Egy olyan esemény 150. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben, amely a magyar gazdaság, társadalom és állami szervezet kialakulásában kiemelkedő szerepet töltött be. Ez a Kiegyezés - mondotta egyebek között dr. Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a X. Magyar Ügyvédek Napja rendezvényén, november 11-én.

Az 1867-es Kiegyezésről sajnos - fontossága ellenére - alig-alig emlékezik a magyar állam, a magyar politikai közélet, a magyar nyilvánosság. Pedig a magyar jogfejlődésben és ennek keretében a magyar ügyvédi kar kialakulásában ez az esemény kiemelkedő hatású volt - hangsúlyozta dr. Bánáti János.

A XIX. század elején megindult ügyvédi reformtörekvéseknek az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése útját állta, amit az is jól kifejez, hogy az 1852 évi császári pátens az ügyvédséget tulajdonképpen állami hivatallá változtatta, mivel az ügyvédi hivatás gyakorlását igazságügyi miniszteri kinevezéshez kötötte, méghozzá ugyancsak a miniszter által megszabott létszámkereten belül.

Ezért is kiemelkedő jelentőségű a honi ügyvédség történelmében a Kiegyezés, amely gerjesztője volt az igazságszolgáltatási szervezet átalakítását végrehajtó reformoknak, így a királyi ügyészségek létrehozásának, a modern közjegyzői intézmény meghonosításának, végül, de nem utolsó sorban az ügyvédség új alapokra helyezésének.



Deák Ferenc ügyvéd, országgyűlési képviselő, a kiegyezés vezéregyénisége

E folyamat keretében indította el a kormányzat 1871-ben az ügyvédi törvény tervezetének vitáját, amely arra az alapra épült, hogy „az igazságszolgáltatás egyik legfontosabb közege az ügyvéd”.



A kormány eskütétele 1867-ben (Forrás: MTA/Izsák–Pölöskei–Romsics–Urbán: Magyar miniszterelnökök 1848–2002)

A két éven keresztül zajló parlamenti vita világossá tette - emelti a MÜK elnöke -, hogy az új ügyvédi rendtartásnak melyek legyenek a legfontosabb alapelvei; és mert ezeket végül egyetértés övezte, az 1873-ban benyújtott törvényjavaslat alappal szögezte le, hogy

  1. az ügyvédi hivatása gyakorlásában önálló legyen,
  2. az ügyvéd felelősséggel tartozzék ügyfelének,
  3. az ügyvédek tekintélyét az ügyvédek szolidaritása őrzi, amelynek formáját a kamara adja,
  4. aki a törvényes kvalifikációval bír, szabadon gyakorolhatja a hivatást, ellenben kormánykinevezés, létszámkeret kizáratnak.

Az ezeken elveken alapuló 1874 évi XXXIV. törvény az ügyvédi rendtartásról máig hatóan szabja meg az ügyvédi tevékenység kereteit.

"Ma sem mondhatunk mást, mint hogy úgy legyen!" - fejezte be emlékező szavait dr. Bánáti János.