Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Adózóna olvasója.
Szipszer Tamás adószakértő válaszolt az Adózóna honlapján..
Ha a kérdéses vállalkozó az iparűzési adó alapját nem a
tételes adóalap-megállapítás szerint határozza meg, akkor
valóban meg kell osztania az adóalapját a székhelye és a
telephelye között.
Személyi jellegű ráfordítások hiányában köteles évente 500
ezer forint személyi jellegű ráfordítást figyelembe venni a
vállalkozó után. Ez az 500 ezer forint tehát egy törvényi alapú
vélelmezett átalányösszeg.
Az 500 ezer forint személyi jellegű ráfordítást kell a székhely
és a telephely között megosztani, úgy, hogy a székhelyre
legalább 10 százalék arány jusson.
Részletes módszert a törvény nem ad. Ha az egyéni vállalkozó
vezetett nyilvántartást a székhelyen, illetve a telephelyen
töltött munkanapokról, akkor azok arányában is meg lehet osztani
az adóalapot: a szakértő véleménye szerint ez megfelel az
adózási elveknek. Ha ilyen nyilvántartással nem rendelkezik,
akkor bármilyen munkaidő alapú igazolható módszer elfogadható,
amely lehetővé teszi a megosztást a személyi jellegű
ráfordítások arányában.
A másik lehetőség, hogy a vállalkozás az eszközérték
arányában osztja meg az adóalapot. Kataalany vállalkozásnál
azonban az eszközérték megállapítása számos problémát
okozhat, így javasolt megosztani a személyi jellegű ráfordítást
(500 ezer forint).
