1974-ben
született, Budapesten. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban
érettségizett. A már korán kibontakozó igazságérzete és a
tennivágyás azonnal az újságírói pályára repítette.
Újságíróként dolgozott az akkor még kiemelkedő, legendás
újságírók-szerkesztők mellett a Respublika című hetilapnak, az
egykori Magyar Hírlap napilapnak, később a korszak szakmailag
legautentikusabb napilapjának, a Népszabadságnak. Később sem
-amikor az újságírás mellett elvégezte a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem Jogi karát, és 2004-ben édesapja, dr.
Nehéz-Posony István halála előtt egy hónappal avatták ügyvéddé
- tudott elszakadni ettől az izgalmas, sajátos közegtől: éveken
át volt jogásza a Magyar Újságírók Országos Szövetségének
(MÚOSZ) és haláláig a Heti Világgazdaság hetilapnak (HVG-nek).
Élete
további alakulásában-alakításában nyilván az a családi háttér
is szükségeltetett, amit az ügyvéd nagyapa és az ugyancsak
ügyvéd apa életében is sokan megtapasztaltak, akik közelebbről
ismerték a családot: a szakmai igényesség, a hivatásrendi
elkötelezettség, az ügyvédi pálya bizonyos emelkedettebb
értelemben vett, szolgálatnak való tekintése, a köz iránti
szenvedélyes tennivágyás volt egyebek mellett az az örökség,
amit otthonról kapott-hozott és élt meg aztán maga is. Meg az
igényesség: a széleskörű műveltségre való természetes
törekvés, az irodalom és a zene, az előadóművészet szeretete.
Oszlopos tagja volt az APO-nak nevezett ügyvédi színjátszó
csoportosulásnak, amely sok emlékezetes fellépéssel gazdagította
közönségét, és mutatott példát arra, hogy a szorosan vett
jogászi szakmai világképet milyen fontos gazdagítani irodalmi
élményekkel is. Sokan fogunk emlékezni vonzó orgánumára,
visszafogottan érzelemdús szövegmondására és okosan értelmezett
versmondásaira. A vele folytatott baráti beszélgetések során e
sorok írója többször is meggyőződhetett arról, hogy számára
mindez nem csupán az – igényes – szórakoztatás miatt volt
fontos. Hanem azért is, mert az irodalomnak is meg az ügyvédségnek
is egy ugyanazon valami áll figyelme középpontjában: maga az
ember. Aki nemcsak ügyfél, hanem érző, gondolkodó, szenvedő és
bajba keveredett ember, s az ő teljes valójának megismerése az
irodalom megközelítési módja is sokat jelent. A zeneszeretet a
magánéletében is jelen volt: sok-sok családi eseményen zenéltek,
énekeltek együtt. És ne felejtsük megemlíteni ami számára
ugyancsak nagyon fontos volt: a nyelvi, anyanyelvi igényesség, a
jogászi nyelvi toposzok lehetséges kiküszöbölése, a
közérthetőségre való törekvés, a nyelvi slampossággal vagy
éppen tudatos nyelvi katyvasszal együtt járó
felelősség-eltussolástól való természetes irtózás, ezen
anomáliák tudatos kerülése.

Éveken
át volt választott tagja a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségének.
Problémamegoldó javaslatai sokszor segítették bölcs döntés
meghozatalához a bizony gyakorta nehéz helyzetbe került
köztestület vezető grémiumát. Tanított az ügyvédjelölti
képzésben. Miután önszorgalomból és kedvtelésből beleásta
magát a számítógépes programozás rejtelmeibe is, kifejlesztett
egy önálló ügyviteli szoftvert az ügyvédi munka adminisztrációs
részének könnyítésére.
Az
őt ismerő ügyvédek sorra osztják meg fájdalmukat elvesztése
miatt ezekben a napokban, s írnak a hozzá fűződő emlékeikről.
Ezek közül is álljon itt annak a dr. Hidasi Gábornak a leveléből
néhány sor, aki ugyancsak nagyon közelről ismerte dr.
Nehéz-Posony Mártont: „Jelöltemként
csodáltam eszét, tisztességét, kreativitását és
következetességét. Ügyvéddé válása után örömmel dolgoztam
vele közös ügyeinkben és a Budapesti
Ügyvédi Kamara
Ügyvédiskolájában.
Mindig, minden helyzetben követte hivatása elvárásait, szakmai és
emberi maximumot nyújtott. Fáradhatatlanul dolgozott
közösségünkért, a tisztességes ügyvédségért és az
országért. Húsz évvel fiatalabb példaképem volt, és az is
marad”.
Hiányát - természetes módon - családja érzi most legfájóbban. 1998-ban nősült. Feleségét, Honfi Zsuzsannát a Népszabadságnál ismerte meg. Két gyermekük van, Laura (1999) egyetemista, Londonban a King’s College-ban, Benedek pedig (2001) most áll éppen élete nagy kihívása, a gimnáziumi érettségi előtt. És szeretett Huga, a szintén ügyvéd dr. Nehéz-Posony Kata.
Feltételezhető,
e sorok írója ezennel valamennyi olvasónk nevében kifejezheti
szívből jövő együttérzését velük.
Emlékét
megőrizzük, ugyanakkor a hivatását magas szakmai és morális
szinten, nagy szociális érzékenységgel, bátorsággal gyakorló
és képviselő ügyvéd életét követésre méltó példának
tekintjük, s ajánljuk az új ügyvédnemzedéknek.
Dr. Nehéz-Posony Márton tiszteletére és emlékére április 24-én, pénteken, pontban este 8-kor – dr. Hidasi Gábor javaslata alapján – gyertyát gyújtanak akik ismerték és szerették őt.
(Címfotó: Facebook)