Fiatal ügyvédnők szakmáról, hivatásról, napi életről - a járvány idején

Mikor kezdték az ügyvédkedést, melyik városban dolgoznak, és azt megelőzően mivel foglalkoztak?

Dr. Csonka Nikolett: 2020 júniusa óta vagyok ügyvéd, azóta és jelenleg is Oroszlányban van az irodám. Mindezek előtt Budapesten dolgoztam ügyvédjelöltként és aztán jogi előadóként versenyszférában.

Dr. Viczena Viktória: 2020. januárjában vett fel tagjai közé ügyvédként a KEM Ügyvédi Kamara, ezen időponttól kezdődően gyakorlom az ügyvédi hivatást tatabányai székhellyel. Korábban Budapest Főváros Kormányhivatala Jogi Osztályán dolgoztam jogtanácsosként, ahol főleg szerződések és más okiratok szerkesztésével foglalkoztam, valamint közigazgatási perekben láttam el a hivatal képviseletét.

Dr. Szász Daniella: Az ügyvédi tevékenységet 1 évvel ezelőtt kezdtem meg Tatabányán, szerencsére az irodám csak egy emelettel van feljebb attól az ügyvédi irodától, ahol a jelölti éveimet is töltöttem.

Milyen reményekkel indultak, és milyennek látják a helyzetet jelenleg?

CS .N: Mint minden vállalkozás, az ügyvédi hivatás elkezdése is mélyvíz. Persze az ember mindent – legalábbis azt gondolja mindent – megtanul az iskolapadban, de az Élet tartogat meglepetéseket. Éppen ezért türelemmel és alázattal kezdtem neki a munkához és ezt a mentalitást, a folyamatos tanulás szükségességét fenntartom, ami rutinosságot, magabiztosságot és ügyfeleim elégedettségét eredményezi. Jelenleg úgy érzem, az ügyvédi pályafutásom előremutató, folyamatosan fejlődő tendenciát mutat.

V. V: Alapvetően nem érzek különbséget az induláskori és a jelenlegi elvárásaim, reményeim között. A munka terén mindig reálisan láttam a lehetőségeket, előnyöket, úgy mint az önállóság, rugalmas időbeosztás, illetve az akadályokat, hátrányokat, mint például a szakma telítettsége, a csökkent mértékű pénzügyi stabilitás és kiszámíthatóság. Kétségtelen azonban, hogy a koronavírus járvány miatt jelentősen átalakult a mindennapi élet, és ez sok esetben átgondolásra sarkallja az embert a munkaszervezés és a jövőbeli tervek tekintetében is. Szerencsére úgy érzem, hogy az ügyvédi szolgáltatásokra a járvány ellenére is változatlanul igény van, de a kapcsolatépítés nehezebbé vált. Ez az időszak véleményem szerint nem a pályakezdő ügyvédeknek és az ügyfélkör kiépítésének kedvez.

SZ .D: Az ügyvédi esküt nem sokkal az első korlátozásokat követően tettem le, így ez jelentősen növelte az indulással kapcsolatos izgalmakat. Mint minden új vállalkozás kezdésekor, bennem is rengeteg kérdés volt, és persze féltem is: vajon sikerül majd? Önállaóan helyt tudok majd állni? Milyen lesz az első pár hónap, év; vajon lesznek ügyfeleim? Szerencsére sok kolléga állt és áll mellettem a mai napig, akik segítenek, bátorítanak egy-egy jó szóval, vagy akár jogi megoldással is. Már a jelölti éveim alatt is megtapasztalhattam, hogy milyen erős az összetartás a helybeli kollégák között, és jó látni, hogy ezek a kapcsolatok évről-évre csak erősebbek és jobbak

Milyen hatással volt a COVID a munkájára?

CS. N: Gyakorlati éveimre legnagyobb hatást gyakorolt Mentorom mottója: az esélyért mindig küzdeni kell! Nos, a koronavírus kihívásokkal teli küzdőteret teremtett. Mint minden ágazatban, ügyvédként is tapasztalható a pandémia negatív hatása: az iroda és eszközei állandó fertőtlenítése ellenére az ügyfelek bizonytalansága, a nem határidős ügyvédi megbízások elhalasztása megfigyelhető. A kapcsolattartás nehezebbé vált, ezzel együtt azonban számos elektronikus megoldást sajátítottunk el. A klasszikus jogászi munka tekintetében a sokszor napi szinten változó jogszabályok nyomon követése, a napra készség igényel több figyelmet.

V. V: Pont akkor kezdtem el az ügyvédkedést, amikor a járvány első hulláma elérte Európát, és azóta is csak hullámok között élünk és dolgozunk. Az egészség mindennél fontosabb, így érthető módon lecsökkent a személyes érintkezések, a társasági, közösségi események, rendezvények száma, ezáltal pedig a kapcsolatteremtési lehetőségek is beszűkültek. Az elmúlt több, mint 1 év nem az ismerkedés időszaka, így nem könnyű a praxis kiépítése, de annak fenntartása sem. Miután büntető ügyekkel nem foglalkozom, a büntetőeljárások során szükségszerűen kialakuló kapcsolatok sem érintenek. Talán esetemben plusz nehezítő körülményként említhető az érvényesülés tekintetében, hogy egészen 2020-ig Budapesten dolgoztam, a megyében újnak számítok a jogászok között, de úgy gondolom, hogy ez a hátrány idővel behozható.

SZ. D: Olyan kérdésekre vártak és várnak választ akár a mai napig is, amikkel előtte nem kellett foglalkoznom, hiszen a járvány és az erre reagáló intézkedések számos új helyzetet és megoldandó problémát szültek. Rengeteg munkáltató és munkavállaló keres fel pl., hogy az ún. "home office" mit jelent a munkaviszonyra nézve, mit lehet tenni, ha a munkakör jellegéből adódóan nem megoldható az otthoni munkavégzés, vagy éppen a korlátozások miatt a munkavállaló egyáltalán nem tud munkát végezni sem otthonról, sem a munkahelyén. Persze minden ügy más és más, ezért mindig hangsúlyozom, hogy az egyedi helyzetek általában egyedi megoldást is igényelnek, ezért a problémák felmerülésekor mindenképpen javaslok egy ügyvéddel történő konzultációt.

Hogyan látják a jövőjüket az ügyvédi pályán?

CS. N: Én azt gondolom, hogy minden helyzetben meg kell látni a jót. A jelenlegi kihívások hosszútávon – főként, hogy kezdő ügyvédként rögtön egy világjárvány mellékhatásaival kézenfogva kezdtem dolgozni – az előnyömre válnak: az ember megtanul minden helyzetre alternatív megoldást keresni, célorientáltabbá válik. Mindezzel együtt hivatásom jövőjét koronavírusmentesen, nyugodtabb és kiszámíthatóbb környezetben, ám a múlt tapasztalatai miatt talpraesetten és motiváltan képzelem. Fiatalkori álmom volt, hogy ügyvéd legyek, így a pályán maradáshoz kétség sem férhet.

V. V: Korábban a teljes önállóság híve voltam, ma már sokkal inkább a társas együttműködési formákban látok potenciált. Úgy gondolom, hogy ha az ember talál olyan kollégát/kollégákat, akivel/akikkel hasonló a gondolkodásmódjuk és a hozzáállásuk, vagy éppen jól kiegészítik egymást, akkor az együttműködéssel a jogkeresők igényeit sokkal szélesebb körben és hatékonyabban lehet kiszolgálni. Nem mellesleg az ilyen kapcsolatok a személyiséget és a kommunikációs képességeket is fejlesztik, tágítják a látókört, teret engednek a közös gondolkodásnak és az innovatív ötletnek, továbbá hozzájárulnak az interaktív, komplex problémakezeléshez és megoldáshoz.

SZ. D: Csak remélni tudom, hogy idővel felérek azokhoz, akik előttem példaképként vannak jelen. Szeretnék minél többféle üggyel foglalkozni, és minél nagyobb gyakorlatra és tapasztalatra szert tenni. Szeretném, ha évek múltán is a kezdeti motivációval, lendülettel és lelkesedéssel tudnám képviselni az ügyfeleimet.

Milyen érdekesebb ügyekkel foglalkoztak, foglalkoznak?

CS. N: Az „érdekes ügy” szubjektív fogalom. Számomra volt már érdekes egy ügy, mert még csak törvényjavaslati státuszban álló szabályokkal kellett foglalkoznom, de ugyanígy izgalmas tud lenni egy soktanús ellentmondásos tárgyalás is, vagy csak szimplán azért mert bagatellnek tűnő problémára igenis kormányrendeletet találok megoldásnak. Szeretem a kihívást jelentő olyan megbízásokat, amelyekben más szakmák tudásanyagára is szükségem van: így például egy autóbalesetből eredő kártérítésnél nemcsak a szűken vett polgári jog szabályait, hanem orvosszakértői és műszaki szakértői szempontokat is vizsgálni, esetenként tárgyaláson meghallgatni szükséges.

V. V: Erre a kérdésre nehéz választ adni, egyrészt mert sok esetben nem könnyű úgy elmesélni egy ügyet, hogy az az ügyvédi titoktartási kötelezettség megtartása mellett is érdekesnek tűnjön, másrészt egy ügy sok minden miatt lehet érdekes. Van, hogy maga az ügy tárgya érdekes, van, hogy a benne rejlő jogi probléma, előfordul, hogy az Ügyfél vagy az üggyel érintettek személye/személyisége teszi érdekessé az esetet, és van amikor az ügy/ügylet kihatásai, következményei nem szokványosak. Ebből adódóan egy „száraz” jogszabályi rendelkezés is lehet érdekes, ha azt jogalkalmazói szemmel vizsgáljuk. A veszélyhelyzeti rendelkezések között is felfedezhető volt jó pár olyan, amely az értelmezése kapcsán mutatkozó eltérések miatt vált érdekessé, ugyanis máshogy értelmezte az érintetti kör, a jogalkalmazó és adott esetben a jogalkotó.

SZ. D: Természetesen részletekbe nem bocsátkozhatom, de a számomra legérdekesebb ügyeim egyike egy vitás és igen bonyolult hagyatéki eljárás, de minden ügy egyedi, nincsenek sémák, hiszen pl. két szülői felügyelettel kapcsolatos ügy is teljesen más. Érdekes a munkánk abból a szempontból is, hogy egy elsőre egyszerűnek tűnő ügy is szolgálhat meglepetésekkel, és tartogathat váratlan fordulatokat. Nem szabad elfelejteni, hogy minden ügy mögött emberek vannak, akiknek az életére a mi munkánk és segítségünk kihatással van.

Végül miért tartják fontosnak ügyvédhez fordulni jogi kérdésekben, például okiratszerkesztések kapcsán?

CS. N: Az ügyfeleimen két indokot látok: bizalom és nyugalom. E két dolog teremti meg az én felelősségemet, ugyanis életünk szinte minden mozzanatát jogi előírások szabályozzák. Amikor ezek a mozzanatok kimagaslóbb ügyletekhez kötődnek, akkor válik igazán fontossá, hogy szakmailag hozzáértő, azaz ügyvéd tanácsára cselekedjünk, vagy bízzuk meg egyes cselekmények elvégzésével. Én akkor végzem jól a munkám, amikor az ügyfél aggodalmaktól mentesen, bizalommal mosolyogva búcsúzik az ajtóban.

V.V: Ugyanazért, amiért szervízbe visszük az autónkat, ha elromlik, vagy fodrásszal vágatjuk a hajunkat. Lehet, hogy költségesebb, lehet, hogy magunk is meg tudjuk csinálni, de csekély kivételtől eltekintve a szakmabeliek sokkal jobban értenek hozzá, hiszen ezt tanulták, ezt gyakorolják nap mint nap. Én úgy gondolom sokkal jobb a problémát megelőzni, mint később azt kezelni, és az esetleges károkat és hátrányokat elszenvedni. Sokszor az emberek csak akkor fordulnak ügyvédhez, ha már „ég a ház”. Az előrelátó gondolkodásmód sok nyűgtől és tehertől megkíméli az embert, emellett az esetek többségében kevesebb energiát és időt vesz igénybe és kisebb a költségvonzata is. Az ügyvéd sem varázsló, így javasolt legalább a nem mindennapi, nem szokványos ügyletek tekintetében mérlegelni az ügyvédi közreműködés, segítség igénybevételét már az elgondolás szakaszában, mert ezzel elkerülhetőbbé válik a későbbi veszteség és a vele járó stressz is.

SZ. D: Úgy gondolom, számos problémát előzne meg, ha az emberek már eleve ügyvéd segítségével próbálnának meg szerződést készíteni, vagy a jogvitáikat megoldani. Az ügyvéd ugyanis minden alkalommal tájékoztatja a feleket arról, hogy milyen jogaik és kötelezettségeik vannak egy-egy jogviszonyban, az egyes magatartásoknak milyen következményei lehetnek. Az ügyvédi tanácsadás elmulasztása sokszor hátrányosabb helyzetbe hozza az ügyfelet, mert sajnos vannak olyan esetek, amikor már az egyes problémák vagy jogviták megoldása lehetetlen, vagy aránytalanul magas költséggel járna. Úgy vélem, ha az ember már előre ügyvédhez fordul, azzal nem csak anyagilag járhat jobban, de biztosabb lehet benne, hogy az ügye eredményesen, az elvárásainak megfelelően zárul majd.

(Címfotó: illusztráció, Gettyimages)