogy az magában hordozza a belterjesség veszélyét. Az új szabályozással - a regionális fegyelmi eljárások bevezetésével - ezt a veszélyt elvileg teljesen felszámolják.

A honi ügyvédség egyik legnagyobb kihívásának a főtitkár az e-ügyintézés általános és kötelező bevezetését nevezte: e téren regeteg lezáratlan kérdés van, amelyek közül több kifejezetten veszélyezteti az ügyvédi tevékenység normális mederben tartását.

A tagdíjak országos egységesítéséről szólva egyebek között hangsúlyozta: éppen a kamarai önállóság és önkormányzatiság megőrzése érdekében a MÜK-re az Üttv. sok olyan feladatot delegált, amelyek rengeteg új adminisztratív és informatikai teendőt jelentenek, s mindennek igen komoly anyagi feltételei vannak. Ahhoz, hogy a MÜK ezt a nagy ügyintézési és informatikai váltást kellő szinten és időben végre tudja hajtani, lényegesen több anyagi forrásra szorul. Ugyanakkor: miközben az e-ügyintézéssel járó rendkívül költséges átállás során az igazságszolgáltatás különböző szakterületei komoly állami, központi forrástámogatást kapnak, a MÜK-nek - úgy is, mint amely szervezet kényes a maga köztestületi, hivatásrendi és szakmai függetlenségére az államtól, természetesen anayagi értelemben is, - önmagának kell minden financiális forrást előteremtenie. Ezt pedig máshonnan nem tudja fedezni, csak a tagjainak tagdíjaiból. Igaz, hogy az Üttv. feltehetően ezért is, kötelezővé tette a kamarák részére is az ügyintézési díj bevezetését, mindazonáltal a MÜK azon a véleményen van, hogy ahol csak lehet, ezt a bevételi forrást a minimum szintjén kívánják igénybe venni. Erre nézve már eddig is több intézkedést hoztak.

Az ügyvédség egyik legnagyobb kincse - hangsúlyozta dr. Fekete Tamás, a MÜK főtitkára - a teljes hivatásrendi és szakmai függetlenség . Ez lényegesen nagyobb adottság, mint amennyit ennek adminisztratív biztosításáért az ügyvédségnek magának kell pénzügyileg biztosítania.