A nemzetközi magánjogról szóló
1979. évi 13. törvényerejű rendelet több mint 37 éve
szabályozza a külföldi elemet hordozó magánjogi jogviszonyokkal
kapcsolatos kollíziós és eljárási kérdéseket. Az ezen időszak
alatt végbe ment politikai, társadalmi, gazdasági és jogi
változásokra reagálva a tervezet egy korszerű, az európai uniós
és a nemzetközi jogfejlődés eredményeit figyelembe vevő
szabályozást vázol fel. A tervezet számos eleme a napjainkban
gyorsan változó életviszonyok, jogviszonyok egyediesített,
rugalmasabb kezelését, így igazságosabb, méltányosabb
elbírálását kívánja előmozdítani.
Igazságügyi Minisztérium hangsúlyozza: kiemelendő az új szabályozás azon célkitűzése, hogy a külföldön élő, illetve kettős állampolgársággal rendelkező magyar állampolgárok személyállapota és családi jogviszonyai kapcsán kiküszöbölje a különböző jogrendszerek összeütközéseiből adódó azon, a gyakorlatban sajnos előforduló helyzeteket, amikor az érintettek különböző államokban eltérő családi jogállással, családi állapottal vagy névvel rendelkeznek. A tervezet továbbá a gyermekek legfőbb érdekeinek a védelmét is elő kívánja mozdítani a nemzetközi magánjog eszközeivel, összhangban a gyermekek jogairól szóló, New Yorkban, 1989-ben kelt egyezménnyel. A törvényjavaslat ezen túl a vállalkozásokat érintő jogterületekre irányadó nemzetközi magánjogi szabályozásban is bevezet újításokat, amelyek a kiszámíthatóbb és versenyképesebb jogi környezet megteremtését célozzák.
A tervezet kidolgozását alapos elméleti kutatómunka, valamint a gyakorlati tapasztalatok összegyűjtése, illetve értékelése előzte meg, amely során beazonosításra került, hogy melyik területeken és milyen irányvonalak mentén szükséges modernizálni a hazai nemzetközi magánjogi szabályozást. A tervezet kidolgozásában kiemelkedő szerepet töltött be, és az Igazságügyi Minisztérium előkészítő munkáját jelentős mértékben segítette a nemzetközi magánjog területének számos elismert elméleti és gyakorlati szakértőjét magába foglaló Nemzetközi Magánjogi Kodifikációs Bizottság – írták.