1974-ben született, Budapesten. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A már korán kibontakozó igazságérzete és a tennivágyás azonnal az újságírói pályára repítette. Újságíróként dolgozott az akkor még kiemelkedő, legendás újságírók-szerkesztők mellett a Respublika című hetilapnak, az egykori Magyar Hírlap napilapnak, később a korszak szakmailag legautentikusabb napilapjának, a Népszabadságnak. Később sem -amikor az újságírás mellett elvégezte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi karát, és 2004-ben édesapja, dr. Nehéz-Posony István halála előtt egy hónappal avatták ügyvéddé - tudott elszakadni ettől az izgalmas, sajátos közegtől: éveken át volt jogásza a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) és haláláig a Heti Világgazdaság hetilapnak (HVG-nek).

Élete további alakulásában-alakításában nyilván az a családi háttér is szükségeltetett, amit az ügyvéd nagyapa és az ugyancsak ügyvéd apa életében is sokan megtapasztaltak, akik közelebbről ismerték a családot: a szakmai igényesség, a hivatásrendi elkötelezettség, az ügyvédi pálya bizonyos emelkedettebb értelemben vett, szolgálatnak való tekintése, a köz iránti szenvedélyes tennivágyás volt egyebek mellett az az örökség, amit otthonról kapott-hozott és élt meg aztán maga is. Meg az igényesség: a széleskörű műveltségre való természetes törekvés, az irodalom és a zene, az előadóművészet szeretete. Oszlopos tagja volt az APO-nak nevezett ügyvédi színjátszó csoportosulásnak, amely sok emlékezetes fellépéssel gazdagította közönségét, és mutatott példát arra, hogy a szorosan vett jogászi szakmai világképet milyen fontos gazdagítani irodalmi élményekkel is. Sokan fogunk emlékezni vonzó orgánumára, visszafogottan érzelemdús szövegmondására és okosan értelmezett versmondásaira. A vele folytatott baráti beszélgetések során e sorok írója többször is meggyőződhetett arról, hogy számára mindez nem csupán az – igényes – szórakoztatás miatt volt fontos. Hanem azért is, mert az irodalomnak is meg az ügyvédségnek is egy ugyanazon valami áll figyelme középpontjában: maga az ember. Aki nemcsak ügyfél, hanem érző, gondolkodó, szenvedő és bajba keveredett ember, s az ő teljes valójának megismerése az irodalom megközelítési módja is sokat jelent. A zeneszeretet a magánéletében is jelen volt: sok-sok családi eseményen zenéltek, énekeltek együtt. És ne felejtsük megemlíteni ami számára ugyancsak nagyon fontos volt: a nyelvi, anyanyelvi igényesség, a jogászi nyelvi toposzok lehetséges kiküszöbölése, a közérthetőségre való törekvés, a nyelvi slampossággal vagy éppen tudatos nyelvi katyvasszal együtt járó felelősség-eltussolástól való természetes irtózás, ezen anomáliák tudatos kerülése.

Előadás az Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület (ÜDE) konferenciáján

Éveken át volt választott tagja a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökségének. Problémamegoldó javaslatai sokszor segítették bölcs döntés meghozatalához a bizony gyakorta nehéz helyzetbe került köztestület vezető grémiumát. Tanított az ügyvédjelölti képzésben. Miután önszorgalomból és kedvtelésből beleásta magát a számítógépes programozás rejtelmeibe is, kifejlesztett egy önálló ügyviteli szoftvert az ügyvédi munka adminisztrációs részének könnyítésére.

Az őt ismerő ügyvédek sorra osztják meg fájdalmukat elvesztése miatt ezekben a napokban, s írnak a hozzá fűződő emlékeikről. Ezek közül is álljon itt annak a dr. Hidasi Gábornak a leveléből néhány sor, aki ugyancsak nagyon közelről ismerte dr. Nehéz-Posony Mártont: „Jelöltemként csodáltam eszét, tisztességét, kreativitását és következetességét. Ügyvéddé válása után örömmel dolgoztam vele közös ügyeinkben és a Budapesti Ügyvédi Kamara Ügyvédiskolájában. Mindig, minden helyzetben követte hivatása elvárásait, szakmai és emberi maximumot nyújtott. Fáradhatatlanul dolgozott közösségünkért, a tisztességes ügyvédségért és az országért. Húsz évvel fiatalabb példaképem volt, és az is marad”.

Hiányát - természetes módon - családja érzi most legfájóbban. 1998-ban nősült. Feleségét, Honfi Zsuzsannát a Népszabadságnál ismerte meg. Két gyermekük van, Laura (1999) egyetemista, Londonban a King’s College-ban, Benedek pedig (2001) most áll éppen élete nagy kihívása, a gimnáziumi érettségi előtt. És szeretett Huga, a szintén ügyvéd dr. Nehéz-Posony Kata.

Feltételezhető, e sorok írója ezennel valamennyi olvasónk nevében kifejezheti szívből jövő együttérzését velük.

Emlékét megőrizzük, ugyanakkor a hivatását magas szakmai és morális szinten, nagy szociális érzékenységgel, bátorsággal gyakorló és képviselő ügyvéd életét követésre méltó példának tekintjük, s ajánljuk az új ügyvédnemzedéknek.

Dr. Nehéz-Posony Márton tiszteletére és emlékére április 24-én, pénteken, pontban este 8-kor – dr. Hidasi Gábor javaslata alapján – gyertyát gyújtanak akik ismerték és szerették őt.

(Címfotó: Facebook)