A másodfokon eljárt ítélőtábla a nyilvános ülésen kihirdetett ítélete kapcsán utóbb észlelte, hogy nem rendelkezett IV., VI–VII. és X. rendű terhelt tekintetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról és a házi őrizet beszámításának ahhoz igazodó mikéntjéről.

Ezért a tanácsülésen meghozott végzésével – mások mellett – a IV. rendű és VII. rendű terhelt tekintetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy az általuk házi őrizetben töltött 4 nap 1 napi szabadságvesztésnek felel meg.

A végzés ellen a IV. rendű és VII. rendű terhelt jelentett be fellebbezést.

A IV. rendű terhelt eggyel enyhébb fogház végrehajtási fokozat elrendelését indítványozta. A VII. rendű terhelt felmentését indítványozta arra hivatkozással, hogy nem követett el bűncselekményt.

Egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett a következő kérdésekről: 1. a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megállapításáról, […] 6. az előzetes fogva tartás és a bűnügyi felügyelet beszámításáról (Be. 671. §).

Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás során az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követő egy hónapon belül a jogerős ügydöntő határozatot hozó bíróság jár el [Be. 672. § (2) bekezdés 1. mondat 1. fordulat].

Az ítélőtábla tehát egyfelől eljárhatott, mert ítéletét 2019. december 3-án, azaz harminc napon belül hozta, másfelől törvényesen döntött arról, amiről egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban dönteni lehet (Be. 671. § 1-18. pont).

Ezek közé tartozik a szabadságvesztés végrehajtási fokozata és a házi őrizet (bűnügyi felügyelet) beszámítása.

Az elsőfokú bíróság a IV. rendű és VII. rendű terheltet mint bűnszervezetben elkövetőt egyaránt 8 év szabadságvesztésre ítélte, majd az ítélőtábla a bűnszervezetben elkövetést mindkét terhelt esetében mellőzte, a szabadságvesztést egyaránt 3 évre enyhítette, ámde a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát nem igazította a törvényhez.

Az ítélőtábla a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően határozta meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát mindkét terheltet érintően börtönben [Btk. 37. § (2) bekezdés a) pont], illetőleg ehhez igazodóan oly módon korrigálta a házi őrizetet beszámító rendelkezést, hogy 4 nap házi őrizetben töltött idő felel meg 1 nap szabadságvesztésnek [Btk. 92. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont II. tétel].

A IV. rendű terhelt fellebbezése nem alapos. Egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban kizárólag arra van törvényes lehetősége a bíróságnak, hogy pótolja vagy korrigálja a törvény kötelező, de nem mérlegelésen alapuló rendelkezéseit. Ily módon pl. a büntetéskiszabási tényezők nem értékelhetők újra, s nem kerülhet sor ezáltal a törvényben kötelezően előírtnál enyhébb végrehajtási fokozat [Btk. 35. § (2) bekezdése] meghatározására.

A VII. rendű terhelt fellebbezése sem alapos. Egyszerűsített felülvizsgálattal nem támadható a jogerős ügydöntő határozat a Be. 671. § 1-18. pontjában meg nem határozott okból. Amennyiben a terhelt a bűnösségének megállapítását sérelmezi, arra kizárólag – nem egyszerűsített – felülvizsgálat keretében van lehetősége [Be. 648. § a) pont, 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont].

Mindezekre figyelemmel a Kúria az ítélőtábla végzését a IV. rendű és a VII. rendű terheltek tekintetében helybenhagyta – tájékoztatott a Kúria Sajtótitkársága a legfőbb bírói fórum Bpkf.I.210/2020. számú jelentős ügyben 2020. február 27-én hozott határozatáról.