Felelevenítették a magyar iszlámtörvény megszületésének körülményeit és jogdogmatikai kérdéseit, valamint több évszázadra visszamenően áttekintették az iszlámmal kapcsolatos magyar jogtörténeti előzményeket, továbbá elemezték a törvény hatályban létének száz évét, beleértve a magyarországi iszlám közösségek jelenleg hatályos egyházügyi törvény alapján kialakult új státuszát. A programban helyet kapott a téma nemzetközi és aktuális aspektusa is.

Az iszlám vallás elismeréséről szóló 1916. évi XVII. tc. bár elvben szabaddá teszi az iszlám vallást, engedélyhez köti a törvényben meghatározott intézményeket; pozitív módon fogalmaz meg kizáró normát – mondta dr. Stipta István, egyetemi tanár (KRE/ÁJK, képünkön), majd hozzátette: látszik az is, hogy egy deklaratív jellegű törvényről van szó, amelyben van jószándék és megértés.

A törvény történeti előzményét ismertetve kiemelte: 1908-ban döntő fordulat következett be az Osztrák–Magyar Monarchia területi viszonyaiban, egy alapvetően iszlám vallású lakosságból álló területet csatoltak hozzá. Ez összbirodalmi szinten újfajta megoldást hozott létre, ugyanis ennek keretében 1910-ben született egy olyan jogi norma, amely az iszlám vallást generálisan a bevett vallások kategóriájába emelte. Így tehát kiáltó ellentét alakult ki ezen külső körülmény nyomán a magyar állam iszlámhoz való közjogi viszonya és az összmonarchiához tartozó terület iszlám lakosságának jogállása között.

Az iszlámtörvény létrehozatalával kapcsolatos közgondolkodást a világháború gyorsította fel. Az egyetemi tanár a törvényhozási mozgalom ideológiai hátterét ismertetve megemlítette, hogy bár nem mutatható ki közvetlenül a törvényhozásbeli vitában, de felerősödött a Turáni eszmekör. A tudomány is ott volt egyfajta háttérszempontként, noha nem volt alapvető kiindulópontja és fő generálója törvényhozatalnak. Továbbá egy reálfolyamatbeli tényező is közrejátszott: az 1910-es népszámlálás 550 körülire regisztrálta Magyarországon az iszlám vallásúak számát, amely a háború következtében viszonylag gyorsan a duplájára emelkedett, majd tovább nőtt. De a politika is ösztönözte ezt a törvényhozói aktust.

A törvényhozás folyamatáról szólva elmondta: az a dualizmus korabeli jogképzés rendjében zajlott. A miniszteri tervezet első változta 1915 novemberében került napvilágra, ennek kapcsán azonban nem alakult ki mélyreható, érdemi vita, tehát a képviselőházi vita egy látható politikai kompromisszum nyomán zajlott, nem volt érdemi kritika ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, a Főrendiház egy napon végzett is vele.

A konferencia színes témái között dr. Pap András László, tudományos tanácsadó, az MTA doktora a vallásszabadság alkotmányos dimenzióiról beszélt. Bosznia okkupálását, a modern kori iszlám Monarchiabeli történetét számos fényképpel illusztrálva Bolek Zoltán, a Magyar Iszlám Közösség elnöke, író-történész mutatta be. Sulok Zoltán Szabolcs, a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnöke a Sariaval kapcsolatos tévhiteket oszlatta el, míg dr. Koltay András , egyetemi docens (PPKE/JÁK) az iszlám szemszögéből világította meg az európai blaszfémiát és szólásszabadságot. A magyarországi iszlám-kép és történelemtanításról dr. Fazekas Csaba, egyetemi docens (Miskolci Egyetem BTK Politikatudományi Intézet) szólt. Dr. Nagy Péter , egyetemi tanársegéd, doktorandusz (KRE/ÁJK) „Erdély jogtörténete és az iszlám vallás”, dr. Köbel Szilvia , az ÁBTL tudományos főmunkatársa, megbízott oktatója „Az iszlám és a pártállam – állambiztonsági iratok tükrében” címmel tartotta meg előadását. A hatályos egyházügyi törvény szerinti hazai muszlim közösségek státusáról dr. Fedor Tibor, EMMI főosztályvezetője beszélt, de volt szó a muszlim vallási kisebbségek olaszországi elismeréséről is, amelyet Páger Anna, a CEU nemzetközi tanulmányok szakértője, mester szakos hallgatója ismertetett. Végül dr. Szilágyi Emese, az MTA TK Jogtudományi Intézet tudományos segédmunkatársa zárta a fórumot a „Nem tréfadolog – Karikatúra-ügyek a strasbourgi mérlegen” című előadásával.

(Címfoto: egri városkép)