A rendezvényen valamennyi társ-hivatásrend magas szinten képviseltette magát, megtisztelve ezzel a budapesti ügyvédséget. Tiszteletét tette dr. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, dr. Senyei György Barna, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, dr. Ibolya Tibor, fővárosi főügyész, dr. Parti Tamás, a Budapesti Közjegyzői Kamara elnöke, dr. Szecskó József, igazságügyi szolgáltatásokért felelős helyettes államtitkár. Jelen volt továbbá dr. Horváth Jenő, a MÜK örökös tiszteletbeli elnöke, valamint a BÜK korábbi vezetői és a területi kamarák elnökei.
Valamennyi társ-hivatásrend képviselője köszöntötte az ünnepeltet, a 145 éves Kamarát és az ügyvédséget. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa, dr. Korsósné dr. Delacasse Krisztina informatív előadásában megvilágította a történelmi hátteret, amelyben elődeink megalapították köztestületünket.
Az ülés hivatalos részét követően dr. Bánáti János, a MÜK elnöke az állófogadást megelőzően mondott pohárköszöntőt.
"Elfogultságtól nem mentesen természetesen, de úgy éreztem, hogy az ünnephez méltó emlékezést tartottunk, mely jó alap lehet az öt év múlva tartandó kerek évfordulóhoz - nyilatkozta az ünnepi rendezvény után dr. Tóth M. Gábor, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke.
A BÜK székházának dísztermében az évfordulóhoz igazodóan kiállítást rendeztek, aminek tárlóiban fontos kordokumentumokat lehet szemügyre venni, A kiállítás 2020. március 27-ig lesz megtekinthető.
A hivatásrendi egybetartozás kohéziója
Minden sok viszontagságával együtt, e hivatásrendi intézmény fennálása és az elmúlt harminc évben tanusított aktivitása tanúbizonyság arról - írja vezércikkében a Pesti Ügyvéd (2020/02. szám) - : az országban szinte egyedül ez a szakmai testület az, amely nem hullott szét darabjaira a történelem emésztő folyamataiban, s amelynek létezését törvényi háttér biztosítja, ám köztestületként is mindmáig megőrizte önkormányzatiságát, önrendelkezését fegyelmi ügyeinek intézésétől az érdekvédelmi és újabban a jövőjét is garantáló továbbképzési tevékenységig. Mindez azt jelzi: az ügyvédséget más is összetartja, mint csupán az institucionális pragmatizmus. Amire ez az évforduló rámutat, az a hivatásrendi egybetartozás kohéziója.
Az elmúlt közel másfél században - nevezzük kicsit emelkedettebben a dolgokat, hiszen ünnepelünk - a történelem persze sokszor kikezdte ezt a közösséget is: társadalmi feszültségek, politikai viharok lazították eresztékeit, tették próbára tagjainak hivatásrendi, emberi erényeit. Volt itt minden: fenyegetés és kísértés az egymást váltogató rendszerek és diktatúrák sorában. Mindennek ellenére - hogy most csak a legutóbbi három évtized történéseire utaljunk - elhívatott és elkötelezett vezetői, valamint döntéshozó testületei révén a kamara sok tagja nemcsak meghatározó szerepet töltött be a rendszerváltás előkészítésében, annak végrehajtásában, a változások hullámverései kivédésében, hanem stabilizálta saját helyét a honi társadalomban, egyben meg is alapozta a korszerű fejlődés további lehetőségeit, s így kellő hátteret adott a mai kamarai vezetők, immár egy újabb generáció lendületes építkező munkájához.
Múltidéző
Az 1867-es kiegyezést követő "Boldog békeidő" korszaka nemcsak a polgári fejlődés, hanem az önálló hivatásrendként megjelenő magyar – és azon belül a budapesti – ügyvédségnek is jelentős időszaka volt. Ezt igazolja az ügyvédi rendtartás tárgyában született 1874. évi XXXIV. törvénycikk és annak - korhű - indokolása:
"Az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege az ügyvéd. Ha törvénykezésünket a jogtudomány és alkotmányos intézményeink követelményeinek megfelelőleg akarjuk szervezni: akkor lehetetlen az ügyvédség rendezését mellőznünk. A bíróságok szervezésére vonatkozó törvények már hatályba léptek; a közjegyzőkről szóló törvényjavaslat pedig szintén a törvényhozás elé terjesztetett. De az uj organismus mindamellett, is hiányos maradna, ha a fennebbi munkákkal az igazságszolgáltatás harmadik főtényezőjének, az ügyvédségnek szervezése is végre nem hajtatnék."
Az 1875-ben hatályba lépett fenti jogszabály egyik legfontosabb újítása volt, hogy az ügyvédség számára előírta a kötelező kamarai tagságot és létrehozta az ehhez szükséges szervezetrendszert, "…ugyanis csak az ügyvédi kamarák helyes szervezete teszi lehetségessé, hogy azok a reájuk ruházott hatáskört, az ügyvédség valódi érdekében használják, s az ügyvédi kar becsületének és tekintélyének szeplőtlen fenntartása, az ügyvédek egyetemleges kötelességévé tétetik".
145 éve, 1875. február 20. napján 430 ügyvéd részvételével tartotta alakuló közgyűlését a Budapesti Ügyvédi Kamara; első elnökévé Ghyczy Gyulát választotta. (BÜK elektronikus hírlevél)
Fotók: Panpress
