Szipszer Tamás

Ezekre a kérdésekre kereste a választ az Adózóna olvasója. Szipszer Tamás adószakértő válaszolt az Adózóna honlapján..

Ha a kérdéses vállalkozó az iparűzési adó alapját nem a tételes adóalap-megállapítás szerint határozza meg, akkor valóban meg kell osztania az adóalapját a székhelye és a telephelye között.

Személyi jellegű ráfordítások hiányában köteles évente 500 ezer forint személyi jellegű ráfordítást figyelembe venni a vállalkozó után. Ez az 500 ezer forint tehát egy törvényi alapú vélelmezett átalányösszeg.

Az 500 ezer forint személyi jellegű ráfordítást kell a székhely és a telephely között megosztani, úgy, hogy a székhelyre legalább 10 százalék arány jusson.

Részletes módszert a törvény nem ad. Ha az egyéni vállalkozó vezetett nyilvántartást a székhelyen, illetve a telephelyen töltött munkanapokról, akkor azok arányában is meg lehet osztani az adóalapot: a szakértő véleménye szerint ez megfelel az adózási elveknek. Ha ilyen nyilvántartással nem rendelkezik, akkor bármilyen munkaidő alapú igazolható módszer elfogadható, amely lehetővé teszi a megosztást a személyi jellegű ráfordítások arányában.

A másik lehetőség, hogy a vállalkozás az eszközérték arányában osztja meg az adóalapot. Kataalany vállalkozásnál azonban az eszközérték megállapítása számos problémát okozhat, így javasolt megosztani a személyi jellegű ráfordítást (500 ezer forint).