Azt az egyedi helyzetet vizsgálta dr. Lajtár István, a legfelsőbb ügyész helyettese (képünkön), ami az ügyészség közjogi szakági tevékenységét, és azon belül két szakterületét; a közvédelmit, valamint a büntetés-végrehajtás törvényességi felügyeleti és jogvédelmi szakterületet.
A legfőbb ügyész helyettes elsődlegesen a főbb jogszabályváltozások ügyészi munkát érintő hatására fókuszált. Kiemelte, hogy a 21. század magyar ügyészsége számára – más jogalkalmazó szervekhez hasonlóan – az egyik legnagyobb és egyben állandó kihívás, hogy a jogszabályi környezet folyamatosan változik.
Mint mondta: olyan fokú jogi vérátömlesztésnek voltunk tanúi, ami az ügyészi szervezettől is gyors reagálást és szemléletváltást követelt. Mindez, a büntető szakág mellett az ügyészség közjogi szakági munkájára is komoly kihívást és hatást gyakorolt. Az ügyészség kötelezettsége egyben, hogy a jogszabályi változásokhoz rugalmasan alkalmazkodjon és találja meg a leghatékonyabb feladatellátás konkrét formáját – tette hozzá.
Az ügyészség által szerzett jogalkalmazási tapasztalatot az ún. élő jog vonatkozásában ugyanakkor fontos visszacsatolást is jelentenek a jogalkotó számára. Az ügyészek ugyanis a napi munkájuk során mintegy szakmai lakmuszpapírként közvetlenül és folyamatosan tesztelik, hogy az egyes jogalkotói célkitűzések mennyire állják ki a gyakorlat próbáját, hol vannak esetleges szabályozási anomáliák, hiányosságok – mondta. Dr. Lajtár István ezért tartotta különösen fontosnak, hogy a legfőbb ügyészség munkatársai – az Igazságügyi Minisztérium felkérésére – részt vettek a polgári perrendtartás, az általános közigazgatási rendtartás, közigazgatási perjog kidolgozását végző kodifikációs bizottságok munkájában.
Hogy miként alakul a jövő, a szakág és hatásköre, az jogszabályi változások függvénye, de úgy vélekedett az biztos, feladatukat a legjobb tudásunk szerint, a köz érdekének védelmében látják el.
Foto: Panpress
